Ebben az időszakban szülői munkaköri leírásunk summás része betegeskedő gyermekeink ápolásáról szól. Amit nagy gonddal, odaadással és ember felettinek tűnő energiával látunk el. Napokon át, újra és újra – aztán egyre ritkábban, ahogy az immunrendszer tanul.

Mi ebben az önismeret?

Lebetegszik a gyerek, egyszeriben megváltozik a napi rutinunk, minden korábbi tervünk, feladatunk visszahőköl, hogy előtérbe kerüljön a legfontosabb. Ha figyelmesen hallgatjuk mindazt, ami a fejünkben-lelkünkben zajlik ezekben a napokban, talán többet is megtudhatunk magunkról annál, ami nyilvánvaló: gondoskodom, tehát vagyok. 

Összeállítottam egy kérdéssort, ami mentén elmélyíthető önmagunk megismerése, megértése: 

1. Mi az első gondolatom a beteg gyerekemet látva? 
2. Hibázatom-e magam vagy mást azért, hogy lebetegedett? 
3. Milyen a hozzáállásom a betegségekhez általában? 
4. Hogyan látom magamat ebben a megváltozott élethelyzetben? 
5. Hány nap után / milyen tünetek esetén viszem el orvoshoz?
6. Milyen viszonyban vagyok a nem gyógyszeres gyógymódokkal? 
7. Van-e olyan visszatérő tünet, amitől bepánikolok?
8. Hogyan hat rám az elesett, legyengült gyerekem látványa? 
9. Hány nap után kerülök mélypontra? 
10. Milyen megküzdési stratégiák alakultak ki a családban ezekre az időszakokra? 

Például 1) a beteg gyereket látva van, aki kifakad, hogy „Jajj ne, már megint!”, más meg lemondóan konstatálja, hogy „várható volt”. Vagy pillanatok alatt áthangolódik, és szinte örül, hogy kiszállnak egy kicsit a mókuskerékből. Ezzel az hangulattal érkezünk meg a helyzetbe. 

Vajon 2) eszünkbe jut-e mást hibáztatni, akár a gyereket, mert „nem vetted föl a sapkádat” vagy emészt a bűntudat, mert „biztos azért lett beteg, mert keveset voltunk együtt!” Esetleg a nagyszülőknek van egy-egy elejtett mondata, ami a szülői mulasztásunkat firtatja – és az milyen hatással van ránk?

Érdekes 3) a betegségekhez való alap attitűdünkre is ránézni. „Csak legyünk túl rajta mielőbb!” felkiáltással nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. A szezonális betegségeket a szükséges rossznak tekintjük, amin minden gyerek átesik ebben a korban. Vagy fokozott fenyegetettség érzés kezd eluralkodni rajtunk. Esetleg úgy interpretáljuk a betegségeket, hogy háborúban állunk a vírusokkal, bacillusokkal. Vagy egészen más megközelítésből úgy fogalmazunk, hogy „kellett neki a pihenő”?

És 4) ezekben a szenáriókban hogyan látjuk önmagunkat? Úgy érzem magam, mint egy cseléd, aki éjt nappallá téve kiszolgálja a gyermekét, a családot, vagy szuperanyuként tekintek magamra, akinek kulcsfontosságú a szerepe? Mekkora szerepet tulajdonítok az anyai jelenlétnek – babusgatásnak – a gyerek közérzetének javulásában?

Szintén ide kapcsolódik, hogy 5) konzultálni megyünk a háziorvosi rendelésre, ahol az orvos segítségével döntünk a kezelésről, vagy azért megyünk orvoshoz, hogy „csak adjon valamit, amitől jobban lesz a gyerek!”? (Alkérdések: mit várunk el a háziorvostól? Hogy kommunikálunk az orvossal, tudunk-e/merünk-e érdeklődni arról, hogy mit miért írt fel, vagy fel sem merül bennünk, „hiszen ő az orvos!”?)

Támaszkodunk-e 6) népi gyógyászatra (borogatások, pakolások, teafőzetek), vagy csak a gyógyszeres kezelésben bízunk?

Van-e mumusunk? 7) Betegségeket kísérő, visszatérő tünet alatt például a lázat értem. Sok hiedelem kötődik hozzá a mai napig (megerőlteti a szívet, a magas láz lázgörcsöt okoz, mindig csillapítani kell stb.), hiába változtak meg a lázcsillapításra vonatkozó irányelvek. Mi a legnagyobb félelmem, amikor lázas lesz a gyerek? Tudom-e, hogy annak mekkora valószínűsége van? Tudok-e „barátként” tekinteni a lázra?

Ide kapcsoldik az is, hogy 8) mit élünk meg az elesett gyermekünket látva? El tudjuk-e fogadni, hogy ez a betegségével együtt jár, és kísérjük, enyhítjük, amennyire tőlünk telik, vagy „nem bírom látni, ahogy szenved” alapon minden esetben fájdalomcsillapító gyógyszert adunk neki? 

Az aggodalom, a fáradtság juttat el a mélypontra 10), vagy inkább a megrekedtség, hogy akadályoztatva vagyok a betegség által abban, amivel szeretnék haladni? Hány napig tudok mindent eldobva, teljes szívvel ott lenni a gyerek mellett, és mikor érzem azt, hogy elfogytam: kezdek türelmetlen lenni, kelletlen? 

Fontos átgondolni, hogy 10) milyen stratégiák mentén szerveződik ilyenkor a családi élet. Egyértelmű, hogy mindent anya visz, vagy lehet rotálni a szerepeket, kiváltani egymást apával?

Milyen jó tulajdonsága – meglátása, tapasztalata, alap attitűdje – van az egyik szülőnek, amivel a másikat támogatni tudja ilyenkor, és fordítva? Hol vannak a gyenge pontjaink? 

Tehetetlenség és bizonytalanság

A tehetetlenség-bizonytalanság faktor növekedése nehezíti meg igazán ezeket az élethelyzeteket. Ez miből tevődhet össze?

Jelentős részére talán abból, hogy nem mi irányítjuk a körülményeket, és ez bizonytalanságot szül, ami tehetetlenségbe torkollik. Kinek mennyire erős a kontroll-igénye. Hiszen a gyerek nem kerül ki a betegségből egy csettintésre, nem tudunk bizonyosak lenni a pontos kórlefolyásban sem, vagy hogy mi okozta egyáltalán – sokszor az orvos sem. Itt játszanak fontos szerepet a korábbi tapasztalataink, megfigyeléseink. Tudok olyanról, aki a gyerek születése óta naplózza, hogy milyen betegségekkel találkoztak eddig, mi vált be, mi nem volt hatásos. Ez a tudatos odafordulás is egy módja a bizonyságérzet növelésének. Mert, hogy ennek a „faktornak” van egy része, amire hatással tudunk lenni, vagyis törekedhetünk arra, hogy normalizáljuk a helyzetet kísérő érzéseinket, még mielőtt eluralkodnának rajtunk. Más különben abból lesz a pánik. 

A fenti kérdések nekem ezen a téren segítettek eligazodni, ezáltal több tudatosságot vinni abba a nehéz élethelyzetbe, amit a január hozott – adott.

Használjátok egészséggel! 

Mit gondolnak a gyerekeink a külön töltött időről? – Beszédes példát hozott egy anyuka: a kiscsoportosa váltig meg volt győződve arról, hogy az anyukája tudja, ő mit csinált aznap az oviban, melyik autóval játszott, mert számára még az volt a természetes, hogy anya mindent tud rólam, és bizony meglepődött – majd felderült a tényen –, hogy ez nem így van. Ahogy több kicsi pedig azért sírt eleinte, mert azt hitte, hogy nem mennek majd érte az oviba.

A sorok között…

Az az érzésem, hogy időnként túlságosan lefoglal minket az, hogy „beletöltsük” a fejükbe a tudást – mit, hogyan kell, nem szabad, így csináld –,  ezért ritkábban jut eszünkbe afelől érdeklődni, hogy mi van (már) benne. Mire gondol éppen, mit gondol arról, hogy… Szülői ártalom, hogy sokat jár a szánk és kevésszer hallgatunk. Lehet, hogy ezért próbál meg „ledumálni” a gyerek, vagy egyszerűen befogja a fülét, ha már túl sok a duma? Gondoljunk bele, kivel szeretünk beszélgetni? – Aztán tegyük fel a kérdés magunknak: biztos, hogy fordított esetben én is ilyen hallgatóság vagyok? 

Kell-e erőltetni a beszélgetést?

Ha az erőltetés alatt azt értjük, hogy pár kikosarazott kérdésünket követően, csalódástól fűtve belesodródunk egy kioktatásba, hogy „Jó, ha nem válaszolsz, majd én sem fogok, amikor te kérdezel!” és hasonlók, akkor nem. Fájó tud lenni, ha úgy érezzük, hogy mi mindent megteszünk és „Nekem semmit nem mond a gyerek!”. De ne adjuk fel, és akkor biztos megtaláljuk a nyitját! Próbáljuk meg módszeresen rávezetni arra, hogy beszélgetni jó.

Hogyan?

Amikor egyértelmű, hogy valami baja van/volt, de nem mondja el, akkor adhatunk időt, de fontos lenne megbeszélni a történteket. Ebben az esetben nekünk két dolog vált be: kitalálós játékba kezdünk, amit roppant szórakoztatónak tart, ettől máris enyhül és végül együtt rakjuk össze a történteket:

„Játsszuk azt, hogy te csak bólogatsz – igen vagy nem –, és én próbálom kitalálni, hogy mi történt!”

Vagy én kezdem el a mondatot, és ő folytatja:

„Anya, azért lettem mérges, mert… Utána azért vonultam el, mert… Nem akartam, hogy… Azt szerettem volna, hogy… Máskor inkább…”

Ne tegyük kötelezővé, helyette invitáljuk játékra általa. Például, ha visz magával egy plüsst a bölcsibe, oviba, akkor érdeklődhetünk afelől, hogy a kis kedvenc hogyan érezte magát, mit látott, kivel játszott napközben a gazdája? – sokszor nem szeretnek magukról beszélni, de a játékuk nevében megered a nyelvük. De mi is kérdezhetünk a plüss hangján, hogy ki, mit csinált aznap.

Amikor teljes a hírzárlat, azért meg szoktam kérdezni, hogy őt érdekli-e, én mit csináltam, amíg ő oviban volt – általában igen, és utánam már önszántából megoszt egy-két részletet a napjából. Mert van úgy, hogy csak bele kell jönni…

Az alábbiakban összeszedtem pár lépésben, ami nekünk bevált egészen kicsi korától kezdve. Ér átvenni, „személyetekre szabni”, hozzátenni kommentben! 

CSAK ÚGY LENNI: Nem kell mindig foglalkoztatni!

Érdemes „beiktatni” olyan időtöltést, amikor csak úgy vagyunk. Nem veszünk magunkhoz játékot, se könyvet, hanem csak ülünk vagy fetrengünk a szőnyegen, beszélgetünk/beszélünk neki arról, amit magunk körül látunk (ház faláról, lámpáról, ablakról, akármiről). Ez egy jó alapozás a későbbi beszélgetésekhez.

MEGÁLLÓ: Az apró rutinok kialakítása biztonsággal keretezik az új élethelyzeteket.

A bölcsit elhagyva, mindig ugyanott álltunk meg pár percre. Leültem a lépcsőre, adtam valami kis ennivalót, és elmeséltem, mit csináltam, amíg külön voltunk. Jó darabig meglehetősen egyoldalúan zajlottak ezek a beszélgetések. Aztán egyik alkalommal, amikor épp feladtam volna az egyszemélyes rituálém, „Anya, a megálló!” rikkantott a babakocsiból, ahogy elhaladtunk a lépcső mellett. Onnan kezdve minden nap megálltunk, és egyre több mindent tudtam meg a délelőttjeiről.  

Neked is segíthet egy megálló, mielőtt érte mész!

Próbáld ki, hogy holnap tudatosan ülsz két percet még az autóban, vagy az ovi felé haladva adsz időt magadnak „lehangolódni” a munkáról és ráhangolódni a délutáni anyamódra. Nagyon ajánlom, minőségbeli változást tud eredményezni a hozzáállásunkon ahhoz képest, ha A-ból B-be rohanva érkezünk meg, és esetleg egy éppen elfáradt (megbántott? felmérgesített? megsértődött?) gyerek fogad minket…

JÓL KÉRDEZNI: Minél kisebb a gyerek, annál konkrétabban érdemes fogalmazni.

„Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?” “Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi jövedelme van a papájának?” ” (Saint-Exupery: A kisherceg)

Sokszor eszembe jut, hogy a kisherceg szerint sosem a lényeges dolgok felől érdeklődünk. Az „És mi volt ma az oviban?” hamar párra talál azzal, hogy „Semmi!”.

Egy időben azt játszottuk, hogy 5 kérdést tettünk fel egymásnak:

– Mi volt a legjobb a mai napodban?

– Mi volt a legrosszabb?

– Mi volt a legfinomabb, amit ettél?

– Voltál-e valakivel goromba?

– Volt-e veled valaki goromba?

Mostanában azután szoktam érdeklődni, hogy „Volt ma valami az oviban, amit nem értettél?”, mert nem igen kaptam értékelhető választ arra, hogy „Mi bajod van?”, amikor teljesen „zizin” viselkedett ovi után.

JÁTÉK: Értsünk szót!

„Az Érzelmi kártyákkal az érzelmeket hozhatod be a mindennapokba. Segít a gyerekeknek, hogy megtanulják beazonosítani, hogyan is éreznek, és használhatjátok egyfajta hangulat-érzelem azonosításra.”

A faggatásnak ellen áll a gyerek, de sanszos, hogy a játéknak nem. Ehhez jöhetnek jól az Értsünk szót!-kártyái. Ebben a videóban nagyon jó dolgok hangzanak el a kommunikációról Skiíta Erikától:

Kicsoportos korában kaptunk egy ilyen paklit, azóta is előkerül időről időre. Eleinte „csak” memoriztunk vele. Pár kártyát tudott csak beazonosítani, az árnyaltabb érzelmeket még nem. Innen kaptam az ötletet ahhoz, hogy arcot rajzoltam egy marok gesztenyének, és délután húzattam belőlük arra válaszul, hogy „Mutasd meg, hogy érezted ma magad az oviban!” – később megkerestük a párját is a pakliból.

MESEFILMRŐL BESZÉLGETNI: Nem szerencsés, ha egyből mesenézéssel kezdünk.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy különben nincs ideje átváltani a gyereknek az ovimódból itthoniban. Egyből belezuhan a virtualitásba, ahonnan nehezebben húzom vissza a jelenbe, vagyis nagy eséllyel egy morgós kis trollt kapok vissza húsz perc múlva, aki meg lett zavarva. Nem éri meg.

Van olyan, hogy végül elfelejti ebbéli szándékát, mert belekezdett másba, de ha ragaszkodik hozzá, nincs tiltás. Inkább megpróbálom a beszélgetés felé terelni: melyik most a kedvence meséje, mi volt az legutóbbi részben, mit gondol egyik-másik szereplőről stb. Csodásan eltelhet további félóra ezzel, miközben persze előkészítem a terepet – laptopot, töltőt, felszelt almát stb. Megtúráztatta a képzeletét, memóriáját, szókincsét – megnyomhatom a playt.

ESTI SZEÁNSZ: Időben kezdjük el a vacsora-tisztálkodás-fekvés-mese folyamatot!

Nekünk anno előrébb kellett hozni fél órával az egész procedúrát, mert mire ágyba került, pont átesett már a holtponton és tízig kuruttyolt. Meglepően könnyen megoldotta ezt egy fél hetes vacsora, hetes fürdés, fél nyolcas ágyba kerülés. És akkor volt időnk arra, ami ebből az egészből a legfontosabb: az esti duruzsolásra. Félhomályban, suttogósan. Mai napig rendszerint ekkor buknak ki belőle a „nagy titkok”. 

Jó, most elfáradtál, akkor ennyi elég. Ha egyet tudsz csinálni belőle, akkor csinálj egyet, és arra lehet már építeni!

– derengett félálomban Timi bíztató hangja az előző napi LoveYourBelly-tréningről. Ahogy az ablakhoz léptem, a szemeim még nem akarták az igazságot. Visszadőltem a kanapéra. Hú, mintha egy páncél lenne a törzsemen! – nem az volt, mert fájt, amikor megnyomkodtam. Bár az ágyból még úgy keltem ki, mint egy jeti, a kanapéról már úgy álltam fel, ahogy előző nap tanultam. Királynői tartásban létezni — ahogy Timi hívja—, még másnap is nehezemre esett. Egy héttel később már csak 3-4-szer kell rá figyelmeztetnem magam, úgyhogy úgy állok a konyhában, ülök a gépnél, megyek az utcán, mint egy harmonika: görnyed, kihúz, görnyed, kihúz… 

Igen, valószínűleg az az egy is jóval többet ért, mint amennyivel kevesebb lett volna, ha elbliccelem. És ő ezt tudta. Rengeteg mindent tud a testünkről! És valószínűleg arról is, hogy hogyan működünk mi, nők, amikor a testünk hibái kerülnek a fókuszba…

— Nem lehetne úgy, hogy lássuk magunkat a tükörben?

—  Nem, mert amikor majd elmész síelni vagy nyaralni, és nem lesz ott a tükör, akkor nem fogod csinálni. Hunyd be a szemed, és figyelj a testedre! Csináld meg először rosszul, aztán úgy, ahogy mutattam, érezni fogod a különbséget!”

Szuszogva értünk fel a harmadik emeletre Anikóval, a Bébispenótos barátnőmmel és Dórival, a decemberi Kívánságjátékunk szerencsés anyukájával — csak nem fogunk lifttel érkezni a tornára!  Érdekes, hogy akkor ez tűnt a nap legmegerőltetőbb részének, mégis az a vaskos izomláz másnap azt bizonyította, hogy extra hatékonyan dolgoztunk.

Így kerültem újra köszönőviszonyba a törzsem izmaival. A 3 órás tréningen teljes képet kaptunk arról, hogy milyen funkcióját nem tudja ellátni a hasizmunk, ha a várandósság során megsérült a kötőszövet és az egyenes hasizmok sem húzódtak vissza eredeti helyükre. És az a “ha” manapság minden második nőre vonatkozik! Ahogy az az egyéni felmérésekkor kiderült, ránk is, csak eltérő mértékben…

Némi bárgyúság ülhetett ki az arcunkra, ahogy próbáltuk magunk elé képzelni az említett izomkötegeket, hát még, amikor kitapintani…, mert ekkor javasolta Timi, hogy egy koskás férfihasat képzeljünk magunk elé, csak hogy jobban megértsük az anatómiát…! És lőn világosság! Az is kiderült, hogy mindez szoros összefüggésben van a derék- és hátfájással, illetve pont a szétnyílt hasizom miatt maradhat meg az a kis “kiflipocak” köldöktájékon.

Bagyinka Tímea figyelt fel arra, hogy egy jó kondiban lévő anyuka, aki szorgalmasan végezte a szokásos haspréseket és erősítő gyakorlatokat, sehogy sem tudta ledolgozni a pociját. Sőt, mintha ezek a korábban jól bevált gyakorlatok még rontottak is volna rajta! Így ismerte meg a szétnyílt hasizom, azaz a rectus diastasis jelenségét, amelyre a hasplasztika volt az orvosi gyakorlat. Elkezdett hát kidolgozni egy speciális hasizomerősítő és regeneráló technikát, a LoveYourBelly-t. Ezt a tudást azóta közel 100 oktatónak adta át, hogy minél több érintettnek tudjanak segítséget nyújtani.

Nemcsak 12 év munkája és tapasztalata a garancia, hanem az a szakmai támogatás is, amelyet a Semmelweis Egyetem és Testnevelési Egyetem nyújtanak számára. 200 hölgy bevonásával jelen pillanatban is zajlik a módszertani kutatás, amelyből külföldi orvoskonferenciákra készül publikáció. A kutatást vezető egyik orvost idézve:

„Ha így haladunk, ebből előbb-utóbb TB-támogatott módszer lesz!”

Még nem jellemző, hogy 6 hetes kontroll után intimtornára és hasizomregenerálásra irányítsanak, ezért sokunkhoz nem jutnak el ezek az információk. Pedig a kötőszöveten nincs zipzár, nem múlik el a sérülés, de a tónusát visszanyert izomkötegek védelmében még elkerülhetjük illetve orvosolhatjuk a fent említett problémákat. És ha még ennek ellenére is képesek volnánk elodázni a tornát, akkor majdnem kifelejtettem a LoveYourBelly egyik komoly mellékhatását: LAPOSABB LESZ A HASUNK!! És én ugyanilyen nagybetűkkel írom ki 1 hét után, hogy LEGALÁBB 3 NAPJA NEM FÁJT A HÁTAM! Ami nálam nagy szó, mert gerincsérvem van.

A tréning második felében olyan mindennapos példákon át, mint hogy eztán hogyan emeljük fel a gyereket, megtanultuk a kötőszöveti sérülésünk mellett végezhető tornagyakorlatokat — mindenki személyreszabottan — és végigvettük mindazt, amit és ahogyan tilos. Szó esett az előnyös táplálkozásról is, mert a LoveYourBelly nem csupán egy torna, hanem egy új életmód záloga az anyák számára, amelyben újra szeretjük a hasunkat, nemcsak azt, akit benne hordtunk…

További információk:

Bagyinka Tímea,
Rekreációs szakoktató
LoveYourBelly módszer alapítója
Pilates, Vinyasa flow yoga és Aviva’s Method oktató

Honlap:  www.loveyourbelly.hu

Még több fotó, élménybeszámoló és esemény itt,

Budapesti, vidéki és külföldi oktatók időpontjai itt,

Timi tréningidőpontjai pedig itt !

Késő este lett, mire a ficskámmal összetépkedtünk 44 db papírfecnit, hogy mindegyiket felsorszámozva, elindítsam a Kívánságjáték sorsolását. Ráadásul élőben, hiszen úgy fair! Az erről készült videót itt nézhetitek vissza: https://www.facebook.com/nekunkbevalt

Lássuk, kik kerültek egy nagy lépéssel közelebb ahhoz, amit kívántak!

1) Laposabb hasat, hátfájástól mentes Újévet?

Azaz ingyenes részvételt nyert a LoveYourBelly-tréningre: Varga-Veres Enikő és Bezzegné Varga Dorottya

2) Több önbizalmat, hogy végre meglépd, amit annyira szeretnél?

Azaz egy példányt kap az “Az önbizalom Gy-pontja” c. könyből: Bezzegné Varga Dorotty — nem volt bunda, az élő videó a tanúm rá

3) Azt kívánod, hogy bárcsak nyugodtabban aludna a babád?

Azaz 3 x 50%-os kedvezménykupont válthatnak be a nobile.hu oldalon: Für Bernadett, Baloghné Enikő, Gregusné Dávid Kata

4) Segítséget a hozzátápláláshoz, mert azt se tudod: mikor, miből, mennyit?

Azaz egy 5000Ft értékű kupont vásárolhatnak le a webshop.bebispenot.hu oldalon: Ságiné Valaczka Ilona

5) 100%-os biztonságot a babaápolásban, mert annyi rosszat hallani…?

Azaz 1-1 3000Ft értékű kupon lett az övék a herbarting.hu oldalhoz: Bodnár Madarász Éva Rozi

Kochné Kovács Gertrúd

Gratulálunk és legalább ilyen szerencsés 2017-et kívánunk nektek!

Anikó, Rózsa, Gyöngyi, Tímea, Zsófi és Imola

illusztráció

Tegnap este sorra vettük, hogy mit is kívánhat egy szülő magának a 2017-es évre. Na jó, csak azt az ötöt, amihez a Nekünk Bevált Blog közreműködhet Összehívtam 5 olyan lányt — anyukát, nagymamát —, akik ebben a segítségemre lehetnek. Nem mindennapi nők, akik a munkájuk révén szebbé varázsolhatják a hétköznapjainkat…!

Kívánságjátékunkban nem kell mást tenned, mint hogy megírod annak a kívánságnak a számát, amire annyira vágysz! — Nincs pánik, ha már tegnap írtál a Facebookon, feljegyeztük. December 30-án, sorsolás útján, 9 olvasó kívánsága teljesülhet.

Te mit kívánsz magadnak?

1) Laposabb hasat, hátfájástól mentes Újévet?

IGEN! Akkor már csak kívánnod kell, és januárban együtt elmegyünk a Bagyinka Tímeához, benne vagy?

A terhesség alatt nagyon sok esetben sérül az egyenes hasizom. Ha sérül, sajnos nem tudja ellátni feladatait, amely nagyon megnehezítheti az anyukák életét és bizony a baba emelgetése miatti fokozott terhelés miatt komoly betegségek is kialakulhatnak (pl.: sérvek, vizeletvisszatartási problémák). Ha megtanulod helyesen használni az izmaidat és a megfelelő gyakorlatokat végezed, a hasizmok képesek megerősödni.

A LoveYourBelly hasizomfejlesztő – és regeneráló tréningen megtudhatsz minden fontosat a hasizom szerkezetéről, működéséről, fejleszthetőségéről. Elsajátíthatod a leghatékonyabb hasizomerősítő gyakorlatokat, melyeket otthonodban végezhetsz nap mint nap és megtanulhatod, hogy fogyókúra nélkül, az egészséges táplálkozásra és a tápanyagok megfelelő minőségű és mennyiségű bevitelére alapozva, hogyan optimalizálhatod a testzsírszázalékunkat.

A 3 órás tanfolyamra egyszer kell eljönni, ahol átbeszélünk mindent, amit fontos tudni a hasizmokról és annak hatékony fejlesztéséről.

Örömmel ajándékozom ingyenes részvételt 2 főnek a LoveYourBelly-tréningre, hogy ezúttal ne csak újévi fogadalom maradjon az a lapos hasat akarok!

bővebben: www.loveyourbelly.hu

2) Több önbizalmat, hogy végre meglépd, amit annyira szeretnél?

IGEN! Szinte biztos vagyok benne, hogy egy belevaló life-coach tudna a legnagyobb segítségedre lenni. Ismerd meg Jakab Gyöngyit és a Nőtudatot!

Az önbizalom G pontja, az életünk egyik legérzékenyebb pontja. Ezen áll vagy bukik, hogy mit merünk megtenni, és mit nem teszünk meg. Az önbizalom Gy-pontja / önismereti találka egy nőismereti trénerrel c. könyvem a saját életem feldolgozása, az önismereti utamon. Így belekukkanthatsz egy másik ember életébe, ami – mint az élet – hol tövisekkel teli, máskor pedig ringatózás a szabadságban és az élet tenyerén.

De olyan fogódzókat is kapsz, amiket fölhasználhatsz a saját önismereti utad, a saját életed föltérképezéséhez. Magadra ismerhetsz, hogy Te melyik csoportba tartozol és mi a Te erősséged. Inspirálódhatsz egy igazi, hús-vér nő útkeresése révén, az élet nagy titkaiból és begyűjtheted azokat az életkészségeket, amiket az iskolákban nem tanítottak. Végül az életfeladat megtalálására is ott a bizonyíték…

Szívből ajándékozom neked Az önbizalom Gy-pontja c. könyvem egy példányát!

bővebben: www.notudat.hu

3) Azt kívánod, hogy bárcsak nyugodtabban aludna a babád?

IGEN!!! Ezestben melegen ajánlom Rózsa tippjét, a Nobile babahálózsákot!

A titok végtelenül egyszerű: adj mindig, minden alvásnál Nobile hálózsákot a babára! Saját babám igényeit és szokásait megfigyelve kezdtem el átszabni az első babahálózsákot. Mára a Nobile babahálózsák sok családba hozta el a békét — legalábbis, ami az éjszakákat illeti. Termékünk 100% pamutvászon anyagból és 100% poliészter töltettel készül. Négy méretben, 68-tól 130-ig készítjük és három vastagságban.

A jól megválasztott babahálózsák amellett, hogy nem engedi, hogy a kicsi megfázzon, és a takaróval ellentétben nem tudja lerúgni magáról, a csípő és a lábak mozgását is kordában tartja. Így a baba megnyugszik és álomba merül. Az éjszakai forgolódást is csillapítja. Ég és föld, mennyivel nyugodtabban alszik a gyermek hálózsákban! Éjszakai pelenkázásnál praktikus, hogy alulról nyitható cipzárral készül, amit a már járkáló babák is szereteknek, mert úgy biztosabban tudnak mozogni benne. 

5) 100%-os biztonságot a babaápolásban, mert annyi rosszat hallani…?

IGEN! Akkor próbáld ki Zsófi natúrkozmetikumait: a Herbarting termékcsaládot!

játék időtartama: 2016.12.27 – 2016.12.29.  

sorsolás időpontja: 2016. 12.30. 

nyertesek értesítése : Facebook-oldalon és a nekunkbevalt.hu-n 

Szép is a karácsonyi készülődés! Rabulejtő hangulat, ahogy süteményillat gomolyog a levegőben, csillogó dekorációk mindenütt és mi mindannyian egy céltól vezérelve lépjük át a bevásárlóközpontok kapuját, arcunkon az égősorok fénye tükröződik. Én minden évben elhiszem, hogy ez most jó lesz…

Aztán hirtelen gyereksírás ráz föl. Meg a boltokban bömbölő tuctuc zaj. Az embertömeg, a pénztárak előtt kígyózó sorok, műanyag fény, villogás… Mindeközben próbálok arra figyelni, mit is kell még vennem, kit hagytam ki — nem azt vettem tavaly is?

Kezdhetnénk hát a listát azzal, hogy NE VIGYÜNK MAGUNKKAL GYEREKET ilyen körülmények közé és vásároljunk online, meg előre. Nekem általában egyik sem jön össze. Íme pár tipp, hogy az ünneplőbe öltözött bevásárlóközpont ne legyen tele lépten nyomon fetrengve bömbölő gyerekekkel és kigyúlt arcú szüleikkel.

Mégis csak a szeretet ünnepére készülődünk, nem? Nekünk bevált.

Felkészülés lelkiekben
Cipőhúzás közben feltétlen tisztázom(ommm) magamban, hogy ez most valószínűleg nem lesz könnyű menet. Ismerem már, hogy mennyit bír el a gyerekem és hogy nekem hol vannak a határaim. Jó volna egy lépéssel előrébb járni ezúttal! Elvégre én vagyok a felnőtt, enyém a felelősség és egyben az érdem, ha egy őrjöngésbe fúló bevásárlás helyett végül egy röhögős és hatékony délelőttünk lesz.

Időzítés, tervezés
Mindig délelőtt megyek, ha egy mód van rá, akkor kevesebben vannak és ő is jobb passzban van. Akár több reggel 1-1,5 órára, ha csak úgy oldható meg. Van egy cetlim, hogy mit akarok venni, és csak akkor kezdek bámészkodásba, ha azok megvannak.

Ezt most bemásolom még egyszer: van egy cetlim, hogy mit akarok venni, és csak akkor kezdek bámészkodásba, ha azok megvannak.

Viselet
Rendszerint alulbecsültem annak fontosságát, hogy mit veszek fel ilyenkor. Persze a gyerek jól van felöltöztetve mindig, rá jut figyelem. Ezúttal magamra is. Nehéz téli kabát nem kell, helyette pulcsi mellénnyel, rétegesen, kényelmes cipő, frissen mosott haj, smink, ahogy jólesik, mert kétségtelenül millió helyről visszatükröződöm majd.

Nem kell bekockáztatni egy “hjajj, de szörnyen nézek ki!” belső lelki drámát…

Jármű
Hordozni klassz, ha még nem túl nagy a puttony és a babakocsi is jóbarát. A bezsongást mérséklendő kuckónak is kiváló, letakarva egy nagy kendővel. Így biztosítok neki egy kis nyugalmat a kavalkádban — bárcsak én is bebújhatnék! Lehet benne könyvet nézegetni, jegyzetfüzetbe bevásárlólistát írni anyának, vagy lerajzolni, aztán kiadni a függöny mögül. Ér benne állva is utazni, szigorúan kapaszkodva, hiszen a tenger nagyon viharos ma, nehogy kiessen a fedélzetről a hajós kapitány! — aztán magától továbbszövi a sztorit, ha a tükör elé parkolom a kocsit — pardon hajót —, míg felkapok pár holmit. Járműnek még jól jöhet a kismoci, ha befér alulra, mert akkor hallom, hogy merre zakatol és tempósabban haladunk, míg el nem fárad. Kisebb korában egy gurulós kiskutyát húzott maga után, azt terelgetve is kitartóbbnak bizonyult.

Feltöltődés
Van az a pont, amikor hirtelen megérzem, hogy lemerültem. Vagy csak annyit észlelek, hogy minden kezd egyre jobban idegesíteni, köztük a gyerekem is. Akit én is szintúgy, ami abban nyilvánul meg, hogy rosszaskodni kezd (ezt jobban szeretem a rosszalkodni helyett): ledobálja a holmikat, ha fel akarom venni eltol, ütöget ésatöbbi. Mikor is ivott utoljára vizet? Megint nem ettem semmit indulás előtt?

Ideje egy viszonylag csendes zugot — kávézót — keresni, hogy feltöltsük a tartalékainkat!

Erre ne sajnáljunk se időt, se pénzt! Aranyat ér az a pohár víz, a tejeskávé, lerogyni kicsit és egymásra figyelni, kizárni a külvilágot. Az én figyelmemnek is kell egy fix pont, amin ellazulhat, mert amikor a boltokban járkálunk, egyszerre kell figyelnem mindenre. Ő is ilyesmit élhet meg, csak sokkal védtelenebbül: mindenre odakapja a fejét, ettől egyre kimerültebb lesz, és olyankor ösztönösen töltődni akar, belőlem. Kivívni a figyelmemet, bármi áron. Ezért kell leülni kicsit, és közben azon sugdolózni, hogy annak a bácsinak vajon egy gyík van a zsebében vagy szöcske. Te jó ég, a néni nem vette észre, hogy rászállt a vállára egy papagáj! Szerinted szóljunk neki?

Vásárolunk
Úgy számítom, hogy a kis pihenő után sikerült újrakapcsolódni, minden érintett biztonságban érzi magát, nem éhes, nem szomjas, nem kell pisilni. Akkor folytathatjuk a vásárlás! Lehet próbafülkébe menni, együtt próbálni, kikérni a véleményét, tükör előtt illegni, kasszánál fizetni, szatyrokat lóbálni. És természetesen kihúzni a listáról, ami már megvan. Az ő általa írt listáról is.

Kommandó
A sikerélmény, hogy megvettük, amiket kellett és még nem csúszik taknyán a banda, egészen felvillanyozó! Most jöhet a ráadás láláláá, hol is láttam azt a sálat? Bevetésre megyünk, meg kell szereznünk anyának! Óvatosan lopakodunk a kismocival, a liftbe csak akkor szállunk be, ha nincs bent senki, jól körülnézünk, nem követ-e minket valaki, amíg el nem érjük a célt…

Dícséret a csapatnak
Sose mulasztom el megmondani neki, hogy milyen ügyes volt! Le a kalappal, megcsináltuk! Leltározunk, aztán végigvesszük az utolsó állomásra menet, hogy mi mindent csináltunk ma. Látni a kis arcán, ahogy eszébe jutnak az egyes momentumot, miközben hallgat. Kicsi fiú a nagy világban!  

Elkél még neki a gondoskodás, a terelgetés és hogy amennyire tudjuk, megvédjük őket attól, ami sokszor nekünk is megterhelő.

Vannak olyan viselkedésformák, amik nemtől függetlenül előjönnek bizonyos életkorban. A mindenféle botok gyűjtése pont ilyen. Jellemzően kétéves kor körül kezdődik, és 7-8 éves korukig simán örömüket lelik ebben a szokásukban.

Eleinte olyan ügyeskén csak a kapuig hordta őket. Aztán valahogy bekerültek a lépcsőházba. És most már fix helyük is van: az előszobai radiátorba dugdosva… Ha a ti háztartásotokban is akad pár felesleges bot, akkor íme: két tipp arra, hogyan lehet karácsonyi dísz belőlük

Botkarácsony 1.

A botokat méret szerint leválogattuk. Kiraktuk a formát a konyhakövön, letörtünk még, amelyikből kellett. Majd 2 x 1m hosszú madzaggal összecsomóztam először az egyik, utána a másik oldalán. Lehetne még kis masnikkal is díszíteni, de nálunk a fiúk leszavazták.

Botkarácsony 2. 

Lehántoltunk egy kb. 15 cm-s botot. 1 m hosszú szalagot méretre vágtam: először egy hosszabbat, aztán annál kicsit rövidebbet, majd még rövidebbet… összesen öt darabot. Majd egyenként rácsomóztuk a botra.

Illusztráció: Zsivkov Anita

Illetve már a dolgozatra készülés közben. Nem tudom, hol csúszott el ennyire a történet, mert általános iskolában még Zrínyi matekversenyre is jártam. (Ki nem? — mondta erre a gimis tanárunk.) Hiába mértem fel minden alkalommal a matekfüzet fölé roskadva, hogy ez a szuicid magatartás nem valami életszerű, a kiutat mégsem láttam. Hát maradt a gombóc a torkomban, ami másnapra gyomorra csúszott, úgy meg elég nehéz körmölni. Pedig nem voltam ám olyan hülye, csak alulmotivált… És akkor jó pár év múltán az ember lányából szülő lesz, és ismét farkasszemet nézhet az iskolai tananyaggal. A motiváció végül is adott: életben tartani a gyermeket! 

Persze elsősorban az iskola feladata volna, hogy megtanítsák a tudás elsajátításának módszerét, amihez elengedhetetlenek az olyan tanárszellemiségek, mint például Auth Andrea.

“Észre sem vették, és 45 percen keresztül számoltak a gyerekek. Valami csoda kezdődött, amit Andi idított el a gyerekeknél.”

— emlékszik vissza az igazgatónő. Andrea 10 évvel ezelőtt kezdett el azon ügyeskedni, hogy az alapműveletekkel is küszködő diákjait játékosan vezesse rá a tananyag elsajátítására. Félretette hát a munkafüzeteket, és olyan kártyajátékokat kezdett játszani a gyerekekkel, amely során pont azokat a műveleteket tudta észrevétlenül gyakoroltatni velük, amit a tananyag megkívánt. A játék pedig, mint tudjuk, a gyerekek igazi közege! Akkor lehet csak oldottan, befogadói képességük teljes spektrumát használni.

Auth Andrea jól átgondolt és odaadó munkával végül egy komplett játékkészletet állított össze. A műveleti területek között megtalálható az +, -, /, *, hosszúság és űrmértékegységek, valamint a becslés, csoportosítás, reláció és szöveges feladványok is, amelyek segítségével elsajátítható és készségszintre emelhető az általános iskola első éveiben megtanulandó alapismeretek nagy része. A MathterMinds/Lapot kérünk! matematikai kompetenciákat fejlesztő taneszköz 2014-re már 260 általános iskolában segítette kollégái munkáját.

“A MathterMinds eszközkészletét használva a gyermekek motiváltsága a matektanulásra könnyebb és hatékonyabb, mint a hagyományos matematikatanítási módszerekkel. A gyerekek sokkal több műveletet végeznek el így, mint a klasszikus tanórai módszerekkel. Az eredmény pedig jóval több sikerélmény és sokkal kevesebb szorongás matektanulás során.”

— állítja Dr. Arató Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a neveléstudomány doktora, aki időközben fejlesztőként csatlakozott ehhez a nagyszerű projekthez.

A játék kivitelezésének és közoktatásban való terjesztésének zsákutcáiról a HVG is beszámolt, “Forradalmasítaná a matekoktatást, de itthon mattot kapott” címmel. Ezek után fordultak a közösségi finanszírozás felé, hogy az onnan szerzett támogatásból nemzetközi verzió készüljön illetve a kampányt támogatók részére sokkal alacsonyabb árat tudjanak biztosítani. Az iskolai játékkészlet, ami felöleli a 1-4. osztály tananyagának 89%-át, most 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg intézmények, szülői közösségek. Az időközben elkészült családi kiadást pedig 20%-os kedvezménnyel, ami szintén több évet felölelően szolgálja ki a kisgyerekes családokat.

És itt jövünk képbe mi, matek ellen beoltott szülők!  Ezzel a játékkal el lehet kezdeni a tantárgyhoz fűződő negatív viszonyunk feloldását! Sőt, családi hétvégén kimenekíthetjük az első osztályos unokahugicát az íróasztal mögül, hiszen nem csak ott tudja gyakorolni azt a matekpéldát! Élmény volt nézni, ahogy pár kör után egyre gördülékenyebben 21-ezett Katika, azaz összeadott és megválaszolta fejben, hogy mennyi kell még a 6 pöttyös + a 9 pöttös kártyához, hogy 21 legyen? A nagymama közreműködésével pedig sikerült bevonni a közös időtöltésbe — matekozásba! — a 3,5 éves unokát is. Továbbmegyek: akivel azóta rendszerint viszünk magunkkal egy-egy kártyacsomagot a nagy dobozból, hogyha várakozni kell vagy eljött az ideje egy kis lenyugvós játéknak, akkor 20-30 percre simán leköti a figyelmét a figurás-számolós dominó vagy azonos számú pöttyöket ábrázoló lapok párosítása.

A barátainkkal beszélgettünk, hogy a kisbabák gondozásával töltött első években egyértelműen a MOST-időzónában létezik a szülő. Aztán ahogy cseperednek, kezdjük visszanyerni a valós időszámítást, ami az óvódához közelítve hirtelen megnyúlik. Valahogy egyre előrébb látunk már. Ahogy a barátnőm mondta szipogva a kislánya ovis ballagásán: “Mindjárt mehetünk a nyolcadikosra, ne már!”

Ezen a ponton sokunkban megfogalmazódott már, hogy úgy szeretnénk majd végigkísérni az apróságokat az óvódás korból a kisiskolás mindennapokba, hogy ne csökkenjen le drasztikusan a játszva töltött idejük. Se az együtt töltött! Azonban így, pár év messzeségéből is körvonalazódni látszik már az a tananyag mennyiség, amiről idősebb korú gyerekek szüleit hallunk panaszkodni. Nem beszélve arról, hogy mikor van ideje egy szülőnek leülni matekozni a gyereke mellé, és aztán még minőségi idő tölteni vele?

Ezt a több ismeretlenes egyenletet oldhatja meg számunkra a MathterMinds / Lapot érünk! fejlesztő társasjáték, aminek nagyon hamar pozitív hozadéka lesz a fejlődés, a kitartás és az az együtt élmény, ami a tudásvágyukat fokozza…