Mit gondolnak a gyerekeink a külön töltött időről? – Beszédes példát hozott egy anyuka: a kiscsoportosa váltig meg volt győződve arról, hogy az anyukája tudja, ő mit csinált aznap az oviban, melyik autóval játszott, mert számára még az volt a természetes, hogy anya mindent tud rólam, és bizony meglepődött – majd felderült a tényen –, hogy ez nem így van. Ahogy több kicsi pedig azért sírt eleinte, mert azt hitte, hogy nem mennek majd érte az oviba.

A sorok között…

Az az érzésem, hogy időnként túlságosan lefoglal minket az, hogy „beletöltsük” a fejükbe a tudást – mit, hogyan kell, nem szabad, így csináld –,  ezért ritkábban jut eszünkbe afelől érdeklődni, hogy mi van (már) benne. Mire gondol éppen, mit gondol arról, hogy… Szülői ártalom, hogy sokat jár a szánk és kevésszer hallgatunk. Lehet, hogy ezért próbál meg „ledumálni” a gyerek, vagy egyszerűen befogja a fülét, ha már túl sok a duma? Gondoljunk bele, kivel szeretünk beszélgetni? – Aztán tegyük fel a kérdés magunknak: biztos, hogy fordított esetben én is ilyen hallgatóság vagyok? 

Kell-e erőltetni a beszélgetést?

Ha az erőltetés alatt azt értjük, hogy pár kikosarazott kérdésünket követően, csalódástól fűtve belesodródunk egy kioktatásba, hogy „Jó, ha nem válaszolsz, majd én sem fogok, amikor te kérdezel!” és hasonlók, akkor nem. Fájó tud lenni, ha úgy érezzük, hogy mi mindent megteszünk és „Nekem semmit nem mond a gyerek!”. De ne adjuk fel, és akkor biztos megtaláljuk a nyitját! Próbáljuk meg módszeresen rávezetni arra, hogy beszélgetni jó.

Hogyan?

Amikor egyértelmű, hogy valami baja van/volt, de nem mondja el, akkor adhatunk időt, de fontos lenne megbeszélni a történteket. Ebben az esetben nekünk két dolog vált be: kitalálós játékba kezdünk, amit roppant szórakoztatónak tart, ettől máris enyhül és végül együtt rakjuk össze a történteket:

„Játsszuk azt, hogy te csak bólogatsz – igen vagy nem –, és én próbálom kitalálni, hogy mi történt!”

Vagy én kezdem el a mondatot, és ő folytatja:

„Anya, azért lettem mérges, mert… Utána azért vonultam el, mert… Nem akartam, hogy… Azt szerettem volna, hogy… Máskor inkább…”

Ne tegyük kötelezővé, helyette invitáljuk játékra általa. Például, ha visz magával egy plüsst a bölcsibe, oviba, akkor érdeklődhetünk afelől, hogy a kis kedvenc hogyan érezte magát, mit látott, kivel játszott napközben a gazdája? – sokszor nem szeretnek magukról beszélni, de a játékuk nevében megered a nyelvük. De mi is kérdezhetünk a plüss hangján, hogy ki, mit csinált aznap.

Amikor teljes a hírzárlat, azért meg szoktam kérdezni, hogy őt érdekli-e, én mit csináltam, amíg ő oviban volt – általában igen, és utánam már önszántából megoszt egy-két részletet a napjából. Mert van úgy, hogy csak bele kell jönni…

Az alábbiakban összeszedtem pár lépésben, ami nekünk bevált egészen kicsi korától kezdve. Ér átvenni, „személyetekre szabni”, hozzátenni kommentben! 

CSAK ÚGY LENNI: Nem kell mindig foglalkoztatni!

Érdemes „beiktatni” olyan időtöltést, amikor csak úgy vagyunk. Nem veszünk magunkhoz játékot, se könyvet, hanem csak ülünk vagy fetrengünk a szőnyegen, beszélgetünk/beszélünk neki arról, amit magunk körül látunk (ház faláról, lámpáról, ablakról, akármiről). Ez egy jó alapozás a későbbi beszélgetésekhez.

MEGÁLLÓ: Az apró rutinok kialakítása biztonsággal keretezik az új élethelyzeteket.

A bölcsit elhagyva, mindig ugyanott álltunk meg pár percre. Leültem a lépcsőre, adtam valami kis ennivalót, és elmeséltem, mit csináltam, amíg külön voltunk. Jó darabig meglehetősen egyoldalúan zajlottak ezek a beszélgetések. Aztán egyik alkalommal, amikor épp feladtam volna az egyszemélyes rituálém, „Anya, a megálló!” rikkantott a babakocsiból, ahogy elhaladtunk a lépcső mellett. Onnan kezdve minden nap megálltunk, és egyre több mindent tudtam meg a délelőttjeiről.  

Neked is segíthet egy megálló, mielőtt érte mész!

Próbáld ki, hogy holnap tudatosan ülsz két percet még az autóban, vagy az ovi felé haladva adsz időt magadnak „lehangolódni” a munkáról és ráhangolódni a délutáni anyamódra. Nagyon ajánlom, minőségbeli változást tud eredményezni a hozzáállásunkon ahhoz képest, ha A-ból B-be rohanva érkezünk meg, és esetleg egy éppen elfáradt (megbántott? felmérgesített? megsértődött?) gyerek fogad minket…

JÓL KÉRDEZNI: Minél kisebb a gyerek, annál konkrétabban érdemes fogalmazni.

„Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?” “Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi jövedelme van a papájának?” ” (Saint-Exupery: A kisherceg)

Sokszor eszembe jut, hogy a kisherceg szerint sosem a lényeges dolgok felől érdeklődünk. Az „És mi volt ma az oviban?” hamar párra talál azzal, hogy „Semmi!”.

Egy időben azt játszottuk, hogy 5 kérdést tettünk fel egymásnak:

– Mi volt a legjobb a mai napodban?

– Mi volt a legrosszabb?

– Mi volt a legfinomabb, amit ettél?

– Voltál-e valakivel goromba?

– Volt-e veled valaki goromba?

Mostanában azután szoktam érdeklődni, hogy „Volt ma valami az oviban, amit nem értettél?”, mert nem igen kaptam értékelhető választ arra, hogy „Mi bajod van?”, amikor teljesen „zizin” viselkedett ovi után.

JÁTÉK: Értsünk szót!

„Az Érzelmi kártyákkal az érzelmeket hozhatod be a mindennapokba. Segít a gyerekeknek, hogy megtanulják beazonosítani, hogyan is éreznek, és használhatjátok egyfajta hangulat-érzelem azonosításra.”

A faggatásnak ellen áll a gyerek, de sanszos, hogy a játéknak nem. Ehhez jöhetnek jól az Értsünk szót!-kártyái. Ebben a videóban nagyon jó dolgok hangzanak el a kommunikációról Skiíta Erikától:

Kicsoportos korában kaptunk egy ilyen paklit, azóta is előkerül időről időre. Eleinte „csak” memoriztunk vele. Pár kártyát tudott csak beazonosítani, az árnyaltabb érzelmeket még nem. Innen kaptam az ötletet ahhoz, hogy arcot rajzoltam egy marok gesztenyének, és délután húzattam belőlük arra válaszul, hogy „Mutasd meg, hogy érezted ma magad az oviban!” – később megkerestük a párját is a pakliból.

MESEFILMRŐL BESZÉLGETNI: Nem szerencsés, ha egyből mesenézéssel kezdünk.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy különben nincs ideje átváltani a gyereknek az ovimódból itthoniban. Egyből belezuhan a virtualitásba, ahonnan nehezebben húzom vissza a jelenbe, vagyis nagy eséllyel egy morgós kis trollt kapok vissza húsz perc múlva, aki meg lett zavarva. Nem éri meg.

Van olyan, hogy végül elfelejti ebbéli szándékát, mert belekezdett másba, de ha ragaszkodik hozzá, nincs tiltás. Inkább megpróbálom a beszélgetés felé terelni: melyik most a kedvence meséje, mi volt az legutóbbi részben, mit gondol egyik-másik szereplőről stb. Csodásan eltelhet további félóra ezzel, miközben persze előkészítem a terepet – laptopot, töltőt, felszelt almát stb. Megtúráztatta a képzeletét, memóriáját, szókincsét – megnyomhatom a playt.

ESTI SZEÁNSZ: Időben kezdjük el a vacsora-tisztálkodás-fekvés-mese folyamatot!

Nekünk anno előrébb kellett hozni fél órával az egész procedúrát, mert mire ágyba került, pont átesett már a holtponton és tízig kuruttyolt. Meglepően könnyen megoldotta ezt egy fél hetes vacsora, hetes fürdés, fél nyolcas ágyba kerülés. És akkor volt időnk arra, ami ebből az egészből a legfontosabb: az esti duruzsolásra. Félhomályban, suttogósan. Mai napig rendszerint ekkor buknak ki belőle a „nagy titkok”. 

Jó, most elfáradtál, akkor ennyi elég. Ha egyet tudsz csinálni belőle, akkor csinálj egyet, és arra lehet már építeni!

– derengett félálomban Timi bíztató hangja az előző napi LoveYourBelly-tréningről. Ahogy az ablakhoz léptem, a szemeim még nem akarták az igazságot. Visszadőltem a kanapéra. Hú, mintha egy páncél lenne a törzsemen! – nem az volt, mert fájt, amikor megnyomkodtam. Bár az ágyból még úgy keltem ki, mint egy jeti, a kanapéról már úgy álltam fel, ahogy előző nap tanultam. Királynői tartásban létezni — ahogy Timi hívja—, még másnap is nehezemre esett. Egy héttel később már csak 3-4-szer kell rá figyelmeztetnem magam, úgyhogy úgy állok a konyhában, ülök a gépnél, megyek az utcán, mint egy harmonika: görnyed, kihúz, görnyed, kihúz… 

Igen, valószínűleg az az egy is jóval többet ért, mint amennyivel kevesebb lett volna, ha elbliccelem. És ő ezt tudta. Rengeteg mindent tud a testünkről! És valószínűleg arról is, hogy hogyan működünk mi, nők, amikor a testünk hibái kerülnek a fókuszba…

— Nem lehetne úgy, hogy lássuk magunkat a tükörben?

—  Nem, mert amikor majd elmész síelni vagy nyaralni, és nem lesz ott a tükör, akkor nem fogod csinálni. Hunyd be a szemed, és figyelj a testedre! Csináld meg először rosszul, aztán úgy, ahogy mutattam, érezni fogod a különbséget!”

Szuszogva értünk fel a harmadik emeletre Anikóval, a Bébispenótos barátnőmmel és Dórival, a decemberi Kívánságjátékunk szerencsés anyukájával — csak nem fogunk lifttel érkezni a tornára!  Érdekes, hogy akkor ez tűnt a nap legmegerőltetőbb részének, mégis az a vaskos izomláz másnap azt bizonyította, hogy extra hatékonyan dolgoztunk.

Így kerültem újra köszönőviszonyba a törzsem izmaival. A 3 órás tréningen teljes képet kaptunk arról, hogy milyen funkcióját nem tudja ellátni a hasizmunk, ha a várandósság során megsérült a kötőszövet és az egyenes hasizmok sem húzódtak vissza eredeti helyükre. És az a “ha” manapság minden második nőre vonatkozik! Ahogy az az egyéni felmérésekkor kiderült, ránk is, csak eltérő mértékben…

Némi bárgyúság ülhetett ki az arcunkra, ahogy próbáltuk magunk elé képzelni az említett izomkötegeket, hát még, amikor kitapintani…, mert ekkor javasolta Timi, hogy egy koskás férfihasat képzeljünk magunk elé, csak hogy jobban megértsük az anatómiát…! És lőn világosság! Az is kiderült, hogy mindez szoros összefüggésben van a derék- és hátfájással, illetve pont a szétnyílt hasizom miatt maradhat meg az a kis “kiflipocak” köldöktájékon.

Bagyinka Tímea figyelt fel arra, hogy egy jó kondiban lévő anyuka, aki szorgalmasan végezte a szokásos haspréseket és erősítő gyakorlatokat, sehogy sem tudta ledolgozni a pociját. Sőt, mintha ezek a korábban jól bevált gyakorlatok még rontottak is volna rajta! Így ismerte meg a szétnyílt hasizom, azaz a rectus diastasis jelenségét, amelyre a hasplasztika volt az orvosi gyakorlat. Elkezdett hát kidolgozni egy speciális hasizomerősítő és regeneráló technikát, a LoveYourBelly-t. Ezt a tudást azóta közel 100 oktatónak adta át, hogy minél több érintettnek tudjanak segítséget nyújtani.

Nemcsak 12 év munkája és tapasztalata a garancia, hanem az a szakmai támogatás is, amelyet a Semmelweis Egyetem és Testnevelési Egyetem nyújtanak számára. 200 hölgy bevonásával jelen pillanatban is zajlik a módszertani kutatás, amelyből külföldi orvoskonferenciákra készül publikáció. A kutatást vezető egyik orvost idézve:

„Ha így haladunk, ebből előbb-utóbb TB-támogatott módszer lesz!”

Még nem jellemző, hogy 6 hetes kontroll után intimtornára és hasizomregenerálásra irányítsanak, ezért sokunkhoz nem jutnak el ezek az információk. Pedig a kötőszöveten nincs zipzár, nem múlik el a sérülés, de a tónusát visszanyert izomkötegek védelmében még elkerülhetjük illetve orvosolhatjuk a fent említett problémákat. És ha még ennek ellenére is képesek volnánk elodázni a tornát, akkor majdnem kifelejtettem a LoveYourBelly egyik komoly mellékhatását: LAPOSABB LESZ A HASUNK!! És én ugyanilyen nagybetűkkel írom ki 1 hét után, hogy LEGALÁBB 3 NAPJA NEM FÁJT A HÁTAM! Ami nálam nagy szó, mert gerincsérvem van.

A tréning második felében olyan mindennapos példákon át, mint hogy eztán hogyan emeljük fel a gyereket, megtanultuk a kötőszöveti sérülésünk mellett végezhető tornagyakorlatokat — mindenki személyreszabottan — és végigvettük mindazt, amit és ahogyan tilos. Szó esett az előnyös táplálkozásról is, mert a LoveYourBelly nem csupán egy torna, hanem egy új életmód záloga az anyák számára, amelyben újra szeretjük a hasunkat, nemcsak azt, akit benne hordtunk…

További információk:

Bagyinka Tímea,
Rekreációs szakoktató
LoveYourBelly módszer alapítója
Pilates, Vinyasa flow yoga és Aviva’s Method oktató

Honlap:  www.loveyourbelly.hu

Még több fotó, élménybeszámoló és esemény itt,

Budapesti, vidéki és külföldi oktatók időpontjai itt,

Timi tréningidőpontjai pedig itt !

Késő este lett, mire a ficskámmal összetépkedtünk 44 db papírfecnit, hogy mindegyiket felsorszámozva, elindítsam a Kívánságjáték sorsolását. Ráadásul élőben, hiszen úgy fair! Az erről készült videót itt nézhetitek vissza: https://www.facebook.com/nekunkbevalt

Lássuk, kik kerültek egy nagy lépéssel közelebb ahhoz, amit kívántak!

1) Laposabb hasat, hátfájástól mentes Újévet?

Azaz ingyenes részvételt nyert a LoveYourBelly-tréningre: Varga-Veres Enikő és Bezzegné Varga Dorottya

2) Több önbizalmat, hogy végre meglépd, amit annyira szeretnél?

Azaz egy példányt kap az “Az önbizalom Gy-pontja” c. könyből: Bezzegné Varga Dorotty — nem volt bunda, az élő videó a tanúm rá

3) Azt kívánod, hogy bárcsak nyugodtabban aludna a babád?

Azaz 3 x 50%-os kedvezménykupont válthatnak be a nobile.hu oldalon: Für Bernadett, Baloghné Enikő, Gregusné Dávid Kata

4) Segítséget a hozzátápláláshoz, mert azt se tudod: mikor, miből, mennyit?

Azaz egy 5000Ft értékű kupont vásárolhatnak le a webshop.bebispenot.hu oldalon: Ságiné Valaczka Ilona

5) 100%-os biztonságot a babaápolásban, mert annyi rosszat hallani…?

Azaz 1-1 3000Ft értékű kupon lett az övék a herbarting.hu oldalhoz: Bodnár Madarász Éva Rozi

Kochné Kovács Gertrúd

Gratulálunk és legalább ilyen szerencsés 2017-et kívánunk nektek!

Anikó, Rózsa, Gyöngyi, Tímea, Zsófi és Imola

illusztráció

Tegnap este sorra vettük, hogy mit is kívánhat egy szülő magának a 2017-es évre. Na jó, csak azt az ötöt, amihez a Nekünk Bevált Blog közreműködhet Összehívtam 5 olyan lányt — anyukát, nagymamát —, akik ebben a segítségemre lehetnek. Nem mindennapi nők, akik a munkájuk révén szebbé varázsolhatják a hétköznapjainkat…!

Kívánságjátékunkban nem kell mást tenned, mint hogy megírod annak a kívánságnak a számát, amire annyira vágysz! — Nincs pánik, ha már tegnap írtál a Facebookon, feljegyeztük. December 30-án, sorsolás útján, 9 olvasó kívánsága teljesülhet.

Te mit kívánsz magadnak?

1) Laposabb hasat, hátfájástól mentes Újévet?

IGEN! Akkor már csak kívánnod kell, és januárban együtt elmegyünk a Bagyinka Tímeához, benne vagy?

A terhesség alatt nagyon sok esetben sérül az egyenes hasizom. Ha sérül, sajnos nem tudja ellátni feladatait, amely nagyon megnehezítheti az anyukák életét és bizony a baba emelgetése miatti fokozott terhelés miatt komoly betegségek is kialakulhatnak (pl.: sérvek, vizeletvisszatartási problémák). Ha megtanulod helyesen használni az izmaidat és a megfelelő gyakorlatokat végezed, a hasizmok képesek megerősödni.

A LoveYourBelly hasizomfejlesztő – és regeneráló tréningen megtudhatsz minden fontosat a hasizom szerkezetéről, működéséről, fejleszthetőségéről. Elsajátíthatod a leghatékonyabb hasizomerősítő gyakorlatokat, melyeket otthonodban végezhetsz nap mint nap és megtanulhatod, hogy fogyókúra nélkül, az egészséges táplálkozásra és a tápanyagok megfelelő minőségű és mennyiségű bevitelére alapozva, hogyan optimalizálhatod a testzsírszázalékunkat.

A 3 órás tanfolyamra egyszer kell eljönni, ahol átbeszélünk mindent, amit fontos tudni a hasizmokról és annak hatékony fejlesztéséről.

Örömmel ajándékozom ingyenes részvételt 2 főnek a LoveYourBelly-tréningre, hogy ezúttal ne csak újévi fogadalom maradjon az a lapos hasat akarok!

bővebben: www.loveyourbelly.hu

2) Több önbizalmat, hogy végre meglépd, amit annyira szeretnél?

IGEN! Szinte biztos vagyok benne, hogy egy belevaló life-coach tudna a legnagyobb segítségedre lenni. Ismerd meg Jakab Gyöngyit és a Nőtudatot!

Az önbizalom G pontja, az életünk egyik legérzékenyebb pontja. Ezen áll vagy bukik, hogy mit merünk megtenni, és mit nem teszünk meg. Az önbizalom Gy-pontja / önismereti találka egy nőismereti trénerrel c. könyvem a saját életem feldolgozása, az önismereti utamon. Így belekukkanthatsz egy másik ember életébe, ami – mint az élet – hol tövisekkel teli, máskor pedig ringatózás a szabadságban és az élet tenyerén.

De olyan fogódzókat is kapsz, amiket fölhasználhatsz a saját önismereti utad, a saját életed föltérképezéséhez. Magadra ismerhetsz, hogy Te melyik csoportba tartozol és mi a Te erősséged. Inspirálódhatsz egy igazi, hús-vér nő útkeresése révén, az élet nagy titkaiból és begyűjtheted azokat az életkészségeket, amiket az iskolákban nem tanítottak. Végül az életfeladat megtalálására is ott a bizonyíték…

Szívből ajándékozom neked Az önbizalom Gy-pontja c. könyvem egy példányát!

bővebben: www.notudat.hu

3) Azt kívánod, hogy bárcsak nyugodtabban aludna a babád?

IGEN!!! Ezestben melegen ajánlom Rózsa tippjét, a Nobile babahálózsákot!

A titok végtelenül egyszerű: adj mindig, minden alvásnál Nobile hálózsákot a babára! Saját babám igényeit és szokásait megfigyelve kezdtem el átszabni az első babahálózsákot. Mára a Nobile babahálózsák sok családba hozta el a békét — legalábbis, ami az éjszakákat illeti. Termékünk 100% pamutvászon anyagból és 100% poliészter töltettel készül. Négy méretben, 68-tól 130-ig készítjük és három vastagságban.

A jól megválasztott babahálózsák amellett, hogy nem engedi, hogy a kicsi megfázzon, és a takaróval ellentétben nem tudja lerúgni magáról, a csípő és a lábak mozgását is kordában tartja. Így a baba megnyugszik és álomba merül. Az éjszakai forgolódást is csillapítja. Ég és föld, mennyivel nyugodtabban alszik a gyermek hálózsákban! Éjszakai pelenkázásnál praktikus, hogy alulról nyitható cipzárral készül, amit a már járkáló babák is szereteknek, mert úgy biztosabban tudnak mozogni benne. 

5) 100%-os biztonságot a babaápolásban, mert annyi rosszat hallani…?

IGEN! Akkor próbáld ki Zsófi natúrkozmetikumait: a Herbarting termékcsaládot!

játék időtartama: 2016.12.27 – 2016.12.29.  

sorsolás időpontja: 2016. 12.30. 

nyertesek értesítése : Facebook-oldalon és a nekunkbevalt.hu-n 

Illusztráció: Zsivkov Anita

Illetve már a dolgozatra készülés közben. Nem tudom, hol csúszott el ennyire a történet, mert általános iskolában még Zrínyi matekversenyre is jártam. (Ki nem? — mondta erre a gimis tanárunk.) Hiába mértem fel minden alkalommal a matekfüzet fölé roskadva, hogy ez a szuicid magatartás nem valami életszerű, a kiutat mégsem láttam. Hát maradt a gombóc a torkomban, ami másnapra gyomorra csúszott, úgy meg elég nehéz körmölni. Pedig nem voltam ám olyan hülye, csak alulmotivált… És akkor jó pár év múltán az ember lányából szülő lesz, és ismét farkasszemet nézhet az iskolai tananyaggal. A motiváció végül is adott: életben tartani a gyermeket! 

Persze elsősorban az iskola feladata volna, hogy megtanítsák a tudás elsajátításának módszerét, amihez elengedhetetlenek az olyan tanárszellemiségek, mint például Auth Andrea.

“Észre sem vették, és 45 percen keresztül számoltak a gyerekek. Valami csoda kezdődött, amit Andi idított el a gyerekeknél.”

— emlékszik vissza az igazgatónő. Andrea 10 évvel ezelőtt kezdett el azon ügyeskedni, hogy az alapműveletekkel is küszködő diákjait játékosan vezesse rá a tananyag elsajátítására. Félretette hát a munkafüzeteket, és olyan kártyajátékokat kezdett játszani a gyerekekkel, amely során pont azokat a műveleteket tudta észrevétlenül gyakoroltatni velük, amit a tananyag megkívánt. A játék pedig, mint tudjuk, a gyerekek igazi közege! Akkor lehet csak oldottan, befogadói képességük teljes spektrumát használni.

Auth Andrea jól átgondolt és odaadó munkával végül egy komplett játékkészletet állított össze. A műveleti területek között megtalálható az +, -, /, *, hosszúság és űrmértékegységek, valamint a becslés, csoportosítás, reláció és szöveges feladványok is, amelyek segítségével elsajátítható és készségszintre emelhető az általános iskola első éveiben megtanulandó alapismeretek nagy része. A MathterMinds/Lapot kérünk! matematikai kompetenciákat fejlesztő taneszköz 2014-re már 260 általános iskolában segítette kollégái munkáját.

“A MathterMinds eszközkészletét használva a gyermekek motiváltsága a matektanulásra könnyebb és hatékonyabb, mint a hagyományos matematikatanítási módszerekkel. A gyerekek sokkal több műveletet végeznek el így, mint a klasszikus tanórai módszerekkel. Az eredmény pedig jóval több sikerélmény és sokkal kevesebb szorongás matektanulás során.”

— állítja Dr. Arató Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a neveléstudomány doktora, aki időközben fejlesztőként csatlakozott ehhez a nagyszerű projekthez.

A játék kivitelezésének és közoktatásban való terjesztésének zsákutcáiról a HVG is beszámolt, “Forradalmasítaná a matekoktatást, de itthon mattot kapott” címmel. Ezek után fordultak a közösségi finanszírozás felé, hogy az onnan szerzett támogatásból nemzetközi verzió készüljön illetve a kampányt támogatók részére sokkal alacsonyabb árat tudjanak biztosítani. Az iskolai játékkészlet, ami felöleli a 1-4. osztály tananyagának 89%-át, most 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg intézmények, szülői közösségek. Az időközben elkészült családi kiadást pedig 20%-os kedvezménnyel, ami szintén több évet felölelően szolgálja ki a kisgyerekes családokat.

És itt jövünk képbe mi, matek ellen beoltott szülők!  Ezzel a játékkal el lehet kezdeni a tantárgyhoz fűződő negatív viszonyunk feloldását! Sőt, családi hétvégén kimenekíthetjük az első osztályos unokahugicát az íróasztal mögül, hiszen nem csak ott tudja gyakorolni azt a matekpéldát! Élmény volt nézni, ahogy pár kör után egyre gördülékenyebben 21-ezett Katika, azaz összeadott és megválaszolta fejben, hogy mennyi kell még a 6 pöttyös + a 9 pöttös kártyához, hogy 21 legyen? A nagymama közreműködésével pedig sikerült bevonni a közös időtöltésbe — matekozásba! — a 3,5 éves unokát is. Továbbmegyek: akivel azóta rendszerint viszünk magunkkal egy-egy kártyacsomagot a nagy dobozból, hogyha várakozni kell vagy eljött az ideje egy kis lenyugvós játéknak, akkor 20-30 percre simán leköti a figyelmét a figurás-számolós dominó vagy azonos számú pöttyöket ábrázoló lapok párosítása.

A barátainkkal beszélgettünk, hogy a kisbabák gondozásával töltött első években egyértelműen a MOST-időzónában létezik a szülő. Aztán ahogy cseperednek, kezdjük visszanyerni a valós időszámítást, ami az óvódához közelítve hirtelen megnyúlik. Valahogy egyre előrébb látunk már. Ahogy a barátnőm mondta szipogva a kislánya ovis ballagásán: “Mindjárt mehetünk a nyolcadikosra, ne már!”

Ezen a ponton sokunkban megfogalmazódott már, hogy úgy szeretnénk majd végigkísérni az apróságokat az óvódás korból a kisiskolás mindennapokba, hogy ne csökkenjen le drasztikusan a játszva töltött idejük. Se az együtt töltött! Azonban így, pár év messzeségéből is körvonalazódni látszik már az a tananyag mennyiség, amiről idősebb korú gyerekek szüleit hallunk panaszkodni. Nem beszélve arról, hogy mikor van ideje egy szülőnek leülni matekozni a gyereke mellé, és aztán még minőségi idő tölteni vele?

Ezt a több ismeretlenes egyenletet oldhatja meg számunkra a MathterMinds / Lapot érünk! fejlesztő társasjáték, aminek nagyon hamar pozitív hozadéka lesz a fejlődés, a kitartás és az az együtt élmény, ami a tudásvágyukat fokozza…

“Gyere, húzzuk fel a zoknidat! Miért vetted le a zoknid? — Jó, de hűvös van még, így könnyen fel lehet fázni! Nehogy fájjon a pisilés! Nézd csak, rajtam is papucs van! Húzz valamit a lábadra!”

Ezek a mondatok tűntek el a reggeleinkből, amióta Pilooshoe bőrmamuszt kapott Jonatán, amit szívesen visel. Mert nem melegíti annyira a lábát, mint a zokni és szereti föntről nézegetni a két kis traktort rajta, amit ő választott. Még burrogni is tudnak egymásnak, magam hallottam, és aminek külön örülök, hogy nem farolnak ki egyik kanyarban sem a lakkozott hajópadlón… A szappanos suvickolást is jól bírta a talpa, miután a homokozás egyszercsak sarazásba torkollott. “De Anya, mire számítottál?” — valami ilyesmit közölt a tekintetével, amikor kérdőn végignéztem rajta. Ami pedig nagyban megdobta a népszerűségét mindkettőnknél: egyedül is bele tud bújni!

Jó pár évvel ezelőtt, egy ügyeskezű anyuka hasonló szándékkal készítette el az első bőrcipőcskét harmadik lánykájának:

“A nagyokkal még panellakásban laktunk, padlószőnyeggel, nem csúszott a zokni és nem is volt hideg a padló. Zoé érkezésekor már a kőpadló, parketta, szőnyeg is kipróbálásra került. Nem jöttek be az itthon forgalomban lévő tappancsos vagy bőrtalpú zoknik, és amikor 2. alkalommal vágódott hanyatt 1 évesen a padlón, elkezdtem keresgélni a neten. Vettem is bőrcipőcskét, de itt szűk volt, ott nyomott. Miután varrni már tudtam, vettem egy kis bőrdarabot, amit addig szabtam, amíg jó nem lett. Aztán készítettem egy szebbet, majd még egyet.”

Ilona a férje bátorítására feltett pár cipőcskét egy hazai, kézműves portálra is, ahonnan meglepően hamar elkeltek.

“Elkezdtem utánajárni: az interneten tanultam éjszakánként a varrási technikákat, keresgéltem az eszközöket, mit mivel, hogyan kell csinálni, a bőrkereskedéseket felkutattam, hogy első osztályú anyagot tudjak venni.”

És hogyan képzeljük el a kezdetet?

“A varrógépem a hálószobánk sarkában állt, egy erős háztartási gép. A bőröket délutánonként elraktam az ágy alá, hogy mire a család hazajön, rend legyen, másnap reggel aztán mindent újra előszedtem. A kislányom 2 éves korára egyedül tudott mintákat kivágni ollóval, ott ült mellettem a földön és dolgozott, amíg én varrtam. Amikor oviba került, kicsit könnyebb lett a helyzet, sikerült egy egyszerű, kis műhelyt kibérelnem, majd hamarosan beruháztam egy ipari bőrvarrógépbe, újabb eszközökbe, nőttek az igények, egyre több lett a rendelés. Mostanra újszülött kortól egészen felnőtt méretig készülnek a puhatalpú bőrlábbelik. Így akár baba és anyukája/ apukája kollekciót is készíthetünk. Télire báránygyapjú talpbéléssel is rendelhetők.”

Ezek után jött az a része, amihez elmondása szerint egy német nyelvtanár bizony nem sokat konyít: marketing, logisztika, internetes eladás, piackutatás, vásározás, megjelenés, stand szakmai rejtelmei és a többi. Online és élő tanfolyamokat végzett el, hogy előbb-utóbb a szeretett hobbi igazi vállalkozássá nőjön.

Ma már a textilszakon végzett nagylánya is segít a tervezésben:

“Egy-egy figurának van néhány jellemzője, ami nagyon tipikus. Ezt ő sokkal jobban látja művészfejjel, mint én. Fontosnak tartom, hogy a minták a cipő viselője felé néznek, hogy játék, szaladgálás, üldögélés közben is örömet szerezzenek neki. A saját kollekciónk mellett egyedi ötleteket is szívesen megvalósítunk.”

A Facebook-oldal és a honlap készítésében és működtetésében pedig a férje közreműködik.

“A férjem támogatása nélkül biztos nem tartanék itt. A legnehezebb talán az egyensúlyt megtartani a család és a munka mellett, ha az ember tulajdonképpen a hobbiját űzi. Néha megkapom a nagyoktól, ha kérem őket a házimunkába való besegítésbe, hogy én csak varrogatok, nem is dolgozom. Nehéz megértetni velük, hogy a hobbi is lehet munka és ebben nagyon szerencsés vagyok…“

Ha éppen ilyesmi lábbelit keresnél, akkor szívből ajánlom a Pilooshoe oldalát. Mert a strapabíró bőrcipőcskén túl, egy gondolattal többet is magaddal vihetsz: ahányszor ránézek a kis lábbelikre eszembe jut, hogy ő, aki nem is olyan régen még az ágy alá dugdosta a bőrdarabokat délutánonként — mint most én az irományaimat —, már megcsinálta! Ugyan gyerekcipőben jár, de már a saját céljai felé halad…

“Kézzel varrt, puhatalpú, vegán babamokaszin, megfizethető áron, textilbőrből. Benti-, kocsicipőnek, kúszó-mászóknak és totyogóknak.”

Őszintén szólva, már többször vissza kellett keresnem ennek a babamokaszinnak a fantázianevét, mert mindig kimaradt az egyik szó. Tender…. meg toes! Tender Toes! Puha Lábujjkák — egyből beugrott az a két kis szalonnatarély a lábikók végén…

A vegán mokaszin szó viszont határozottan megmaradt, mert szoktalan volt a párosítás. Pedig vegánnak lenni annyi, mint nem fogyasztani és használni semmilyen állati eredetű terméket — se bőrtáskát, se bőrcipőt. Ezért az élni és élni hagyni életfilozófia a textilbőr mellett teszi a le a voksot. A Tender Toes mokaszinok alapanyaga a műbőr egy speciális változata, ami már nem PVC-bevonatú, hanem polyurethan, ezért alkalmas egészségügyi és cipőipari célokra is, mert egyszerre lehet vízzáróvá és légáteresztővé tenni. Ezért költséghatékony és állatbarát megoldás a Tender Toes babamokaszin.

A másik, ami megfogott a Tender Toes oldalát, kommentjeit nézegetve, az a kedves és közvetlen légkör, mintha csak egy kis üzletbe nyitottam volna be, ahol ott ül a szöszke Erika azzal a kedves mosolyával, és szabja, ölti a mini mokaszinokat, körülötte az imádott kutyusai és ölben a 4 hónapos kisfia. Gyanítom, hogy nem minden “munkanapja” ilyen idilli, mert nehéz kicsi baba mellett színvonalas tevékenységet végezni, de ahogy ő fogalmaz:

“A varrás kikapcsol, ugyanakkor hihetetlen motivációt is ad. Fantasztikus érzés az alkotás folyamata, ahogy egy egyszerű anyagdarab átalakul a kezeim között, hogy ebben a formában a leendő megrendelőnek és kicsi viselőjének, vagy csak az oldalra tévedt nézelődőnek, hasonló örömet okozzon.”

Ezért is buzdítanék arra mindenkit, hogy az édesanyák által készített termékeket részesítsük előnyben, amikor szükségünk van valamire. Annyian vagyunk, annyiféle ötlettel és már megvalósult álommal — termékkel vagy szolgáltatással —, hogy első körben tényleg érdemes anyaberkekben keresgélni.

Nekem ez már nem csak egy akármilyen babamokaszin a 2 hónapos Róza unkahúgom lábikóján, hanem egy motiváló történet egy másik anyukáról, akinek ilyen módon is elmondhatom, hogy hajrá! Sok siker neked!

Pár hete megakadt a szemem egy piros fülbevalón a Mangoban. Pont ilyet szeretnék! De már rohantam, úgyhogy az a villanás megmaradt egy titkos jó érzésnek, mint amikor tudod, hogy még van egy krémtúró a hűtőben, ami csak rád vár…

Még aznap történt a “véletlen egybeesés”, mikor egy pécsi barátommal beszélgettünk, hogy a nővére és annak keramikus barátnője ékszer tervezésbe fogott a GYED után. Meg is néztem a VJU oldalát és ott piroslott az az egy pár pötty, ami csak rám várt. Nyilván került mellé egy gyűrű és egy piros szalag medál is, hogy teljesen legyen a szett…

Aztán roppant “offline vásárló” lévén meg is feledkeztem róla, úgyhogy egy reggel, mikor a postaci meghozta a kis csomagot Isztambulba, nagyot dobbant a szívem a feladási cím láttán: Pécs — csak pár kilóméter a szülővárosomtól!

Kicsifiú tetszésére a tükör előtt illegtem az új VJU -kkal.

— Anya, ez miből van? — elkapta a nyakamban a fényes kerámiát.

— Agyagból. Képzeld, az olyan, mint a gyurma, csak aztán befestik és kemencében kiégetik. Tetszik?

— Nem, ez apának tetszik. Nekem meg ez — és a fémhatású gyűrűt tapogatta. Újabban random véleményezi a cuccaimat. — És te tudsz ilyet csinálni?

— Én nem. Ágnes csinálta ezt nekem!

És ahogy kimondtam — még mindig a nemen vigyorogva —, tudatosult, hogy ez egy másik édesanya keze munkája…! De jó, biztos voltak már a srácai is agyagozni a műhelyében! Vajon ő is most indul épp otthonról? — és nem is tudja, hogy én meg rá gondolok. Ahogy talán azt sem, hogy milyen nagy örömet okozott pusztán azzal, hogy ő megvalósítja, amit elképzelt…

Mert ezek a gondolatok aztán egész nap jöttek velem. Ott ringatóztak a mellkasomon, ahogy hátratűrtem a hajam, mikor rátévedt a tekintetem. Egyszerűen jókedvem lett tőle. És arra motivál — ahányszor csak viselem—, hogy én is csináljam azt, amit szeretek nap, mint nap, mert lehet, hogy valaki az online tér másik felében épp azokra a sorokra vár, amiket leírtam…

Csak egy darab ékszer, ha onnan van. Így viszont egy láthatatlan kézfogás két nő között, akik nem is ismerik egymást, de két dolog már biztos közös bennük: édesanyák és viszonttámogatják egymást — országokat átívelően, tértől függetlenül.

“Egy darabka agyagtól eljutni a kész ékszerig igen személyes dolog. Benne vannak az érzéseink, pillanatnyi hangulataink, élményeink, fantáziák, kreativitásunk. Ez tesz teljessé és különlegessé minden egyes darabot.” (VJU Keramik)