Az anyává válás gondolatát ízlelgetve, talán a felelősség terhe tűnik a legfanyarabbnak. Émelyítő eléképzelni, hogy mindig ott lesz velünk valaki, aki nem ÉN vagyok, de még magamnál is jobban kell vigyázzam, értsem, szeressem. Képes leszek rá?

Az első időszakban még annyira új a jelenléte, hogyha csendben alszik az ágyában, meg is feledkezünk róla. Olyan, mint egy vendég, akire tekintettel kell lenni, aki előtt nem káromkodunk, nem hallgatjuk hangosan a zenét és előbb őt szolgáljuk ki, csak aztán magunkat…

Majd eltelik a harmadik, a negyedik, az ötödik hónap és úgy kúszik bőrünk alá, a zsigereinkbe, a szívünkbe a szeretet, hogy a neki szentelt figyelem természetessé és könnyeddé válik, most már ő a harmadik és kettőnk közül az első. Így lesz kettőből család, lányból anya, fiúból apa, vendégből pedig a kisbabánk…