A konfliktus minden emberi kapcsolat természetes velejárója. És ha gyerekek is vannak a háztartásban, akkor a konfliktusok néha a gyerekek előtt kerülnek felszínre. Ami, bizony fontos kérdéseket vet fel.

Sérül-e a gyerek attól, hogy veszekedni látja a szüleit?

Régebben a szakértők többsége igyekezett megnyugtatni a szülőket, mondván, hogy semmi baja se lesz a gyereknek attól, ha veszekedni lát minket, feltéve, hogy azt is látja, hogy utána kibékülünk. Azonban a legújabb neurológiai kutatások eredményei alapján megkérdőjelezhető ez a nézet. Kiderült, hogy – minő meglepetés –, a dühös kiabálás hatására megugrik a gyerekek stresszhormon szintje. Még egy alvó csecsemő is érzékeli a hangos, dühös hanghatásokat, az ő szervezetét is elöntik ilyenkor az ún. stressz vegyületek, és időbe telik, míg kiürülnek.

A kutatások, tehát, megerősítették, aminek bármelyik gyerek a megmondhatója, miszerint neki ijesztő, amikor a felnőttek kiabálnak egymással. Hiszen a gyereknek a szülei jelentik a biztonságot. Így, amikor a szülők „megvadulnak”, a gyerekek elveszítik a biztonságérzetüket, és a világ egy ijesztő hely lesz.

Ez a stresszreakció még sokáig érezteti hatását, a gyerekekből csak lassan múlik el a feszültség, ezért történhet, hogy például, nem tudnak elaludni, mert a stresszhormonok csak órák alatt ürülnek ki. Mivel a gyerek nem várhat vigasztalást a veszekedő felnőttektől, ezért elnyomja a félelmét, ami később szorongás, dacoskodás vagy rosszalkodás formájában bukkan fel újra.

Ami a legrosszabb, talán, ebben az egészben, az az, hogy ha a felnőttek kiabálnak egymással, abból a gyerek azt tanulja meg, hogy a nézeteltérések rendezésének „felnőtt módja” a kiabálás.

Van egyáltalán olyan helyzet, amikor jó, ha a gyerek látja, hogy a szülei valamiben nem értenek egyet?

Igen! Az csodálatos, ha a gyerekek azt látják, hogy a felnőttek tiszteletteljesen vitatják meg a nézeteltéréseiket, és úgy közlik az igényeiket, hogy közben nem dorongolják le a másikat. Magyarán, az egészséges vitákból a gyerekek is sokat tanulhatnak. Még akkor is, ha egy kicsit elszalad velünk a ló. A lényeg, hogy sikerül-e hamar megoldani a konfliktust, és a gyerekek annak is szemtanúi lehetnek, hogy helyreáll a rend, és rendeződik a szülők kapcsolata. Mert ezzel a kapcsolat erejéről és rugalmasságáról, ún. rezilienciájáról teszünk tanúbizonyságot.

Szóval nyugodtan beszéljük át és meg a kisebb nézeteltéréseket a gyerekek előtt. De ne feledjük: az már messze nem egészséges, jó példa, ha a vita tiszteletlenséggé és kiabálássá fajul. Érdemes ezt előre megbeszélni, és megegyezni, hogy ha a vita hevében valamelyikünk kezd kijönni a sodrából, akkor ott véget vetünk neki, és majd folytatjuk négyszemközt, csukott ajtók mögött. Válasszunk magunknak egy jelszót vagy kifejezést, amely jelzi a másiknak, hogy „értem, szeretlek, de kezd ez a vita túl heves lenni ahhoz, hogy a gyerekek előtt rendezzük, folytassuk inkább máskor”.

Ilyen esetekben, ha kezd eldurvulni a helyzet, hívjuk segítségül a humorérzékünket, és zárjuk le a vita „nyilvános” részét egy öleléssel, hogy a gyerek is megnyugodhasson, látván, hogy mindegy mennyire nehéz a helyzet, a felnőtteknek feltett szándéka pozitívan rendezni a vitás kérdéseket.

Mi a teendő akkor, ha a gyerek előtt veszekedtünk… és, hát, nem épp tiszteletteljes volt a hangnem?

Semmi pánik! A gyerek számára az ismétlődő élmény jelent valós kockázati tényezőt.

Végezzük el a következő kísérletet!

A kutatások azt igazolják, hogy ezek a gyakorlatok jó hatással vannak a párkapcsolatunkra is. Amellett, persze, hogy példát mutatunk a gyereknek egészséges kötődésre és vitára, amiből sokat tanulhat.

Közeleg a Valentin-nap, és talán nincs is jobb ajándék, mint egészségesebbé tenni az otthoni vitakultúránkat.

A férfi éppen arról mesél, hogyan jöttek össze a feleségével. Az én férjem is elmondta már az ő verzióját, miszerint egyik nap berúgtam a stúdió ajtaját azzal a kérdéssel, hogy na, mikor kéred már el a számom. Erre természtesen én másképp emlékszem. A friss feleség is csak mosolyogva hallgat még mellettem.

Érdekes játék, már nem is tudom ki hozta föl a témát. Szórakoztató, néha kicsit kínos, de leginkább beszédes, hogy kinek milyen részlet maradt meg és mi esett ki teljesen...