Sikít, kiabál? Énekelj! Nekünk Bevált.
Gurulunk a mélybe, az anyaszív legsötétebb bugyraiba, amikor olyanokat gondolsz, amiket senkinek sem vallanál be, meg nem is igazán… Nem, dehogy, soha! De csak pörgeted magad tovább, egyre mélyebbre. Miért nem alszik már? Most miért sikitozik még mindig? Felkelti az egész házat! Még WC-re sem jöhetek ki nyugodtan?!!! De hát már evett!
Rolling in the deep… – hallom meg Adele bitangjó, karcos hangját a fejemben valahonnan (isteni jel). Csak becsukom a szemem és elkezdek vele énekelni — velem szinkronban pedig Fiacska sikít tovább a kiságyában…
“There’s a fire starting in my heart, Reaching a fever pitch and it’s bringing me out the dark”
… és egyre komikusabbnak, egyre viccesebbnek, egyre emberibbnek érzem a helyzetet. Már a kiságy mellett állok, ahol kezeivel, lábaival az égnek meredve kalimpál, mint egy hanyatt fordult kis bogár. Elneveti magát, amint meglát és vígan sikít tovább, én meg akkor vígan énekelek veled tovább, drága fiam, mert tudod mit? Már elszállt a mérgem is…