2013. szeptember 30. | AnyaságÉnidő | olvasók: 85

Minőségi idő

Egyik reggel az jutott eszembe, hogy a sokat emlegetett, áhított énidő megteremtése egy még fontosabb kérdést vet fel: mivel töltöm ki?

Szomorú vagy örvendetes tény, hogy az okostelefon szinte mindig kéznyújtásnyira a pillanatnyi kikapcsolódásra/kiszakadásra csábít. Örvendetes, mert a virtuális tér a kismamák összezsugorodott mozgásterének meghosszabbítása lehet — főleg az első hónapokban—, ahogy az online kismama közösségek pedig a szociális igényt elégíthetik ki az esetleg hirtelen megcsappant baráti társaság ‘érdeklődés hiányában elmaradt’ látogatásai híjján. És a kommunikációs csatorna jellegéből adódóan is “anyabarátnak” mondható, hiszen akkor kapcsolódunk be, amikor van rá időnk.

Ugyanakkor az előnye könnyen válhat a hátrányává is, ha a jobb kezem meghosszabbításaként azonnal meg osztom, kérdezek, válaszolok, elküldöm, megkeresem, végignézem, lájkolgatom, elolvasom…és hopp, máris eltelt 50 perc, a picúrka mindjárt ébred és megint semmi nem lett abból, hogy pl. alvás időben ma olvasni fogok! Jó, hát így is kikapcsolódtam -—mondhatjuk, de vajon tényleg kikapcsoltam, értem úgy, hogy lazítottam és töltekeztem?

Hát…sokszor csak ide-oda belekapok, felpörgetem az agyam, aztán nyüszítve ocsúdok fel a hirtelen elröppent idő felett érzet sajnálkozással és a mélyben megbúvó hiányérzettel… És pont ebből a tompa hiányérzetből, a szellemi-lelki feltöltődés hiányából burjánzik napok, hetek alatt az általános elégedetlenség, amikor már nem is tudjuk, hogy mi bajunk van pontosan, csak olyan taposómalomszerű az élet, meg szürkék a hétköznapok…

Pár napja leültem egy kávézóban, és amint elfordult a pincér, már nyúltam a telefonomért, csak egy e-mail, csak még a Facebook-ra benézek, és már vissza is ért a tejeskávémmal. Akkor eltettem a telefonom, elővettem a könyvem és végre-végre belekezdtem.

Nem mondom, hogy közben nem jutott eszembe, hogy csinálok egy fotót a kávémról, mert olyan szépen rásütött a nap…, vagy 2 oldal múlva, hogy inkább magamat fotózom le és küldöm el Szilvinek, hogy milyen jó most…, az 5. oldalnál, meg hogy kiposztolok pár sort a könyvből, de aztán próbáltam emlékeztetni magam arra, amit régen nagyon tudtam: élvezni a pillanatot csak úgy önmagáért, felszürcsölni minden cseppjét és megőrízni magamban. Mert a pillanatot pontosan átadni a másiknak úgysem lehet, csak majd a derűt, a jókedvet oszthatom meg, amivé bennem lettek azok a percek, amikor jól használtam ki az én-időmet. Igen, régen nagyon tudtam, amikor még én voltam az okosabb…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.