2020. február 17. | GyereknevelésJátszani | olvasók: 322

Földhöz vágta a tabletet

Tagja vagyok egy nemzetközi Peaceful Parenting csoportnak. Ma arról olvastam egy beszámolót, hogy az 5 éves kisfiú mérgében földhöz vágta az iPadjet, miután az anyukája elkérte tőle. Az édesanya ezek után saját maga számára is meglepő nyugalommal és következésséggel járt el annak érdekében, hogy a kicsi valóban átérezze ennek a súlyát és átélje, szavakba öntse a megbánását anélkül, hogy ez kívülről lenne rákényszerítve. Vagyis nem döngölte földbe a gyereket, ami nem kis teljesítmény egy ilyen helyzetben.

Mégse tudok szótlanul elmenni amellett, ami nyilvánvaló: az a gyerek önhibáján kívül került olyan helyzetbe, amelyben képtelen volt uralkodni az indulatán, és innen kezdve csupán a szülőn múlt, hogy ez „csak” ennyi következménnyel járt. Neki szerencséje volt. De ordít a kérdés:

Amíg a gyerek képtelen kezelni a digitális játék megszakításával járó indulatait, elég érett-e ahhoz, hogy használja magát a készüléket?

Nekünk se vált be

Jonatán másfél éves volt, amikor először tettem fel magunknak ezt a kérdést. Tíz percnyi „apás” programként indult a Dupló applikációzás, amit aztán tíz perc kiborulás követett. Nem volt elvárható tőle, hogy önszántából adja vissza az iPadet, amikor kérjük. Lehetett volna úgy is, hogy minden alkalommal „egy kis hiszti árán” hagyjuk játszani, hiszen úgy élvezi! De mit tanítottunk volna neki azzal egy olyan időszakban, amikor lépten-nyomon afelé terelgetjük a játszótéren is, hogy ne vedd ki a másik kezéből a játékot, nézd csak, így tudod elkérni!

Évekre kikerült az éltünkből a tabletezést, miután kezdtük felrúgni a saját szabályainkat egy szombat délután, gondosan kitámasztott tablettel, párnákon felpolcolt gyerekkel az ebédlőasztalnál…

Sokkal később derült ki számunkra, hogy koránt sem tanult volna annyit ettől az eszköztől, mint amennyit képes lett volna elvenni az első éveinkből.

Fogalmunk sem volt akkoriban, hogy a „kütyüzés” ártalmait már vizsgálták és lejegyezték. Csak hát, ha nincs a szülő orra elé dugva, a nagyszülők számára meg teljesen ismeretlen a probléma, akkor – hogy is mondjam –, könnyebben csábul el a szülő a rövid távú kompromisszumok felé a hosszú távú megoldások keresése helyett. Kis eséllyel gondolkodunk el ezen, ha magunk is hozzászoktunk a háttér tévézéshez, és akár játék- vagy telefonfüggők vagyunk.

Láthatóan nagyon nehéz helyzetben vannak a mostani szülők, mert a kütyüket azzal az ígérettel engedtük be az életünkbe, hogy közelebb hoznak egymáshoz, megkönnyítik a kapcsolattartást, az információáramlást, „általuk kitárul a világ”. Mégis azt tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy inkább elszigetelnek egymástól. Akinek ott a kezében a telefon, egyedül játszik rajta, közösségi oldalon szörfözik, az valójában nincs ott. Azzal valójában nem vagyunk ott.

Mikortól hagyjuk a gyereknek? Meddig lehet? Ti mit gondoltok erről? És hogyan csináljátok vagy nem csináljátok?

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.