Rólunk

Arról, ami nekünk bevált…nekunkbevalt.hu_012_rolunk

Fekete Imola vagyok, a Nekünk Bevált blog teleírója és megannyi gondolat dédelgetője. Ez a kis szöszi itt, előttem Jonatán. Mögöttünk meg a férjem kapja el éppen a pillanatot, útlevélfotózásra várva. De kezdem pár évvel korábbról…

Kommunikáció és médiatudomány szakon diplomáztam. Tanulmányaim mellett kezdtem el film- és reklámutómunkával foglalkozni a FocusFox Stúdióban. Itt ismertem meg Janót és 5 évvel később, Post-Production Managerként gurultam ki a cégtől, fiacskával a pocakomban, és vette kezdetét egy új fejezet.

2012. december 24-én 17:17 perckor született meg Jonatán. Apukája könnyek között mondogatta neki,hogy majd együtt fognak csónakázni a Dunán, anyukája ígérgette, hogy sose vonják majd össze a születésnapi és karácsonyi ajándékát…

Elég konkrét elképzeléseink voltak arról, hogyan “csináljuk” majd, amit elég konkrétan felülírt a gyakorlat. Ezen az úton a megható pillanatok épp úgy elértek, mint a hirtelen harag, egy erőszakos mozdulat, kétségbeesés, rákiáltás. Próbáljuk kiemelni azokat a mintákat — tettetek, reakciókat, mondatokat —, amiknek nem szeretnénk teret adni már a mi kis családunkban. Ez nem egy egyszeri feladat, hanem mindennapos gyakorlás, felismerés, tudatosítás és sikerélmény, amikor képesek vagyunk rá.

Erről szól a Nekünk Bevált blog, immáron 5 éve.

Egyre többen vagyunk, akik nyitottak egy békésebb szemlélet felé és támogatást, gyakorlati segítséget várnak. Illetve megerősítést, hogy jó az, ahogy csináljuk, nem lesz belőle baj (nem abból lesz a baj!), ha nem verünk a kezére, nem küldjük a sarokba.

Hála Garamvölgyi Andrea önzetlen fordítói munkájának, a személyes írásaim mellett, már több idegen nyelvű cikksorozatot tettünk szélesebb körben is elérhetővé a kötődő nevelés, büntetésmentes tanítás, pozitív motiválás témájában.

Lelkesít, hogy az írásaim egyre többeknek támogatás és egyfajta bizonyíték arra, hogy játékkal, kedvességgel és szeretettel mindig gördülékenyebben megy minden. És hogy nincs világvége, ha ma egyáltalán nem így sikerült, mert az a jó az életünkben, hogy nem csupán lájkolnivaló állóképek sorozata. Hanem egy élő kapcsolat közte és köztünk, amiben egymást alakítjuk, együtt fejlődhetünk, hibázhatunk és elbizonytalanodhatunk, újragondolhatjuk és példát mutathatunk. Csak legyen merszünk hozzá!

Emlékeztessen erre a tátika! Nyitom, csukom, forgatom, mindig más színét mutatja. Látszólag egyformák lesznek, hiszen ugyanarra hajtunk mindannyian. De a saját keze nyomát mégis mindenki a magáén hagyja…

A gyermekünk születésével nem csak arra nyílik páratlan lehetőségünk, hogy egy csöpp kis embert bevezessünk az életbe, hanem arra is, hogy még jobban megismerjük önmagunkat — és egymást. Bevallom, én frontálisan ütköztem az egómmal. De ez a kellemetlen találkozás fejcsóválós felismeréseknek nyitott utat, amik egy színesebb én felé mutatnak, mint amilyennek hittem magam. És azóta meggyőződésem, hogy ha nem torpanunk meg a mártíranyaság határán, onnan csak egy lépés a tudatos boldogság…

Irány a szebb jövő, az élhető mindennapokon át!

Barátsággal,

Fekete Imola

Ha kérdésed volna, keress bizalommal: imola. fekete@gmail.com