2019. április 7. | AnyaságAnyalét | olvasók: 197

Mit csinálsz most ahelyett, amit szeretnél csinálni?

Azt hiszem, hogy nem kell sokat magyarázni ezt a kérdés. Anyaként, apaként pontosan tudjátok, hogy mire gondolok. Nekem sokáig hiányzott a szótáramból az, hogy:

A szülőség lemondásokkal jár.

Pedig nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy nemcsak csodát kaptunk, hanem adunk. Magunkból, az időnkből, az anyagi javainkból és az álmainkból, vágyainkból – egyre alább, miközben a szülővé válás élménye épp úgy katalizálhatja újabb célok megfogalmazását.

Mégse használtam sosem a lemondás szót. Talán, mert jól tudok alkalmazkodni? Vagy ez inkább egy hurrá-optimista vonás? – „Arccal a napnak!!” – akkor is, ha már beállt a nyak. Nem tudom.

Inkább arról írtam hát mindig is, hogy szerintem hogyan lehet megtalálni az örömöt a nehézségben, az érdeklődést az unalmasban, a békéset a kiborítóban. És nem arról, hogy „ha összeszorított foggal is, de ezt vagy azt muszáj kibírni, tanuljunk meg lemondani, áldozatokat kell hozni, ez ezzel jár, örülj, hogy anya lehetsz, becsüld meg, amid van és ne panaszkodj!”

Kiiktattam minden ilyen hangot magam körül, ami leárnyékolta volna a szívemet azzal, hogy megmondja, hogyan KELLENE éreznem anyaként. Ezért tudom csak, hogy ezerféleképpen lehet. A gyerekünk iránt is. És ezek az érzések jönnek-mennek, nem kell aggódni, nem csinálnak bajt, hacsak nem torlaszoljuk el őket valami sötét kis zugba, mert akkor kénytelenek velünk maradni.

Szabad haragudni, utálni, csalódni, lenézni, unni, mert ezek csak érzések. Le lehet velük ülni – sőt, érdemes –, mielőtt bármit is csinálnánk a hatásuk alatt. És átlátni egy pillanat alatt, hogy „Azért vagyok dühös, mert… Igazából attól félek, hogy… Az az érzésem, hogy… Úgy szeretném, hogy… Ezért azt fogom csinálni, hogy…”

Hogy hogyan reagálunk az aktuális érzéseinkre, azt egy hasonló gondolatmenet előzheti meg. És persze sok „gyakorlás”, amire bőven van alkalmunk. Így nem lesz az harangból pofon, az utálatból trauma, a csalódottságból hibáztatás, a lenézésből verbális földbe döngölés, az unalomból elzárkózás. Óriás különbség!

Ma délután beleálltam a lemondás érzésébe is, ami számomra nem tűnt nagy erénynek valamiért. Túl közelinek éreztem a mártírsághoz talán. Hol húzódik a határ az önfeláldozás és a gondoskodás között? Semmi kedvem nem volt, vagyis inkább úgy mondom, hogy sokkal jobban szerettem volna haladni #anekünkbeváltkönyv vel, mint sem papírautót színezni. Nos, a sors fintora, hogy inkább csak írnék róla. De mint tudjuk, a szülőség egy olyan buli, ahol azt iszod, amit viszel.

Vittem hát nyitottságot a helyzetemet elfogadandó, békét és érdeklődést, mert mindig van mit tanulni magunkról vagy a másikról. És láss csodát, ebből tényleg lett két jópofa papírautó, amik azóta meg sem álltak, csak nyargalnak körbe-körbe a levegőben, hát írhatok.

😘 További kellemest!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.