2013. október 11. | TippekJáték | olvasók: 475

Mit játsszunk a tízhónapossal?

Több hét együttlét után hazautazott a nagymama. Az utolsó napokban már fejben fogalmaztam egy bejegyzést a mélyben lappangó szülő vs. nagyszülők feloldhatatlannak tűnő konfliktusairól, de inkább arról írok, hogy milyen szuper dolgokat tanított az unokájának…

“A szerepjátékkal lehet a legjobban lekötni.”
A 9 hónaposoknál már érdemes megalapozni ezt a fontos “játékszert”, ami jó móka együtt, de szórakoztató lesz majd, amikor egyedül barangolnak a saját képzeletük festette díszletben. Szerepjátékot kitalálni a legegyszerűbb. Például egyik délután a papírzsepi jött látogatóba, ám a szatyor minduntalan ráugrott és huss, eltűntek a nagymami háta mögött. Aztán visszatért Papírzsepi, de a huncut Szatyor megint elvitte. A kisunoka a harmadiknál már nevetne hajolt előre az ölében, hogy lássa hova futnak.

“Most kezdődik a másolás is.”
Hogy megkínál a cumijával vagy az cumisüvegével, nem feltétlen a jószívűségéről árulkodik, hanem hogy másol minket, ahogy odaadom neki a cumit vagy megitatom. Ó, de boldog volt, amikor nagymami a játékvíziló szájához vezette kis kezében a kanalt, így etetgették. A 3-4. ismétlésre már ellazult a keze, hagyta, hogy vezesse.

“Ennek az időszaknak a játéka az egymásba pakolás is.”
Pakolgattak játékokat fiókból ki és be, de az igazi kihívás, ami minden nap előkerült, az a növekvő méretű poharacskák egymásba rakosgatása volt. Nem egyszerű, mert útban vannak a pici ujjak, amivel fogja az egyiket, így nem fér bele a másikba, és a mozdulat sokszor még irányt téveszt, vagy meglódul. De nem adták fel, utolsó nap sikerült is szépen belehelyezni. Tegnap este, amikor fürdés előtt a földön babrált, arra lettem figyelmes, hogy próbálja egymásba rakni őket — bevésődött a játék.

“A zene nagyon fontos. De nem ez a diszkó.”
Anyósom karnagyi és énektanári múltja mélyen gyökeredzik, volt hát repertoár miből táplálja a bébifüleket. Délutánonként az MR Gyermekkórus előadásaira buliztak és sokat mondókáztak. Ennek eredményeként fiacska ritmusra dobol az asztalon (és kérdőn néz rám, ha én zendítek rá, de remélem, hogy ezt csak beképzelem).

“Kérem, köszönöm, tessék — borzasztó fontos a gesztikuláció.”
A legédesebb “mutatványuk” az volt, amikor nagymami kinyújtotta felé a tenyerét, és mondta “kérem”, erre ő odaadta, amit fogott, mami elvette, magához húzta, hogy “köszönöm”, majd visszanyújtotta “tessék” és fiacska nagy boldogan elvette.

Imádom fürkészni az arcát, ahogy átfutnak rajta az érzelmek, fölfedez, töpreng, megörül. Egy kibontakozó élet, aminek akkor lehetünk tanúi, ha aktívan töltjük vele az időnket. És most jöttem csak rá, hogy a nagymami tulajdonképpen játszani tanított minket, szülőket…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.