Kapálózott a karomban, lerúgta magát és megindult előre, cikázott jobbra-balra a lábak között. Jámbor kisfiam! Teljesen bezizzent. Láttam a tekintetén is, hogy se kép, se hang, nem jut el hozzá, hogy nem szabad, és csak olaj a tűzre, ha feltartóztatom. Most mi legyen? — mindeközben magunkon éreztem a többiek tekintetét…

Fejben pörgettem a megoldásokat, a “na, nem fogsz velem itt szórakozni”-t inkább lenyeltem gyorsan, mert addigra már leesett, hogy szegény gyerekem reggel óta csak a babakocsiból figyelt, jogos a mehetnék, várjanak most a felnőttek.

De a jófej mami se jött be, mert hiába guggoltam le mellé, hogy térdmagasságban bandázzunk az árusok között, nem éppen megfigyelő hangulatban volt: simán belenyúlt a nagy lavorba az egyik pultnál, rámarkolt két halra, majd visszadobta őket és spurizott a dinnyékhez.

Agressziómentes, de határozottan lendületes fellépés kell! — ráztam meg magam, és felkaptam újra, persze ellenkezett, de oldalra billentettem, ezen nevetett. Aztán újra megfeszült, de nem engedtem el, csak mondtam-mondtam neki folyamatosan, hogy teljesen megértelek, elfáradtál, kezdesz éhes lenni, a saját lábadon akarsz menni, de hoppááá, oda nézz, egy nagy busz! Milyen színe van? Ott meg a taxit! Gyere, fussunk utánuk! — ügetett a csípőmön.

Folyamatosan közvetítettem neki terelve a figyelmét (és a magamét is a kétségbeesésből az indulaton át a magabiztosság felé), miközben haladtunk a hajó felé. Ezúttal sikerült.

Sajnáltam, hogy ilyen helyzetbe hoztam, mert ez tipikus esete annak, amikor a babanapirend összemorzsolódik a felnőttek programjai között. Pedig óhatatlan, hogy ez megtörténjen, hiszen itt a nyár, programok, utazások! Nem fogom tudni mindig úgy alakítani, mint a hétköznapokban.

Jobb lesz erre felkészülni lelkiekben, mert amikor a fáradtság+éhség+tiltás háromszög kirajzolódik, a gyerekek hirtelen minitrollokká változnak, amiért nem járhat bünti vagy figyelemmegvonás. Már mi vagyunk a nagyok. Hogy milyen ütemben nyílik ki számára a világ, csak rajtunk múlik. Hogy mennyit bír befogadni belőle, az tőle függ, viszont ha nincs összhangban a kettő, azt mindannyian megszívjuk…