Olyan jó most elnyúlni csendesen, mint akire éppen nem gondol senki sem. Magányosan heverni egy kicsit az üres stadion zöld gyepén — odagondolom most magam, oda középre, a teret lélegezni be… Hogy miért pont oda? Nem is tudom, ez jutott most eszembe, akár egy filmjelenetben. És mint aki nyirkos álomból ébred fel, újra megörülni annak, hogy valaki mindig van körülöttem…