Beleborzongok egy-egy fotó, videó láttán, hogy milyen nagy is ez a földgömb, sokszínű kultúrák és emberek lakják, akikről jóformán semmit sem tudunk és rettentő távoliak. Aztán elmúlik a pillanat és a fókusz megint visszakerül ide, a mi kicsi milliőnkbe, csináljuk tovább a napot.
Ezek a gyerekek viszont most nem tűnnek el csak úgy a világhálón, ma este biztos gondolunk rájuk, amikor a miénket a kiságyába fektetjük. Egy valami közös lehet bennük: nekik is vannak szüleik, akik épp úgy félthetik, szerethetik őket, ahogy mi őt – mindentől függetlenül.
]]>