Tegnap este sorra vettük, hogy mit is kívánhat egy szülő magának a 2017-es évre. Na jó, csak azt az ötöt, amihez a Nekünk Bevált Blog közreműködhet 
Összehívtam 5 olyan lányt — anyukát, nagymamát —, akik ebben a segítségemre lehetnek. Nem mindennapi nők, akik a munkájuk révén szebbé varázsolhatják a hétköznapjainkat…!
Kívánságjátékunkban nem kell mást tenned, mint hogy megírod annak a kívánságnak a számát, amire annyira vágysz! — Nincs pánik, ha már tegnap írtál a Facebookon, feljegyeztük. December 30-án, sorsolás útján, 9 olvasó kívánsága teljesülhet.
Te mit kívánsz magadnak?
1) Laposabb hasat, hátfájástól mentes Újévet?
IGEN! Akkor már csak kívánnod kell, és januárban együtt elmegyünk a Bagyinka Tímeához, benne vagy?
A terhesség alatt nagyon sok esetben sérül az egyenes hasizom. Ha sérül, sajnos nem tudja ellátni feladatait, amely nagyon megnehezítheti az anyukák életét és bizony a baba emelgetése miatti fokozott terhelés miatt komoly betegségek is kialakulhatnak (pl.: sérvek, vizeletvisszatartási problémák). Ha megtanulod helyesen használni az izmaidat és a megfelelő gyakorlatokat végezed, a hasizmok képesek megerősödni.
A LoveYourBelly hasizomfejlesztő – és regeneráló tréningen megtudhatsz minden fontosat a hasizom szerkezetéről, működéséről, fejleszthetőségéről. Elsajátíthatod a leghatékonyabb hasizomerősítő gyakorlatokat, melyeket otthonodban végezhetsz nap mint nap és megtanulhatod, hogy fogyókúra nélkül, az egészséges táplálkozásra és a tápanyagok megfelelő minőségű és mennyiségű bevitelére alapozva, hogyan optimalizálhatod a testzsírszázalékunkat.
A 3 órás tanfolyamra egyszer kell eljönni, ahol átbeszélünk mindent, amit fontos tudni a hasizmokról és annak hatékony fejlesztéséről.
Örömmel ajándékozom ingyenes részvételt 2 főnek a LoveYourBelly-tréningre, hogy ezúttal ne csak újévi fogadalom maradjon az a lapos hasat akarok!
bővebben: www.loveyourbelly.hu
2) Több önbizalmat, hogy végre meglépd, amit annyira szeretnél?
IGEN! Szinte biztos vagyok benne, hogy egy belevaló life-coach tudna a legnagyobb segítségedre lenni. Ismerd meg Jakab Gyöngyit és a Nőtudatot!
Az önbizalom G pontja, az életünk egyik legérzékenyebb pontja. Ezen áll vagy bukik, hogy mit merünk megtenni, és mit nem teszünk meg. Az önbizalom Gy-pontja / önismereti találka egy nőismereti trénerrel c. könyvem a saját életem feldolgozása, az önismereti utamon. Így belekukkanthatsz egy másik ember életébe, ami – mint az élet – hol tövisekkel teli, máskor pedig ringatózás a szabadságban és az élet tenyerén.
De olyan fogódzókat is kapsz, amiket fölhasználhatsz a saját önismereti utad, a saját életed föltérképezéséhez. Magadra ismerhetsz, hogy Te melyik csoportba tartozol és mi a Te erősséged. Inspirálódhatsz egy igazi, hús-vér nő útkeresése révén, az élet nagy titkaiból és begyűjtheted azokat az életkészségeket, amiket az iskolákban nem tanítottak. Végül az életfeladat megtalálására is ott a bizonyíték…
Szívből ajándékozom neked Az önbizalom Gy-pontja c. könyvem egy példányát!
bővebben: www.notudat.hu
3) Azt kívánod, hogy bárcsak nyugodtabban aludna a babád?
IGEN!!! Ezestben melegen ajánlom Rózsa tippjét, a Nobile babahálózsákot!
A titok végtelenül egyszerű: adj mindig, minden alvásnál Nobile hálózsákot a babára! Saját babám igényeit és szokásait megfigyelve kezdtem el átszabni az első babahálózsákot. Mára a Nobile babahálózsák sok családba hozta el a békét — legalábbis, ami az éjszakákat illeti. Termékünk 100% pamutvászon anyagból és 100% poliészter töltettel készül. Négy méretben, 68-tól 130-ig készítjük és három vastagságban.
A jól megválasztott babahálózsák amellett, hogy nem engedi, hogy a kicsi megfázzon, és a takaróval ellentétben nem tudja lerúgni magáról, a csípő és a lábak mozgását is kordában tartja. Így a baba megnyugszik és álomba merül. Az éjszakai forgolódást is csillapítja. Ég és föld, mennyivel nyugodtabban alszik a gyermek hálózsákban! Éjszakai pelenkázásnál praktikus, hogy alulról nyitható cipzárral készül, amit a már járkáló babák is szereteknek, mert úgy biztosabban tudnak mozogni benne.
A kreatívan tervezett darabokat egyedileg, kézzel varrjuk gyulai műhelyünkben. Minden egyes öltése
szeretettel készül, a babád igényeinek megfelelően.
3 szerencsés olvasó részére 1-1 db 50%-os kedvezménykupon szeretnék átadni, ami beváltható a nobile.hu oldalon!
4) Segítséget a hozzátápláláshoz, mert azt se tudod: mikor, miből, mennyit?
IGEN! Én sokszor kívántam már, hogy bárcsak előbb indult volna a Bébispenót! Ha nálatok pont aktuális a hozzátáplálás, akkor kövesd Anikót és a Bébispenót Blogot!
Nem vagyok sem mesterszakács, sem tipptop háziasszony, és nem is szeretném a látszatát kelteni. Csak egy hétköznapi anya, aki imád enni, és fontosnak tartja, hogy minőségi alapanyagokból készült ételeket fogyasszon és azzal táplálja a gyermekét is.
Írásaimmal segíteni szeretném a tájékozódást a babák hozzátáplálásának szövevényes útvesztőiben. A saját tapasztalataim, a nálam összegyűlt rengeteg információ, valamint szakértők véleménye alapján.
A minőségi hozzátáplálás fontos. Lehet, hogy most még nem értesz hozzá, pedig egyszerűbb, mint amilyennek elsőre látszik. Ha nekem sikerült, szinte kezdő főzőtudománnyal, akkor neked is menni fog. Ne feledd: Az vagy, amit megeszel. A gyereked pedig az, amit megetetsz vele.
Kezdésként, szeretettel ajándékozok neked egy 5000Ft értékű kupont, amit beválthatsz a webshop.bebispenot.hu oldalon.
5) 100%-os biztonságot a babaápolásban, mert annyi rosszat hallani…?
IGEN! Akkor próbáld ki Zsófi natúrkozmetikumait: a Herbarting termékcsaládot!
Kertészmérnökként fontosnak tartom kihasználni mindazt a jót, amit a növények adhatnak nekünk. Ezért is lettem okleveles szappan- és kencekészítő mester. Így kislányom bőrének védelméhez már szakértelemmel tudtam fordulni.
A bőr a legnagyobb méretű szervünk, amely védi a szervezetünket a külső behatásoktól. Ha legyengül vagy károsul, akkor akadálytalanul szívódnak fel a káros anyagok rajta keresztül. És nem csak a háztartási tisztítószerekben, de a szépség- és babaápolási termékekben is megbújnak. Babáink bőrének védelme a mi szeretetteljes feladatunk, mert az ő szervezetük védtelen ezekkel szemben.
Ezért a Herbarting natúrkozmetikumjait bio minősítésű alapanyagokból, kézzel készítem. Az az álmom, hogy a jövőben majd a saját magam által termesztett bio gyógynövények adják az alapját. Addig pedig magyar, német és angol partnereim gondoskodnak a kiváló bio alapanyagokról, hogy biztonsággal ápolhassuk babáink bőrét.
2 db 3000Ft értékű kupont szeretnék ajándékozni nektek, mely levásárolható a herbarting.hu oldalon!
játék időtartama: 2016.12.27 – 2016.12.29.
sorsolás időpontja: 2016. 12.30.
nyertesek értesítése : Facebook-oldalon és a nekunkbevalt.hu-n
]]>A mai nap az újrakapcsolódás jegyében fog telni! — íveltem fel ezt a szép célt még félálomban, reggel. Aztán észrevettem, hogy a jobb szemöldököm fölé koncentrálódó fejfájással ébredtem. Ciki.
— Anyaa, kimegyüüünk? — fordult felém az a jószagú, meleg kis test, aki éjjel mellém kunkorodott. Ráül a bilire, én csak popót törölni tápászkodom fel, és teszek egy gyenge kísérletet:
— Nyújtózz ki egy kicsit az ágyadban, hmn?! — működik, kedvet kapott, hasra vágja magát, úgy szagolgatja a párnáját, én meg csendben visszacsúszom az ágyamba.
Ez a gyurmakolbász gyártás, bunkizás nekem most nem megy. Nincs hozzá kedvem, és minél jobban erőlteti, annál jobban befeszülök. Mert megélem azt, amitől mindig is tartottam, amikor még nem volt sajátom és csak elképzeltem, hogy majd muszáj lesz vele játszanom. És ettől a muszájtól begyulladok!
Na, de mégis csak egy 3 éves anyuka vagyok már, aki igazán tudhatja, hogy amikor így érez, annak megvan az előzménye, ez a reakció már csak következmény bennem. Mégis erre kell most megoldást találnom, mert már nem vagyok egyedül, itt van nekem a kisrókám, akiért felelősséggel tartozom…
Újra fel kell vennem a hozzáfutó szálakat, amiket le-leold a kimerültség, a stressz, a másfelé ágazó figyelem ésatöbbi, különben kitikkaszt a muszájszerűség és szabadságra szomjazom. Csapda-állapot, jobb elkerülni! Újra kell kapcsolódni! — végül is már reggel erre készültem. Csak ez a hüye fejfájás a fél arcomra tenyerelt…
Hajrá! Csináljunk valami olyat, amiben sikerélményem lehet. Játékunalom ellen az a legjobb, ha megtanítjuk valamire a gyereket. Vétek volna nem kihasználni felnőtt mivoltunk jelentőségét, ami nem a szabályok felállításában rejlik és nem is az a legszórakoztatóbb része. Hanem az, amikor rájövünk, hogy ez a csöpp kis emberke még mennyi alapvető dologra képes rácsodálkozni. Játszhatunk vele akármit, meghálálja a figyelmünket! És mint egy (egyelőre) kifogyhatatlan játékraktárból sorra vehetjük elő őket. Így színlelés és erőlködés nélkül máris aktív részesei vagyunk az együttlétnek. Merem állítani, hogy a tudásunk a legjobb játékszer…! — elismételtem magamnak, amiről úgy tűnik, megfeledkeztem.
Vagy — ahogy ma reggel — az lendít át hozzá, hogy elengedek minden mást egy fél órára, hogy egészen közelről nézzem, ahogy megmutatja, hogy már egyedül is megy, anya…!
]]>Az ő arcukra még olyan tisztán kirajzolódik minden apró rezdülés! Ott húzódik a kis homlokon két legókocka összeillesztésének gondja, aztán örömre ível a pihe-szemöldök, de épp oly hirtelen omlik le, mint a torony a kicsi kezek között. Nekem persze nem az építőzés vagy a markolóval ide-oda pakolgatás az öröm a játékban, hanem ezek a pillanatok, amik apró emlékképekké állnak össze, ha még idejében elkapom…
De van, amikor nem megy. Van, amikor nem bírok gyönyörködni benne, mert csak az jár a fejemben, hogy legyen már este! Még annyi mindent kellene csinálnom! — próbálok ráfigyelni, beleélni magam a játékba, mert hát a minőségi idő, tudom, hogy fontos. És érzi, ha máshol járok. Folyton elkalandozom, aztán meg ráförmedek, amikor már harmadjára szól és megrántja a karom. És persze utolér a lelkiismeret-furdalás is, hiszen csak ez a pár óránk van vacsoráig, amióta bölcsibe jár, nekem most még sincs semmi kedvem gyurmázni vele. Na, ilyenkor mi van?!
Ilyenkor az van, hogy összeszedem magam és kitalálok valami olyan tevékenységet, amiben nem vagyok ennyire kelletlen. Ez az én felelősségem. Így talán elejét tudom venni annak, hogy szegény gyerekem egyre erőszakosabban próbálja kikövetelni a figyelmemet, amire egyre kevésbé bírok józanul reagálni. Végül már nem is látom majd a fától az erdőt, és akkor jól elmondhatom, hogy milyen hisztis a gyerekem! Nehéz nekem, szegény anyának. Aztán este meg rámtörne a bűntudat, mert érzem, hogy ezt elszúrtam, és az elalvás előtti pillanatokban próbálom meg “bepótolni magamat” — amiből épp úgy nem kér, ahogy én sem kértem belőle pár órával korábban…
Miután ezt végigpörgettem fejben, felpattantam a kanapéról azzal a felkiáltással, hogy süssünk sütit! Két napja becsípődött ez a gondolat, pedig én nem vagyok nagy cukrász, de reméltem, hogy ez a bögrés recept nem fog ki rajtam. Vagyis rajtunk. Mert, hogy ő öntögette a tálba a hozzávalókat, keverte a tésztát és szedte ki a magot a félbe vágott szilvákból. Aztán letáboroztunk a sütő elé kukucskálni, míg kész nem lett. Hamar eltelt így a délután.
És hát csináltunk is valamit, ha már egyszer ennek a buta kis anyának az kellett a lelki békéjéhez, hogy valami kézzel fogható “eredményt” mutasson fel. Pedig ami igazán megédesítette a nap végét, ahogy a fahéjas vanília a konyha levegőjét, ott volt végig a szeme előtt, úgy mondjuk: törődés.
Apa sokszor nem tudja, mitévő legyen a kisfiával. Bár már egészen emberszabású, két lábon jár, normális kaját eszik, elvan az anyja nélkül is és meglepő módon érti a viccet. Mégis egy tényező továbbra is aggodalmat ébreszthet a férfiszívben: nem érti, hogy mit mond!
Ez sokszor még anyának is fejtörést okoz. Hiába ő az ANYA, ösztönökkel, meg 9 hónappal és cicikkel, neki sem mindig megbízhatóak az adóvevői a babanyelv dekódolásához. Ő is átérzi olykor a tanácstalanság zavarbaejtő aggodalmát.
De hát kamaszként sem fogjuk mindig érteni, mi a baja!
– ami azt bizonyítja számunkra, hogy a beszéd képessége önmagában még nem garancia a másik megértéshez. Megéri már most keresni hát a közös nyelvet, amihez jól jön Anya segítsége, egy kis bátorítás és ötletek, hogy Apa is ráérezzen, mennyi klassz dolgot lehet csinálni már egy 1,5 évessel (is)!
Birkózás. Ez általában jön magától. Ilyenkor Apa fontos dologra tanítja a gyermekét a finom, anyai érintés kiegészítéseként. Arra, hogy „nem vagyok törékeny!” Jean Liedloff ír arról, hogyha egy babával úgy bánnak, mintha törékeny lenne, úgy is fogja érezni magát, ami nem csupán kellemetlen a számára, de felnőttkoráig akadályozhatja a fejlődését. Ráadásul a kacagásban – amit nem csikizéssel kényszerítünk ki, hanem mókával – feloldódik minden feszültség.
Építőzés. „Most kell elérni, hogy megszeresse az építőzést, és akkor később le lehet tenni legózni. Engem leraktak a szőnyegre, és addig ott maradtam, amíg elől voltak a legók…” – szuper! Már Apa is sejti, hogy a most együtt töltött idő készíti fel a gyereket az önálló játékra.
Mászós. Úgy tűnik, hogy nagyvárosi kisfiú előbb mászik szekrényt, mint fát, de Apa szerint ezzel már a famászásra trenírozza a fiát, aki sikongatva élvezi az izmozást. Igazi apa-fia program pókemberként kúszni föl az ajtókra, hűtőre, szekrényekre…
Labdajátékok. Anya egy kislabdával tanítgatta a gurítást. Szemben ültek egymással, már egyre jobban ment, viszont a dobás még kicsit gyatrán. Aztán megérkezett Apa a nagy kosárlabdájával, fiúcskának meg egyből leesett az álla: másnap már két kézzel emelte fel, harmadnap el is dobta, azóta megy neki a kisebbel is. Hiába, ebben Apa a nagyobb motiváló erő! Most a pattogtatást tanulják.
Könyvbemutatós. Arra hazaérni, hogy a napsütötte szobában Apa egyszer csak gondolt egyet, és körbepakolta a könyveket, amit kicsi fiú a kezecskéit morzsolva, tátott szájjal nézett, hogy aztán együtt induljanak el belekukkantani mindegyikbe – egészen szívolvasztó élmény!
Állatkert. A szétnyithatós könyvekből állatkertet lehet építeni a plüssjátékoknak, vagy alagutat, amin átmasírozhatnak, de lehasalva kukucskálni is lehet egymásnak és szuper csúszdapályának is lehet használni a könyvespolchoz támasztva. De nem snassz ám elmesélni azt sem, ami benne van. Annál izgalmasabb, ha most nem Anyától hallja.
Hozd ide! Nagyszájú Apokák mondása, hogy már időben el kell kezdeni megtanítani a gyereknek, hogy odahozza a sört, amiben igazuk lehet – csak kitartásuk is legyen. Az éppen járni kezdett totyogós tényleg lelkes résztvevője a hordozós játékoknak. Először jópárszor meg kell neki mutatni, hogy mit, hova hozzon, aztán türelmesen kivárni, amíg sikerül. Minden nap elpróbálgatni és mindig megdicsérni, lelkesíteni. Végül is a pszichológia is alátámasztja, hogy mindig azt a képességét kell fejleszteni a gyereknek, amire nyitott…
Párosítás. Nagyobb lélegzetvételű projektként meg lehet keresni a könyvben szereplő fotók igazi verzióját a lakásban vagy az utcán. És nagyon büszke lesz majd Apa, ha kicsi fia először mutatja meg a tárgyakat önállóan – erre ő tanította!
Apa hobbija. „Szakmai szemmel nézve: bevonódtak az én apai világomba, és nemcsak a szenzomotoros képességük, a kézügyességük, vagy a perceptuális pontosságuk, a koncentrációjuk fejlődött, hanem „fiús” dolgot vittünk végbe közösen, mindez hozzájárult a férfi identitásuk kialakításához is.” – Révész György, pszichológus a fiaival töltött időről. Ha Apának a fényképezés a hobbija, akkor ebbe lassacskán a fiát is bevonhatja. Nálunk első lépésként a kicsi kezébe adta a gépet, és együtt próbálgatták, forgatták, bütykölték elmélyült figyelemmel.
Közös séta. Kutatás bizonyítja, hogy azok a kisgyerekek, akiknek rendszeres program volt nagy sétákat tenni az apukájukkal – miközben mesélt nekik a látnivalókról, fákról, autókról, kóbor macskákról –, gazdagabb szókincset használnak, többször szolgálnak magyarázattal a nekik feltett kérdésekre, és hosszabban fejezik ki magukat, mint azok, akik mellől hiányzik az apa aktív jelenléte. Igen, Apával sétálni meghatározó élmény.
Nem nagy programok kellenek ide, csak amit Apa sem un éppen. Hiszen a kicsi bármire kapható, amit ő kezdeményez. Az Apák kiváltsága pedig a csodálattól csillogó babatekintet. Nekünk bevált.
]]>Vígjátékba illő jelent volt, ahogy hazabumliztunk vele. A metrón mosolyogva lavírozott az emberek feje között, akik jókedvre derülve pöcköltek rajta egyet, a kicsi fiú meg a babakocsiban nem győzte kapkodni a fejét a felette úszó kék valamit figyelve.
Hát még amikor a nappaliban lebegett! Kicsit félt tőle, de annál nagyobb volt a kíváncsisága, úgyhogy a zsinórja végébe kapaszkodva elkezdte lehúzogatni a földre, aztán tátott szájjal figyelte, ahogy újra felemelkedik. Nem olyan könnyű ám lehúzni, egy pillanat alatt fölszökik megint a plafon felé, úgyhogy legalább egy tejeskávényi időbe telt neki, amíg megszelidítette…
Reggelente megsimogatják, aztán apa nyakában ülve mehet a visongás, kicsit püffölik. De jó dolog csak úgy matatni alatta, hát még megosztani vele az ebédet! Esténként meg szépen elköszönünk tőle és nézzük, ahogy elalszik úszva a levegőben…
Ennyi idős volt ekkor Jonatán: 14 hónapos
]]>Vekerdy Tamás állítja, hogy jól játszani az tud, akivel valaki már játszott. Vagyis rajtunk a sor, anyukák, apukák, nagyszülők, testvérek, barátok, hogy megtanítsuk a kicsiket „jól játszani”, hogy aztán boldoguljanak önállóan is. Azáltal, hogy mindenki másképp játszik, újabb élményt és tapasztalatot szereznek rólunk és a környezetükről. Például tőlem tanulta a mozdulatot, amivel a műanyag vödör tetején illesztgeti a formákat a megfelelő helyre. Apától a lendületet, ahogy fel lehet emelni az egész vödröt, és jó hangosan kiszórni belőle mindent. Elgurítani, és érte mászni már önálló ötlet volt, ahogy beletuszkolni a műanyag pillangót.
Amikor több hét együttlét után hazautazott a nagymama, sorra vettük, hogy mi mindent tanított a kilenc hónapos unokájának.
„A szerepjátékkal lehet a legjobban lekötni.”
A 9 hónaposoknál már érdemes megalapozni ezt a fontos “játékszert”, ami jó móka együtt, de szórakoztató lesz majd, amikor egyedül barangolnak a saját képzeletük festette díszletben. Szerepjátékot kitalálni a legegyszerűbb. Például egyik délután a papírzsepi jött látogatóba, ám a szatyor minduntalan ráugrott és huss, eltűntek a nagymami háta mögött. Aztán visszatért Papírzsepi, de a huncut Szatyor megint elvitte. A kisunoka a harmadiknál már nevetne hajolt előre az ölében, hogy lássa hova futnak.
„Most kezdődik a másolás is.”
Hogy megkínál a cumijával vagy az cumisüvegével, nem feltétlen a jószívűségéről árulkodik, hanem hogy másol minket, ahogy odaadom neki a cumit vagy megitatom. Ó, de boldog volt, amikor nagymami a játékvíziló szájához vezette kis kezében a kanalt, így etetgették. A 3-4. ismétlésre már ellazult a keze, hagyta, hogy vezesse.
„Ennek az időszaknak a játéka az egymásba pakolás is.”
Pakolgattak játékokat fiókból ki és be, de az igazi kihívás, ami minden nap előkerült, az a növekvő méretű poharacskák egymásba rakosgatása volt. Nem egyszerű, mert útban vannak a pici ujjak, amivel fogja az egyiket, így nem fér bele a másikba, és a mozdulat sokszor még irányt téveszt, vagy meglódul. De nem adták fel, utolsó nap sikerült is szépen belehelyezni. Tegnap este, amikor fürdés előtt a földön babrált, arra lettem figyelmes, hogy próbálja egymásba rakni őket — bevésődött a játék.
„A zene nagyon fontos. De nem ez a diszkó.”
Anyósom karnagyi és énektanári múltjából volt bővebb repertoár a babafüleknek. Délutánonként az MR Gyermekkórus előadásaira buliztak és sokat mondókáztak. Ennek eredményeként fiacska ritmusra dobol az asztalon.
„Kérem, köszönöm, tessék — borzasztó fontos a gesztikuláció.”
A legédesebb „mutatványuk” az volt, amikor nagymami kinyújtotta felé a tenyerét, és mondta „kérem”, erre ő odaadta, amit fogott, mami elvette, magához húzta, hogy „köszönöm”, majd visszanyújtotta “tessék” és fiacska nagy boldogan elvette.
A játék lehet, hogy fárasztó meg „kötelező” és unalmas, hiszen mi már felnőttünk, nem dob fel, ha elgurul a labda mellettem, vagy ha poháralátétet találok a fiókban – amit előzőleg én magam tettem bele. De úgy igen, ha közben a fiamat figyelem, ahogy átfutnak rajta az érzelmek, felfedez, töpreng, felvidul. És most jövök rá, hogy a nagymami tulajdonképpen játszani tanított minket, szülőket
Ha szeretnél még több tippet és gondolatot olvasni ebben a témában, akkor neked szól a Nekünk Bevált könyv!
]]>Biztos ti is sokszor tapasztaljátok, naná, hogy nem a gyerekjáték foglalja le legjobban a bébit, hanem mondjuk anya táskájának a pántja vagy a műanyag palack kupakja, úgyhogy magára vessen az a szülő, aki “csak” gyerekjátékokkal indul útnak. A csilingelős bocika is onnantól vált érdekessé a repülőgépen, amikor a hányós zacskóból kandikált ki. És a billentyű prüttyprüttyögése is akkor izglmas igazán, ha minhfthderifineféle kararfjrfktereket %!”is beiktathattt anyaaaarjfo99 a posztjááába a baba..
]]>Amikor úgy érezzük, hogy már csak a túlélésre játszunk…
Kezdő anyukaként (is) lázasan próbálunk a csöppség kedvében járni, de hullafáradtan olykor elönthet a kétség: “most mi a francot csináljunk?”. Már átraktuk a pihenőszékéből a játszószőnyegre, onnan meg az ágyra, majd a kanapéra. De ő még mindig mást akar.
Minket! A teljes figyelmünket és szeretetünket, és ilyenkor nincs mit tenni, fáradtság ide vagy oda. Fogjuk ölbe és merüljünk el a játékban vele együtt, mert akkor lesz jókedv és kacagás, ami szépen feltölti a mi szeretet tankunkat is…
Nekünk bevált a mondókázás a “holtidők” átvészelésére.
a délelőtti hancúrozáshoz:
Hétfőn henteregjünk,
Kedden kendert szőjünk,
Szerdán szedret szedjünk,
Csütörtökön csütörögjünk,
Pénteken pityeregjünk,
Szombaton szomorkodjunk,
Vasárnap vigadozzunk.
(két tennyérrel átfogtam a pocakját és jobbra, balra gurítgatom)
a délutáni nyűgösség ellen:
Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.
a fürdés előtti torna-mókához:
Húzzuk a szekeret (húzogatjuk a karjait),
forgatjuk a kereket (körzünk vele – itt már vigyorgott :).
Vezetjük az autót (összefogjuk az ökleit és úgy mozgatjuk),
Becsapjuk az ajtót (lazán elengedjük, lehuppan a keze)
és a lefekvéshez:
Este van, este,
füle van az éjnek,
a kis tücskök most mind,
néki hegedülnek.
Elhúzzák sorra,
hogy mit láttak nappal,
s tud mindent az éj is,
mire jő a hajnal…
És ez a mosolygós babácska Deli Dániel, köszönjük az illusztrációt az anyukájának, Pattinak!
]]>