“Ó, a ruhám a hálóban maradt!” — indul a reggeli anyakommandó. Simaliba, csalinak a kanapén hagyom a neszesszerem, a kistesű széles mosollyal azonnal rá is megy, hogy “na végre!”. Azzal a lendülettel kihátrálok mellőle, és uzsgyi a másik szobába csendben, észrevétlen, hogy az alvó oroszlánt se ébresszem fel. A szekrény előtt némi zavar támad, hogy mit vegyek fel, de fogy az idő, kiveszem, amit érek és feladat teljesítve, vállveregetve szambázom vissza a nappaliba.

Hmn, csak egy valamit vétettem el: a szempillaspirált bennehagytam a külső zsebben…