2015. augusztus 23. | GyereknevelésDackerülés | olvasók: 413

Nem akar lezuhanyozni?

Miután a dinnyelé hónaljig folyt kétoldalt és fütykösig elől, jó ötletnek tűnt a zuhanyzóba állítva lemosni a kistestűt. Csakhogy úgy csimpaszkodott belém, mint egy maki, amikor beemeltem, nem akarta letenni a lábait. A harmadik mondatnál abbahagytam a hasztalan érvelést, megláttam a földön a repülőjét:

— Nézd csak, ott a repülőd! Először mossuk meg azt! Meg tudod ezt tartani egyedül, amíg megeresztem a vizet? — nyújtottam neki a zuhanyfejet — Nem segítek, jó?

Persze maradhattunk volna a csimpaszkodós pózban is, tudatosan ragaszkodva az észérveimhez, hiszen én mindig elmagyarázom a kisfiamnak, hogy mit miért csinálunk, muszáj megértenie, nagyfiú már! — ha mégsem teszi és továbbra is ellenkezik, akkor mindenbizonnyal dacol velem — De csak nem nőhet a fejemre! Lezsibbad a karom és hirtelen megérzem, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe hozott. Valamit nagyon rosszul csinálhatok! Mi az, hogy könyörögnöm kell a gyereknek? — és ezen a ponton nyúlok a zuhanyért, hogy ráeresszem a vizet. Kapálózik, kiabál, rászorítok a karjára, nehogy elcsússzon. Mérgesen teszem vissza a tust, hátranyúlok a törölközőért, közben a másik kezemmel még mindig tartom a gyereket, aki bömböl, a hátam majd’ leszakad, gyorsan kiemelem. Kifelé menet úgy lefoglal az önigazolás, hogy “bizony van, amikor oda kell lépni, nem lehet minden úgy, ahogy a gyerek akarja!”, hogy észre sem veszem a tükör mellett elhaladva, hogy sértett dac ült ki az arcomra, és azt sem, amit a fiam érez, mert nem nézek oda. Rácsapom az ajtót a nyomomba eredő bűntudatra…

De működtek a kulcsszavak, amiket ő is előszeretettel használ: egyedül és ne segíts! Jókedvűen lezuhanyozta a repülőt, nyomtam egy kis tusfürdőt a kezébe — azzal a mozdulattal észrevétlenül vettem vissza a zuhanyfejet—, és amíg szappanozta a játékot, lemostam a kis ragadóst. Nem akartam elhúzni a mókát, úgyhogy kértem, hogy a falat is spriccelje le, majd elzártam a vizet. Amire persze elégedetlenkedésbe kezdett, de gyorsan figyelmeztettem, hogy mindig kapaszkodni kell egy kézzel! És máris kapta a következő kihívást: úgy tegye a helyére a zuhanyrózsát, hogy a másik kezével továbbra sem engedi el a csapot. Kár volt siettetnem az utolsó pár centinél azzal, hogy odanyúlok segíteni, mert ezen egyből kiakadt — jogosan. Miért kérem meg valamire, ha ki sem várom, hogy teljesítse? De sikerült kapcsolni, hát visszaadtam neki, hogy újrapróbálja. És amíg ott pipiskedett előttem, ismét arra jutottam, hogy nem az ellenkezésre kell reagálni, hanem a segítőkészségére, együttműködésre játszani. Játsszani! Hiszen ő még csak gyerek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.