„Fogadni mernék, hogy felnőtt korodban SOHA nem fogsz majd fogat mosni! Vagy, mondjuk, lesz egy szuper finom ízű fogkrémed, és azzal IMÁDSZ majd fogat mosni.”

Az agyról készült felvételeken azt látni, hogy amikor elképzeljük azt, amire vágyunk, az agy ugyanúgy elégedettséget jelez, mintha tényleg megkaptuk volna, amit akarunk – így segít ez a módszer a gyereknek, ezért érzi jobban magát tőle. Ha a képzelet segítségével vesszük rá, hogy „elgondolkodjon” a kérdésen, azzal a racionális gondolkodást indítjuk be nála. És nem utolsó sorban ezzel azt is kifejezzük, hogy fontos nekünk az ő boldogsága, még akkor is, ha nem adhatjuk meg neki azt, amit szeretne.

Azt hiszem, ezt sem olyan egyszerű megtenni, mint ahogy hangzik. Van bennünk egy ódzkodás attól, hogy még mi mondjuk ki a gyerek óhaját, amikor egyáltalán nem akarjuk/tudjuk aszerint alakítani az eseményeket. Vélhetően azért, mert nem sok saját tapasztalatunk van erről. Mi másban nőttünk föl.

De az nem jelenti azt, hogy ne volnánk képesek máshonnan megközelíteni ezt a kérdést! Nem szükséges „kussolni” tanítani a gyereket, amikor van olyan módszer is, amivel úgy szabhatunk határt, hogy nem távolítjuk el magunktól a gyerekünket.

Capri23auto képe a Pixabay -en.