
Ő előtte én nem tudtam, hogy milyen érzés elaltatni valakit. Figyelni, ahogy a pillái egyre lassabban söprik a levegőt… már nem rám figyel, csak a hangom cirógatja és csalja egyre messzebb… kisimulnak az élmények is az arcán, talán majd álmodik velük. Aztán még egyszer lerázza magáról az ébrenlétet — megrándul a kis teste, majd szépen elernyed. Enyém pedig a pillanat, ahogy elröppen szeméről az utolsó hangulat és édes álomba szenderül. Ezért tudom kivárni milliószor is, ha kell…