
Kell a segítség. Elég sokszor egy kicsi. Csak hogy anyának is legyen szabadideje! Nagyon jót tenne, ha felszállna kicsit a babaillat körülötte, feltöltődne más ingerekkel is, lazulna a figyelme, hogy aztán újra megteremtse maga körül azt a légkört, amiben a boldog gyerekek nőnek fel…
Kell a segítség. Elég sokszor egy kicsi. Csak hogy apában is megeredjen az az érzés, hogy neki is kezdettől fogva helye van a kicsi baba mellett! Hogy letűnjön már az a társadalmi nézet, miszerint csak a nő feldata a gyerek. Mert ezzel lett kipenderítve minden férfi a saját gyermeke első éveiből. De kinek jó ez?
Nekünk nem, mert esélytelen úgy teljesíteni a mindennapokat, ahogy segítséggel tudnánk. Nekik sem, mert esélytelen úgy kiélvezni a babájával töltött időt, hogy kezdettől fogva kétbalkezesnek van titulálva. És ha többé nem találja a helyét otthon, abból sok konfliktus ered: csak függ a levegőben valahol a munka, a szórakozás és a család háromszögében, de az utóbbi már nem azt nyújtja, amit megszokott, sokszor frusztrált a helyzettől, az anya és babája között – vagyis mögött -, munka után, edzés előtt “babázik” egyet, de nincs igazán együtt töltött idő a kicsivel. Pedig nem nagy programok kellenek ide, elég lenne csak a figyelme…
Megéri beszélgetni egymással, kiteríteni, hogy kit mi nyomaszt, mert csak ketten lehet változtatni azon, ami nem jó irányba halad.
Valahogy a mi hátunk mögött ott feszült az elvárás, hogy nőként kapásból tudjuk, hogyan kell pelenkázni az újszülöttünket, hogyan kell tartani a karunkban, szoptatni, büfiztetni, elaltatni, hiszen mi anyák vagyunk! — nincsen hátra arc. És bele is jöttünk szépen. Lehet, hogy néha kifolyt a pisi vagy a babasírásba zokogtunk, de miénk lett a megmásíthatatlan érzés: “a legjobb dolog az életemben, hogy az anyja vagyok”. Elhiszitek, hogy mi is minden nappal tanuljuk, hogyan kellene jó anyának lenni?
Ti más utat jártok be. Megértjük, ha bíztatásra van szükségetek, hogy megpróbáljatok ti is mindent a baba körül és vele. Megéri bevonódni, mert csak így lesztek igazán részesei a soha vissza nem térő pillanatoknak. Nem kell mindent úgy csinálnotok a babával, ahogy mi, nem várjuk el. De nem érdemes még tovább kimaradnotok — “majd, ha beszél a gyerek!” Szánjatok rá időt már most, hogy kiismerjétek egymást kettesben, mert belőled is csak egy van neki, ahogy belőlem…