Szerző: Eva Dittmarne Daroczi

Eva Dittmarne Daroczi — Thu, 01 Jan 1970 00:00:00 +0000

Szerző: MAMASuli

MAMASuli — Thu, 01 Jan 1970 00:00:00 +0000

Én ezt megkönnyeztem! Köszi!
Hányszor érezzük magunkat jeletéktelennek anyaként! Mennyi olyan üzenet éri az ember lányát, hogy felesleges vagy, minek töröd magad. Pedig milyen igazad van! Mi is lehetne ennél nagyobb hatással a világra, mint a nevelés, amit most csinálunk. Ahogy írtad, hogy a jövő most dől el. Rajtunk múlik. Hogy képesek vagyunk-e a hibáinkból és anyáink hibáiból tanulni?
Én sok “hagyományos” módszerre nemet mondtam és volt idő amikor ott álltam teljesen eszköztelenül. Azt tudtam, hogy nem akarok fenékre csapni és sarokba állítani, de fogalmam se volt,hogy helyette mit tehetnék, mert van amikor a szép szó már nem elég. És igen én is kiabáltam (és el is tanulták), mert elkeseredésemben másra nem voltam képes.
Azóta – harmadik babámmal a pockaban – már szépen alakul a repertoárom a gyengéd/szeretetteli módszerekből, amik valóban hatásosak és a gyermekeim feljődnek tőlük és az életünk is működik. De még így is képes vagyok elfásulni néha és erőt vesz rajtam a minek töröm magam érzése. Így is, úgy is felnőnek. Köszönöm, hogy megerősítettél újra, nem csak abban, hogy jó úton járok, amikor hozzád hasonlóan a valódi megoldásokat keresgélem – bugdálcsolva, fel-fel állva, szétesve és újra rakva – , de hogy az is nagyon fontos, hogy ezt tovább adjuk a körülöttünk élő anyukáknak. Hogy megerősítsük egymást. Illetve hogy a barátaink vagy olvasóink is észben tartsák, hogy a jövőt építik, amikor ölbe veszik a gyerekeiket.
Köszi, még egyszer és csak így tovább! 🙂

Hozzászólások ehhez: A jövőnk múlik rajta

Szerző: Eva Dittmarne Daroczi

Szerző: MAMASuli