Elismeréssel figyeltem azokat a színes napirendeket, amik az iskolák bezárását követően röppentek föl a világhálón. Le is mentettem párat magunknak. „Igen, kell a rendszer!” – holnaptól. Hadd legyünk még egy kicsit rendszeren kívül.
Az első napokban simán aludtunk nyolcig is, pizsiben reggeliztünk, tettünk-vettünk, vártalanul ért az ebédidő és az első e-mail az aznapi leckével, ami fölött ránk sötétedett. A másnap és harmadnap annyiban volt más, hogy egyre többször feszültünk egymásnak a férjemmel. Nos, mindketten a magunk módján próbáltuk feldolgozni az eseményeket. Miközben a fiúcskánk úgy tapadt ránk, hogy esélyünk se legyen elvonulva veszekedni rendezni a konflik-tusáinkat.
Tudtam, hogy Apának igaza van a napirend kapcsán, mert jó hatással lesz ránk, ha föl tudunk állítani valamiféle kiszámíthatóságot a napjainkban. Ha meglovagoljuk a flow-t, mielőtt úgy járnánk a nihilben, ahogy a béka a lassan hevített vízben…
Amíg egynél több emberrel kell – szeretnénk – összehangolni a vágyainkat, céljainkat, feladatainkat, nyűgjeinket, boldogságunkat – és ebből legalább egy kiskorú –, addig nem a spontaneitás lesz a szupererőnk.
Végigvettük a fiúkkal, hogy minek is kellene beleférni egy napba. A hétéves egyből táblázatba foglalta – amit húsz percig silabizáltunk utána. De a lényeg átment! Kezdtem felszabadulni attól, hogy általa is deklarált helye lett a tanulásnak. Átláttuk, hogy apának ezidő alatt lesz gyerekmentes ideje, nekem pedig majd délután. Ott a reggeli előtti szabad játék Jonatánnak, amiről le kellett mondania minden sulis reggel, hát most adott! – és ez szabad ébredezést kell, hogy jelentsen nekünk. Vacsora előtt együtt társasozunk, így benne se marad hiányérzet a nap végére, hát nincs miért elhúznia az elalvást sem…
Hogy külön tudjunk lenni, előbb együtt kell lennünk.
A fiam képes minden reggel újra lerajzolni a napirendjét, és kitűzni a hűtőszekrényre. Ezt a monotonitástűrést nagyon csípem a kicsikben! Csak sínre kell tenni őket és hagyni, hogy a saját tempójukban robogjanak. Ennek köszönhetően nem úgy kell végigvonszolni a napon, hanem beleáll a feladataiba és kiélvezi a szabaidőket. A tanulása fókuszáltabb lett (nem csak emiatt, de erről majd külön írok), így bekerült a reggeli foci is és a délutánra beírt egy órás tanulásra sincs mindig szükség. Nem igényel minket naphosszat, mert x idő múlva kiszámíthatóan újrakapcsolódik a család egy közös tevékenységben: eszünk, játszunk, dolgozunk. Apával tudatosabban kezeljük a föl-fölhorkanó feszültségünket
és már én sem érzem úgy, hogy mi vagyunk a napirendért, hanem a napirend van értünk.
Egy három fős családban könnyebben megy az egyeztetés, de többet is kell vállalnunk a játszópajtás szerepét. Mi nem tudunk sokan lenni, mint egy nagyobb családban, de a barátok, nagymamák online bekapcsolásával kibővíthető a létszám és az online felügyelet. Nem is folytatom a részleteinkkel tovább, mert a beosztás úgyis mindenkinél más, ahogy a játékszabályok is. Csak játsszunk tudatosan!
]]>