—Ma este ne itt aludj, szeretném kipihenni magam – jelentette ki a férj, a feleség megdöbbenésére. Szavai percekig hullámoztak a szűkös ebédlőből kialakított halóban, feloldva annak ideiglenes voltát. A fiatal nő gondolatait is magával sodorta, egy egész élet játszódott le előtte pár perc alatt. Egy olyan házasság befásult képei villantak fel, amitől mindig is óva intette magát, de most először megcsapta annak áporodott szele. Egy pillanat alatt megértette, hogyan merülhetnek ki korábban tartalmas kapcsolatok, hogyan veszítheti el színeit a házasság és válhat két fiatal szerelmesből hajdani jó barát — a gyerek születésével.

Igen, ez fordított egyet a kormánykeréken, és addig ismeretlen vizekre vezette őket, ahol erősen kell kapaszkodniuk egymásba, hogy megmaradjanak. És a férj pont ezzel a mondattal eresztett a szorításon, a nő megingott.

Aztán eltelt pár fagyos perc, az anya a kiságy mellett ült, mikor az apa felháborodást színlelve karon fogta, visszacipelte a kinyitott kanapéhoz és engesztelő pillantásától máris porrá hullott hangja sziklaszilárdsága.

Ismét béke volt és a feleség egy szép reményű jövő ígéretével hajtotta álomra fejét a férj karjaiban… mindössze 42 percre, mert az újszülött sírása riasztotta. Egy pillanat alatt a kiságy mellett volt ismét, karjában a fiúcskával, akinek panaszos sírása gyorsabban söpört ki minden álmot szeméből, mint a legerősebb kávé, de boldog volt, anya és feleség — most épp egyensúlyban…

Fotó: Paul Schneggenburger: “The Sleep of the Beloved”