2015. szeptember 28. | GyereknevelésHiszti? | olvasók: 585

Variációk banánturmixra

A) verzió

— Kérsz babánturmixot? — kérdezem a konyha felé haladva.
— Igen! — mesztelen tappancsok csattognak a nyomomba.
Kiveszem a babánt a hűtőből, elkezdem hámozni, mire felkiált:
— Anya, neee! Éééén! — és görbül már a szája széle.
— Jól van, na! — ijedek fel — Ne kiabálj már!
Fejcsóválva átadom neki a banánt. Addig megcsinálom a kávém. Az jár a fejemben, hogy milyen értelmetlenül reagáltam az imént, de sokkal többre nem jutok…
— Anya — nem figyelek elsőre, félrehullott némi kávé — Anyaaa! — szól újra.
— Hallom! Kész vagy?
— Igen!— nyúlok a banánért, de nem adja — Egyedüüül!
Odatartom a tálat, darabonként dobálja bele, várom és érzem, hogy egyre jobban feszeng bennem a reggel…

Nyitom a hűtőt a tejért, odafurakodik, ő akarja kivenni — gondolhatnám. Felbőszít, hogy taszigál, ciccegek, aztán engedem, vegye ki ő! De nem akarom hagyni, hogy ő töltsön, mert tudom előre, hogy nehéz neki és majd beleplaccsan a tej és szétfröccsen a kövön. Szirénázva fordul el vele, nem adja. Mérgesen kérem vissza, aztán ráhagyom, csak legyünk már túl rajta. Persze kilöttyen, amin meglepődik, én cseppet sem — jelzem egy flegma fejmozdulattal. Nem megyek a felmosóért, feltörlöm a mosogatószivaccsal, belefér.

Kiveszem a botmixert, persze ő akarta, cserébe nem hagyja, hogy becsukjam a fiókot. Ott hagyom vele, és elindulok a mixerrel a szobába, hogy ne a konyhában zajongjunk.
— Anya, één! — kiabál utánam.
— Halkabban már! — kiabálok vissza suttogva…
Turmixolunk, aztán visszamegyünk a konyhába. Lépten-nyomon zajong, szólongat, én sisssegek, hogy halkabban…

B) verzió

— Csináljunk babánturmixot? — kérdeztem a konyha felé haladva.
— Igen! — mesztelen tappancsok csattogtak a nyomomba.
Kivettem a babánt a hűtőből, mire mögém ért, már megbontottam a tetejét és odanyújtottam:
— Beledobálod ide? — tartottam a turmixtálat.
— Igen! — mosolyogva tördelt és dobált.
— Kiveszed a hűtőből a tejet? — odaléptem és kitártam az ajtaját.
— Igen!
— Légyszi, dob ezt ki a kukába! — nyújtottam a babánhéjat, hogy közben elvehessem tőle a tejet.
— Jó — felelte cincogva.
— Segítesz tölteni? Tudod, nehéz — hajoltam le hozzá.
— Igen, anya — olvadok és töltünk.
— Légyszi, vedd elő a botmixert a fiókból! Azt te viszed be a szobába, én meg a tálat, oké?
Nem figyelt, mert megakadt a fiók. Visszagyömöszölte a tányéralátétet, utána már csukódott.
— Gyere, induljunk!
— Most hova megyünk, anya? — állt kezében a mixerrel, felnevettem.
— A szobába, gyere! Apa alszik, ne ébresszük fel! – cinkosan rámosolyogtam, egyből vette a lapot, pipiskedve indult előre.
Megkértem, hogy két kézzel fogja a tálat az asztalon, amíg turmixolom, így nem szállt harcba, hogy ő nyomhassa a gombot, amit úgy sem tud. Aztán segített visszavinni mindent a konyhába, és ott is hagyott, ment a szobába a legóhoz, ennyi együttlét most elég volt neki — feltöltődött a szeretettank.

Nyugodtan elpakoltam, megfésülködtem, arcmosás, krémezés, megcsináltam a kávémat és visszamentem a szobába. Együtt szürcsöltünk a kanapén, mindenki a magáét. És közben azon álmélkodtam, hogy mennyivel jobb előre kérni a segítségét, mint utólag bosszankodni rajta… Szeretés és kacagás, holnap is így csináld, anya!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.