2019. január 4. | GyereknevelésJátszani | olvasók: 482

Szapuld „jól” a gyereket!

Megőrülök, ha ez a gyerek most elkezdi összehajtogatni a zoknijait! Elegem van már, hogy állandóan csak könyörögnöm kell, hogy ne fogadj szót, ne segíts! Én ezt nem bírom már, Kisfiam.

Egy hatéves még nyomokban tartalmaz két-háromévesre utaló jeleket, a nemleges és igenlő válaszok tekintetében. A „beszéljünk fordítva” alap verziója már uncsi, amikor is minden igenből nem lesz és minden nem helyett igent mondunk. Létrejött a 2.0-ás verzió!

Nagy átlagban úgy látom, hogy mi, szülők, sajnos elég jók vagyunk a szapulásban, bosszankodásban, méltatlankodásban, ha a gyermekeink viselkedéséről van szó. És ezt tudjuk is a másikról, hiszen kívülről szemlélve egészen feltűnő, amikor egy másik szülő tart fejmosást épp a semmiért, de kisebb eséllyel érjük tetten önmagunkat, amikor hasonlóképpen járunk el. Megnyomódik egy play-gomb és újrajátszuk a régi lemezt.

Ahelyett, hogy játszanánk!

Játék és játékosság. Két olyan dolog, amit „büntetlenül” bevethetünk a gyerekkel való együttélés – nevelés – során. Minden alkalommal, amikor jókedvre derítjük a gyerekünket, kétségtelenül szerethetőek vagyunk. És ezt általában ki is mutatja a gyerek, mert tudja, hogy segítettünk neki: kivezettük a zsákutcából, ahonnan ki lehetett volna hajtani szigorú szavakkal is, vagy kiédesgetni valami jutalommal, de ha csak annyit teszünk, hogy elhatjuk körülötte a ködfelhőket, akkor önként kitalál. Ránk talál. Csupán a hozzáállásunkon múlik, hogy nap, mint nap együttműködésre szoktatjuk, vagy szófogadásra kényszerítjük.

Hogy jön ide a szapulás?

Amikor kivakartam a mosógépből egy halom ruhát, ő pont akkor toppant be nem teljesen szilárd halmaz állapotában: nyúlni kezdett, mint egy rongybaba, azt hiszem, birkózi szeretett volna vagy csak lógni rajtam, esetleg belehemperegni a ruhákba. Én egyiket sem szerettem volna, úgyhogy belecsaptam egy felszabadító szapulásba, amit nyugodtan megtolhattam hangerővel is – játékból.

Ha most elkezded itt nekem kiválogatni a saját alsógatyáidat a szárazak közül, én tuti felrobbanok! Eldobom az agyam, ha most összeszeded a zoknijaidat, az biztos! Utálom, hogy állandón azt csinálod, amit mondok.

Pöröltem vele, hogy felviszi az emeletre és elteszi a helyére az összeset. Kész, elegem van, én nem értek ehhez a gyerekneveléshez! Nem tudok mit kezdeni egy ilyen rendes és szófogadó gyerekkel! Ez volt az utolsó csepp a pohárban! – járkáltam a saját ruháimmal, amíg a kistesű lény az övéivel cikázott előttem. Utáltam volna, ha anélkül öltözik fel, hogy könyörögnöm kellene neki, és kimegy a levegőre az apjához – hát így tett.

A saját gyengénkre játsszunk!

Mondjuk ki: időnként jólesne kiereszteni a gőzt, és ráolvasni arra az egyméterkére – pláne, ha már több –, hogy egyszerűen az őrületbe kerget, hogy kifutnánk tőle a világból és épp nem tudunk mit kezdeni vele! De jobb, ha nem tesszük meg igaziból. Úgy bántó és infantilis húzás lenne részünkről,  így viszont ér, mert hidat épít közénk, ahelyett, hogy falakat húznánk fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.