2015. október 30. | GyereknevelésJátszani | olvasók: 47

Legyen már este!

Az ő arcukra még olyan tisztán kirajzolódik minden apró rezdülés! Ott húzódik a kis homlokon két legókocka összeillesztésének gondja, aztán örömre ível a pihe-szemöldök, de épp oly hirtelen omlik le, mint a torony a kicsi kezek között. Nekem persze nem az építőzés vagy a markolóval ide-oda pakolgatás az öröm a játékban, hanem ezek a pillanatok, amik apró emlékképekké állnak össze, ha még idejében elkapom…

De van, amikor nem megy. Van, amikor nem bírok gyönyörködni benne, mert csak az jár a fejemben, hogy legyen már este! Még annyi mindent kellene csinálnom! — próbálok ráfigyelni, beleélni magam a játékba, mert hát a minőségi idő, tudom, hogy fontos. És érzi, ha máshol járok. Folyton elkalandozom, aztán meg ráförmedek, amikor már harmadjára szól és megrántja a karom. És persze utolér a lelkiismeret-furdalás is, hiszen csak ez a pár óránk van vacsoráig, amióta bölcsibe jár, nekem most még sincs semmi kedvem gyurmázni vele. Na, ilyenkor mi van?!

Ilyenkor az van, hogy összeszedem magam és kitalálok valami olyan tevékenységet, amiben nem vagyok ennyire kelletlen. Ez az én felelősségem. Így talán elejét tudom venni annak, hogy szegény gyerekem egyre erőszakosabban próbálja kikövetelni a figyelmemet, amire egyre kevésbé bírok józanul reagálni. Végül már nem is látom majd a fától az erdőt, és akkor jól elmondhatom, hogy milyen hisztis a gyerekem! Nehéz nekem, szegény anyának. Aztán este meg rámtörne a bűntudat, mert érzem, hogy ezt elszúrtam, és az elalvás előtti pillanatokban próbálom meg “bepótolni magamat” — amiből épp úgy nem kér, ahogy én sem kértem belőle pár órával korábban…

Miután ezt végigpörgettem fejben, felpattantam a kanapéról azzal a felkiáltással, hogy süssünk sütit! Két napja becsípődött ez a gondolat, pedig én nem vagyok nagy cukrász, de reméltem, hogy ez a bögrés recept nem fog ki rajtam. Vagyis rajtunk. Mert, hogy ő öntögette a tálba a hozzávalókat, keverte a tésztát és szedte ki a magot a félbe vágott szilvákból. Aztán letáboroztunk a sütő elé kukucskálni, míg kész nem lett. Hamar eltelt így a délután.

És hát csináltunk is valamit, ha már egyszer ennek a buta kis anyának az kellett a lelki békéjéhez, hogy valami kézzel fogható “eredményt” mutasson fel. Pedig ami igazán megédesítette a nap végét, ahogy a fahéjas vanília a konyha levegőjét, ott volt végig a szeme előtt, úgy mondjuk: törődés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.