2015. november 3. | TippekReceptek | olvasók: 103

Szilvás piskóta

Egy anti-konyhatündér társ, Zsuzsanna kérésére osztom meg a szilvás piskóta recepjét. Melinda pedig konkrét leírást kért a “hogyanról”. Lányok, ha nekünk ment, nektek is fog!

Az előzményt már ismeritek, hogy nem a sütési vágy hajtott a konyhába, hanem a hangulatom elől menekültem egy szívmelengető délutánba — és vállalhatatlan mennyiségű piskótába. Nemrég kérdezte Anikó, a kedvenc hozzátáplálós blogom, a Bébispenót írója, hogy milyen ételeket szoktunk együtt készíteni Jonatánnal. A reggeli kávén kívül nem nagyon ugrott be más, mert ha csak tehettem, nem vontam be a főzésbe. Inkább kitaláltam neki valami mást, amit mellettem tudott csinálni, de nem nagyon akartam a fűszerek és a többi közelébe engedni. Direkt. Őszintén szólva, úgy éreztem, hogy csak meggyűjteném a bajomat, mert kiszóródik, több megy bele, nem adja vissza, nem kéri el… Vagyis egy újabb állomás, ahol nyújthatom a türelmem határát és gyakorolhatom a pozitív motiválás módszerét, az együttműködésre szoktatás jegyében — ha úgy vesszük—, de inkább nem. A túl sok edzés is izomlázzal jár…

Persze, ahogy az lenni szokott, mikor valaki hirtelen feldob egy ötletet, kis idő múlva szembe jön a téma újra, hallunk, olvasunk róla, eszünkbe jut, és máris magával vitt a sodrás. Csípem ezt a tulajdonságát a világ rendjének!

Így került aznap délután Jonatán is a konyhapultra. Szigorúan csak akkor, amikor egy gázrózsa sincs használatban. És amíg megnézegette a keverőtálat, ikeás műanyag poharat, habverőt, amit elétettem, addig folyóvíz alatt ketté szedtem a szilvákat. Így már ki tudta szedegetni belőle a magokat, miközben én kipakoltam a mosogatógépet, és gyorsan be a szennyeseket, hogy felszabaduljon a konyhapult másik fele. Aztán a következőket öntögette a tálba:

— 1 bögre teljes kiőrlésű lisztet
— 1 bögre sima lisztet
— 1 bögre natúr joghurtot
— 3/4 bögre cukrot
— 1/2 bögre olajat
— Sütőporom nem volt, úgyhogy 1 kiskanál szódabikarbónát
— 1 csomag vaníliás cukrot
— 3 tojássárgáját

Amíg a tésztával birkózott, elővettem a jénait, kikentem vajjal, szórtam rá egy kis cukrot, fahéját, és sorba rendeztem a szilvákat. Teljesen feleslegesen, mert ezen a ponton felhagyott a tésztával, és minden sorból kivett egy szilvát, hogy megegye, aztán visszatologatta a többit. Addig legalább eldolgoztam a tésztát. Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, hogy előmelegedjen.

Utána elővettük a mini chéf formájú, elemes tejhabmixert, amivel pont jól fel tudta verni a tojásfehérjéket. (Ennyire vagyok felszerelkezve sütős holmikkal, hogy még rendes, gépi habverőm sincs.) A habot beleforgattam a tésztába és nagy ovációval öntöttük a jénaiba (tepsim sincs). Aztán letáborozott a sütő elé, amíg én elpakoltam. Utána együtt szimatoltunk még egy darabig, beszélgettünk a sütőről, aztán fogta magát, és bement a szobába játszani. Feltöltődött a szeretettankja, úgyhogy békésen elprüttyögött magában vacsoráig. És még a sütemény is finom lett, úgyhogy kétségtelen, hogy az együtt sütés nekünk (is) bevált.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.