2014. december 12. | Sorozatokvárandósság | olvasók: 46

Üzenem magamnak

Kedves én!

Sokszor elképzelted, hogy milyen lesz egy reggeletek, amikor Jonatán a hajnali tejecskétől még édesen szendereg, Janó, az éjjeli strázsa, kimerülten alszik, ahogy a Hollósy Simon utca rendes polgárai is, vasárnap kora reggel. Színtelen még a játszótér, de a fákat már ébresztgeti a hűvös szél, és a szemközti hegyen a házak ablakáról kacsint vissza a felkelő nap. Te pedig az ablaknál ülsz… és a radiátoron száradó melltartó betétek és rugik között keresel helyet a kihűlt lábaidnak, öledben a laptoppal, derekad mögött a fiadtól elcsent szopi párnával – na, pont ilyen lesz.

Ahogy sok minden más is, visszaolvasva az elmúlt hónapok írásait.

Bár a villamoson bizony nem minden esetben adják át a helyet, hiába lesz a terhességed már félrenézhetetlenül nagy, és trükközni kényszerülsz a járatokkal is, mert a Moszkván ülőhely hiányában ácsorogni derékgyilkos, ezért okosan továbbmész, hogy a Déli megállójában helyet csinálj magadnak a nagy kabátos nénik között, ahonnan majd továbbmehetsz az 59-es villamossal.

Az evési szokásaidban jelentkező zavar sem múlik el nyomtalanul fiad érkezésével, sőt, célszerű a szoptatás ideje alatt parallel táplálni magadat is, mert a tejjel együtt az életernergiádat is elszívja a kis (vámpír) csecsemő. (Első éjjel édesanyám tartotta a kistányért, amiről a vajas, mézes kalácsot falatoztam, Janó pedig a pohár tejet — de ne reménykedj! Ez nem fog sokáig tartani, előbb-utóbb muszáj lesz arra is odafigyelned, hogy minden szükséges dolog elérhető távolságban legyen, amikor leülsz szoptatni. Nem csak a baba és a melled.).

A szopi párna továbbra is mindent visz, de bizony az elektromos popsitörlő melegítőt túl korán írtad le. Tudod te milyen nehéz az éjszakai pelenkacserét észrevétlenül véghezvinni, ha egy hideg és nyirkos törlővel közelítesz a kakis popsihoz? – mert aztán a nagy szemek máris kipattannak és kezdődik az éjjeli móka.

Még nem szorultunk rá a Heidelberg szkennerre, sem a hajszárítóra, de szóljon délelőtt Mozart, este pedig Bach, és akkor minden rendben lesz. A víz csobogása is nagy mágus – nem hiába jártál úszni a pocakkal.

A babával való kommunikáció sem könnyebb sok esetben, hiába audiovizuális már az élmény, és felesleges tőle azt kérdezgetned, hogy “mi a baj, kisfiam?”, mikor üvölt veled szemben – ezt inkább apájának üzenem. A hangodat egyből megismeri, amikor a hasadra teszik születése után, rád emeli a tekintetét és te csak ámulsz, hogy ő volt a pocakodban, neki beszéltél 9 hónapon át. Az érintésed is csodákat művel: az első két éjjelt úgy töltitek, hogyha megriad, a fejére teszed a kezed, mire ő elmosolyodik, és alszik tovább. Persze ez sem jön be mindig, úgyhogy légy kreatív és mindenek előtt szeretetteljes! – hogy más jellegű gondolatnak ne is maradjon már hely a fejedben…

 A vége felé vigyázni kell a “mindennel készen vagyunk” kijelentésekkel, mert ő már várja a startot, hogy elindulhasson kifelé. És így is lesz: december 23-án, mikor már az utolsó fiókban is glédában állnak a holmik és a bakancslistádról is szinte mindent kipipáltál, ő elindul a hosszú úton, hogy a szentestét már veletek töltse.

Na, de akkor mégis mi lesz úgy, ahogy elképzelted?

A szeretet, ami úgy lövell be a 3. hétre, mint a tejed a 3. napon: csak ülsz, nézed és könnybelábad a szemed…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.