2015. december 14. | GyereknevelésÖltöztetés | olvasók: 186

Nem akar felöltözni?

Nálunk ez az a helyzet, amire a, b és c verziónak kellett talonban lennie, ha nem akartuk az erőfölényünkkel, fenyegetéssel, érzelmi zsarolással elintézni, hogy rákerüljön minden ruhadarab. Nem akartuk. Viszont szerettük volna, hogy előbb vagy utóbb ezen a téren is együttműködést mutasson a hároméveskénk. Ez is egy tanulási folyamat volt — minden résztvevőnek.

És milyen jó múlt időben fogalmazni! Mert hogy úgy tűnik, meghozta a gyümölcsét a kitartás, a tízig elszámolás a menekülő kistestű hátára fókuszálva, a nagylevegőőő, a próbáljuk újra, a játékosság, a szeretés és a következetesség. És eltörpültek mellette a kudarcos esetek, mikor kirobbantam, mert ilyen is volt. Szóval a gyerek az esetek nagy többségében felöltözik és/vagy hagyja magát feltöltöztetni. Tekintve, hogy majdnem háromévesről beszélünk, a százszázalékos mutató olcsó szemfényvesztés volna.

Hurrá, ezt is megértük! Itt jegyzem meg, hogy még bármi is lehet, újra dacrendre kerülhet ez a terület, de a tapasztalat már a minék, hogy így is lehet! És ez nagyon is elkél, mint megerősítés, amikor más helyzetekben keményen tartja még magát az elgondolás, ami abból a sárgadinnyécskényi kobakból pattant ki… 

Az x-edik verziónk “a választós”, mikor ismét a korának legjellemzőbb vonása adja az alapot: Jonatán választ! Felémutatom a tenyeremet: a hüvelykujjam a bugyi, a mutatóujjam a trikó, a középső a póló, a gyűrűs a nadrág, a kisujjam a zokni. Korábban a pelussal indult a játék. Amint kiválasztotta a hüvelykujjamat, rákerült a ruhadarab és egy nagy pukk hanggal kiesett a körből az az ujj. Utána újra jön a felsorolás, aztán elrikoltom magam, hogy Jonatán választ! És ő választ, szépen sorban. Két hétig eszébe sem jutott variálni a sorrenden. Amikor láthatóan elkezdte húzni az időt, nem választott, akkor egyből elraktam ezt a játékot azzal, hogy majd legközelebb újrapróbáljuk, mert itt szabályok vannak! — és másképp öltöztettem fel.

Fontos, hogy mindig ugyanazokkal a szavakkal vezetem fel a játékot, mindig elsorolom a ruhákat, mindig kiemelem, hogy ő választ, ugyanazzal a hanggal csukódik le a már kiválasztott ujj és ez amolyan pörgős játék, nem várakozunk sokat közben. A végén meg nagy taps, hogy milyen jó is az, amikor Jonatán választ!

Két hét után tartottunk egy kis szünetet, mert kezdett alább hagyni a lelkesedés. De pár nappal később azzal állt elő, hogy anya, választózzunk! Naná, hogy választóztunk. Még jó pár napon, heten át. Volt, hogy variáltunk már a sorrenden, mert a lényeg átment. Aztán egyszer csak már nem kellett felvillantanom a tenyerem, az ölembe vettem, valamiről beszélgettünk és már készen is volt. Valahogy így került le napirendről a folyamatos ellenállás, cirkuszolás, győzködés, ami —szépíthetek rajta—, de nekem idegőrlő volt. Volt! Nekünk bevált.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.