
08:15 — pakolunk
Nagy gonddal rendezgeti a székeket az ebédlőben, mert megkértem, hogy tolja arrébb őket, amíg felsöprök:
„Azta! Ugye majd az óvó néninek is ilyen ügyesen segítesz?”
09:00 — pisil
„Az oviban is olyan kisvécé lesz, amit szeretsz!”
12: 30 — ebédelünk
A maradék levest kiissza a tányérjából. Vajon ezért rászólnak majd az oviban?
„Inkább kanállal, az oviban se isszák így a gyerekek.”
13:30 — pihenés
Összebújva mesét olvasok:
„Majd az oviban is mesélni fog az óvó néni ebéd után, hogy könnyen elaludjatok.”
13: 45 — nem alszik
„Az oviban is aludni kell majd!”
16:10 — öltözik
Néha elképesztő szetteket bír összeválogatni, mókás lesz majd úgy vinni az oviba…
„Nézd csak, ebben mehetnél majd első nap…!”
16: 37 — gumicsizmát húzunk.
„Ez jó lesz majd, amikor esőben indulunk az oviba!”
„Nézd csak, biztos oviból jön az anyukájával! Neked is megvan már a Hygid!”
19: 05 — vacsorázunk
De jó, hogy a fenti mondatok egyike sem jött ki a számon napközben! Mind magamban tartottam, ami így utólag végignézve még jobb ötlet volt, mint gondoltam. Mert mit érdekli még ezt a kis embert, aki a jelenben pulzál, hogy anya arról beszél neki, hogy MAJD mi lesz…!
Azt megemlítem neki, hogy holnap délután pár órára a nővéremmel lesz, amíg mi szülői értekezleten:
Emlékszik, arcán egy mosollyal. Én belül lobogok egy percig, de kifújom hosszan. Ennyiben maradunk, vacsi vége, jöhet a fürdés, aztán a mese, amíg el nem ernyed karomon a kis tenyere — MOST ez a legfontosabb.