
Az első hóval együtt megérkeztek a tavalyi emlékek… Soha annyi hópelyhet nem láttam aláhullani a villanyoszlop sárga fényénél, mint azokon az éjjeleken, amik kezdtek egyre barátságosabbá válni, ahogy hetekig ébren fogadtam őket… Csak hallgatták a dúdolásom, és mint a karomban elpihent újszülöttem, lettek egyre csendesebbek, egyre hosszabbak…