Hozzá kellett szoknom, hogy úgy tekintsek a teendőimre, hogy minden egy program. Program, amit vele együtt csinálunk. Ami nekem muszáj vagy éppen vágyott, az neki tanulás és szórakozás. Így lesz egy hétköznapi momentumból legédesebb emlék. Például ahogy átugrunk kenyérét meg tejért, és ő boldogan körbebumlizik a bevásárolókocsijával, meg-megállva egy kis minőségellenőrzésre…