Mindig is többre tartottam egy tartalmas levest, mint egy főzeléket. És ha a kisember jóízűen kanalazza belőle a zöldségeket, akkor felesleges “anyaparáztatás”, hogy már pedig főzeléket is kell ennie a gyereknek!
Viszont időközben azt is megtanultam, hogy lehet fele akkora mennyiséggel is sűríteni. Meg durum- vagy zabpehelyliszttel, esetleg keményítővel, de még a benne főtt zöldséggel is!
Így mosódott el lassanként a menzás főzelék emléke bennem, amiben megállt a kanál, és nyert egészen más fogalmat ez az ételkategória. Amit nyugodtan nevezhetünk hungarikumnak, mert “szósz máshol is készül, de teljesértékű egytálétel csak a hazai konyhában” (gasztroblog).
Szóval van Feri, a főzelékes, és Lujzi anyukája, aki már egy ideje nagy sikerrel teszteli a receptjeit. Meg volt egy halom sárgarépám és fél órám, hogy valami újdonság készüljön belőle.
Kicsit “anyabarátosítottam”: alaplé híjján natúr ételízesítőt használtam és nem szórtam rá chilipelyhet. Első körben még kihagytam a spenótot, de legközelebb már azzal készítem, mert ez így simán átment a fiúknál.
És olyankor én roppant boldog leszek! — nincs mit tettetni, az anyasággal tagadhatatlanul aktivizálódott ez a táplálási ösztön bennem…
Itt találod az eredeti receptet:http://szatmariferi.blog.hu/2014/06/14/spenotos_repafozelek