2015. július 29. | GyereknevelésDackerülés | olvasók: 84

Nem tágít a konnektortól?

Gördülékenyen zajlott az esti menet. Tudod, amikor olyan igazán jó anyának érzi magát az ember! Már túl voltunk a vacsorán, fürdésen, öltözésen, fogmosáson, mikor egy pohár vízzel a kezemben arra mentem vissza a hálószobába, hogy a gyerekem az elektromos szúnyogriasztót próbálja a konnektorba illeszteni.

Büszkeséggel a tekintetében fordult hátra, hogy ő bizony tudja, hogy ezt ide kell dugni, de hamar lehorgadt, amint leolvasta az ábrázatomról, hogy neked azt nem szabad, nem, nem! Azzal uzsgyi, átszökött az ágy másik végébe vele, onnan sandított rám, hogy most mi lesz.

Most mi lesz? — én is pont erre gondoltam. Hirtelen dögfáradtnak éreztem magam és elcsigázottnak, mint aki majdnem átszakította a célszalagot, de hirtelen megbotlott…

Lejátszottam pár verziót a fejemben:
1. Kérem, nem adja, kérem, nem adja, bedacol, én is…
2. Kérem, nem adja, erőszakkal elveszem, sír, nem alszik el…
3. Játékosan kérem, nem adja, majdnem adja, aztán mégsem, egyre fáradtabb, és én is, végül megharagszom, elveszem, sír…

Egyikkel sem járok jól, ez nyilvánvaló. De legalább lehiggadtam és beláttam, hogy mennyivel rosszabb lehet annak, aki valóban eltaknyol…

— Picim, szeretném, ha visszaadnád nekem a szúnyogriasztót, mert azt csak anya és apa dughatja be a konnektorba. De egy csomó mindent mást neked is szabad! Mondd csak el nekem, hogy ki szokott elemet cserélni apával úgy, hogy fogja a csavarhúzót?
— Jonatán — válaszolta kérdőn nézve rám.
— És ki zárja el a zuhanyt, amikor végeztél?
— Jonatán — elmosolyodott.
(Olyan jó megérezni, hogy elkerültük a vihart és frissítő záporként hull ránk az érzés, hogy szeretjük egymást. Ledőltem én is az ágyra.)
— Mondd el nekem, hogy ki szokta becsukni az ablakot, ki nyomja meg a kapucsengőt, ki teszi a kulcsot a zárba?
– Jonatán! — kiáltotta.
— Hát erről van szó! Egy csomó mindent te csinálsz, látod? Gyere! Meséljek még, hogy mennyi mindent szabad Jonatánnak? — közben már el is engedte a riasztót, amit egy mozdulattal bedugtam és visszafordultam felé.

Kiskifli, nagykifli feküdtünk egymás mellett, és én folytattam a sort, hogy mennyi mindent megtehet! Mert bizony még a felnőtteket is felbőszíti sokszor, mikor csak az akadályt látják a lehetőség helyett…

 

Hozzászólások:

hozzászólás