Álltam a meleg zuhany alatt és beszéltem hozzád, hogy meg ne ijedj, a karomban is jó lesz neked, hamarosan velünk leszel.

Apukád kezébe kapaszkodva adtam át minden porcikámat a fájdalomnak, és csak is arra gondoltam, hogy most a testem segíti a te utadat.

Amikor forrón, maszatosan a hasamra dobtak, és én zokogva kaptam utánad, csak arra gondoltam, hogy végre itt vagy!

Amikor apukád könnyes szemmel tartott a karjában, én csak arra tudtam gondolni, hogy soha többet nem fogok itt feküdni…

Azóta sok mindenre gondoltam, hogy szülő lettem, megtelt a szívem rengeteg érzéssel, színesekkel, hol fakóakkal.

Most már összebújva fekszünk, a párnába szuszogsz csendesen, és én csak arra gondolok, milyen jó nekem, hogy már 3. éve az Anyukád vagyok…