Ben babát édesanyja hónapok óta újra és újra álomba dajkálja, mert ahogy ő mondja szelíden, “még nem erőssége az alvás”. Már elfogadták, hogy nincs más dolguk, mint ráhangolódni a kicsi igényeire és úgy csinálni, ahogy nekik jó – és az így éledt harmónia láthatatlan függönye mögött már eltompul a rokonok és a szakirodalom bíráló véleménye…
Ő ajánlja a hasonló nehézségekkel küzdő anyukák figyelmébe az angol Nurshable blog “Wait It Out” módszerét, amit egy három gyerekes édesanya jegyzett le.
Magyarul kivárni, amíg a pici elég érett lesz az önálló elalváshoz, visszaalváshoz. Az ehhez vezető utat egy fejlődési folyamatnak tekinti, amit a szülők támogatnak a baba igényeire hangolva, mert az ő részéről a kényelem és közelség keresése egy ösztön, nem választás több lehetőség közül. Tehát az önálló alvás nem szokás vagy szoktatás kérdése, hanem hogy megérett-e már rá vagy még nem. Ahogy a sírás sem manipuláció, hanem kommunikáció.
“Tudok várni addig, amíg megtanulod elmondani, mire van szükséged. Amíg szavaimmal rá tudlak vezetni, hogy az éjszaka sötétjébe burkolózó meleg ágyacskád valójában egy biztonságos kis fészek az otthonodban, egy karnyújtásnyira a szüleidtől.”
De mi kell ahhoz, hogy hónapok múltán az addig ölelő kar a fáradtságtól elcsigázva se fonódjon össze makacsul a kicsi előtt? Bizonyosság, remény, tudatosság?
Kételkedtünk-e a testünkben, hogy ki bírja hordani, világra bírja hozni a magzatot vajúdás után? És megéreztük-e, hogy a karunk szinte magától tudja, hogyan ölelje a őt, a szánk hogyan puszilja, a szívünk dobbanása hogyan nyugtassa meg? Szerintem ezzel nyertünk valódi ön-bizalmat. Önbizalmat a testünkben, hogy sokkal szilajabb, a lelkünkben, hogy sokkal határtalanabb, a pszichénkben, hogy sokkal bölcsebb, mint gondolnánk.
“Felnőttem. És erős vagyok. Már megértem az idő múlását és hogy ezen is túl leszünk. És tudom, hogy el fogsz tudni aludni. A csecsemőkor a legrövidebb része a kurta gyermekkornak, amíg a karjaimban tarthatlak. Ki bírom várni, nem kell végigsírnod.”
Ha összehangoljuk, ami a fejünkben van (egó, elvárások, félelmek, akarat) a szívünk lüktetésével (ösztön, megérzés, szeretet, vágy), akkor nem csinálhatjuk rosszul…
A “Wait It Out” módszerről bővebben angolul:
http://nurshable.com/wio/
Bence erőssége sem volt az alvás főleg a napközbeni.14 hónapos koráig csak ringatva aludt el a karjaimban ha elaludt a kocsiban és kivettem egyből felkelt de ha ringattam és dudorásztam akkor a 1-2óra megvolt. Nem mondom volt amikor irigykedtem hogy bezzeg más csak leteszi jó éjt puszi és kimegy mi még mindig ott ücsörgünk az ágya mellett. De most lassan 3 éves és még mindig azt szereti ha bent vagyok és úgy alszik el. Megkérdeztem miért nem mehetek ki? Válasz mert veled szeretek aludni úgy jó nekem. Ennyi…maradunk amíg igényli, sokszor van hogy előbb elalszunk mint ő:)
Lehet furán hangzik , de nekem nem esik nehezemre, hogy a majdnem 2 éves kisfiamat az ölemben tartva és neki dúdolászva altassam el.
Soha nem mászkáltam fel – alá vele, csak ülünk egy ringatózó székben és 5-15 perc alatt ( fogfájós időszakokban is max. fél óra alatt) mélyen álomba szenderül, aztán leteszem a kis ágyába úgy, hogy észre sem veszi.
Párszor próbáltam, hogy csak simán beleteszem az ágyába, mondván fáradt, simán elalszik ha dúdolok neki kicsit….erre mindig az történt, hogy kipattantak a szemecskéi, és onnan nincs visszaút=D
Majd biztos eljön az ideje annak is, amikor mesemondás közben vagy az után az ágyában fekve egyedül elalszik…..addig is kihasználom a lehetőséget, hogy még hagyja magát dédelgetni;)
Mindig olvasom a cikkeket, hozzaszolasokat, persze egy ketto kimaradt, de tudtok nekem tanacsot adni? 3 eves lesz a kicsi hercegnom, nincs elkenyeztetve, (nem elso gyerek, egy kis tunder, mindig velem alszik el, en imadom o is, nagyon jo . Nem tud anelkul elaludni, hogy a karomat megolelje. Nemsokara kezdodik a napkozi, , probalom leszoktatni, hogy macikat oleljen, o altassa el, de nem sok az eredmeny. felek hogy drasztikus lesz a napiba az alvas. Van valami jo otletetek erre?
Az én kisfiam màr 8 éves múlt, de még nem érett meg az egyedül elalvàsra