Ahányszor lejövök ide, mindig újraélem a gyerekkorom. A kertet egyre jobban becsülöm, bár dédi szerint idén nagyon csúnya, alig volt víz. A ház szinte ugyanaz, a gyerekszobát is csak nemrég pakolták ki, kellett a hely, ha mind lejövünk. Így mondom már jó ideje, hogy le, le onnan föntről, Budapestről, le Isztambulból. Végül is ez van bennem legmélyebben, ez a szülővárosom…