2016. február 25. | TippekFogak | olvasók: 707

Fogmosás, a kötelező jó

A legideálisabb módja annak, hogy a kisgyerek elsajátítsa a hogyant, ha vele együtt mosunk fogat mi, szülők. Látja, ahogy csináljuk, adjuk a kezébe a saját fogkeféjét rágcsálni már az első fogacskák megjelenésétől kezdve, de 1,5 – 2 éves korában feltétlen, hogy beleivódjon ez is a napirendjébe — így képzelem utólag.

De mi van akkor, ha erről már lecsúsztunk? Nem voltunk ilyen előrelátóak, sőt, igazából el-elblicceltük ezt a dolgot, mert örültünk, ha sikerült beterelni a fürdőbe, aztán ki, majd rá a pizsit és be az ágyba. Mentségünkre legyen mondva, hogy nem könnyű új szokást bevezetni a nagy önállósodás közepette, minek egyik fő motívuma az ellenkezés — illetve az arra adott szülői válasz kitartó és rendszeres megfigyelése…

Volt, amikor azt gondoltam, hogy úgy csinálom, mint az egyik ismerősöm, aki nem is értette, hogy ez miért kérdés, mert ő megfogta az ölében a gyereket és megmosta a fogát, ha tiltakozott, ha nem. Egy-kétszer rávetettem magam én is, mert elbizonytalanodtam, hogy “mi van, ha neki van igaza??!”, és gondoltam, hogy legalább ezen a ponton könnyítek az esti szeánszon.

Egyáltalán nem volt könnyebb az ellenkező gyerekem fogait sikálni, mint játékos megoldásokat bedobni az együttműködésért cserébe. Nem lettem türelmesebb tőle, sem elégedettebb, mert nem hagyott nyugodni a jóérzésem, hogy ez így nagyon nem stimmel. Mérlegeltem és arra jutottam itt is — csak úgy, mint a pizsi felvételnél, a fürdésnél, a körömvágásnál —, hogy ennél már az is elfogadhatóbb, hogy kétnaponta mossuk a fogát, mert a fogai kisebb veszélynek vannak kitéve, mint a kapcsolatunk. Azon belül is az ősbizalom és a gyerek testudata…

Évi kérdezett erről a levelében:

“Mit csinálsz, ha valamit nagyon nem akar (így 20 hónaposan a ‘nem akarsz’ a kedvenc mondata, és ezt hajtogatja bármit kérek tőle) pl megmosni a fogát este és bárhogy közelítem a dolgot, csak tiltakozik. Hagynád, hogy akkor neki legyen igaza vagy a végén mégis megmosnád, hiába nem akarja?”

Bizony volt, amikor jobbnak láttam, ha bele se kezdünk. Viszont, ha már szóltam neki, és ő nem és nem, akkor legalább annyit próbáltam elérni nála, hogy a szájába vegye és mosás címén megrágcsálja — éljen a következetesség ugye! Biztos volt, amikor fenyegetően hangzott el a számból, hogy “Addig itt ülünk, amíg nem hagyod, hogy megmossam!” — pedig jobb kivonni ezt a rossz felhangot belőle, hogy ne legyen mumus a fogmosásból, se belőlünk. “Most ez következik, és amint megvan, jön a mese, ahogy szoktuk. A lépcsőn se tudsz úgy felmenni, hogy ne lépjél rá minden lépcsőfokra, igaz?”. És kerüljük a negatív motiválás csábító csapdáját is, vagyis ne mondjuk olyat, hogy: “Csak akkor lesz mese, ha megmostad a fogad!” — mert a fogmosás megint csak nem a kötelező rossz, hanem a szükséges jó.

Előbbre való az, hogy ne legyen ráerőltetve, mint hogy ne szenvedjen csorbát a szülői tekintély, mert hogy ezt a félelmünket máris dobhatjuk a kukába: nem ezen múlik! És nem is az erőfölényünkkel akarjuk kivívni magunknak a tiszteletet, igaz? Amint megszabadulunk a felbújtó hangoktól, tisztábban tudunk gondolkodni és keresni a valós megoldásokat.

 

Mi ezeket variáltuk:

1. Együtt, fürdés közben: nem volt gond, ha lefolyt, kifolyt, közben lehetett zuhanyrózsát babrálni.

2. Tükör előtt: hogy nézhesse magát, mikor mondom, hogy cápa! krokodil! oroszlán! és épp olyan nagyra tátja a száját.

3. Leülve, ölbe véve: ez egy óvintézkedés arra, hogy véletlenül se jusson eszébe viccből menekülőre fogni, miközben a pizsit ráadom, és volt, amikor odakészítettem a fogkefét is a pohárral, hogy gyorsan átessünk a fogmosáson is, miközben szóltam neki, hogy “Nézz fel a csillárra!”— akkor meg tudtam mosni felül —, “Ég benne a villanykörte, ami nem is körte, hanem... blablaba. Meg ott a szekrény tetején a bőrönd, amivel utazni szoktunk, nézz oda!”

4. A metrós: ez Artúr apukájának zseniális trükkje, mikor szemben áll velem, vagy ül a WC-n, ágyon, és az ő szája alagút, a fogkefe pedig a metrószerelvény, és van felső, alsó, hátsó, első megálló… Sokszor már magától mondta, hogy metrósan mossuk meg!

5. Fogmosás helyett alma
Ez amolyan vésztipp fű alatt, mert mindannyian kerülhetünk olyan helyzetben, hogy már előre érezzük magunkon, hogy ha most ellenkezik, akkor elhúzhat a metró is a francba, nem lesz türelmünk itt játszadozni! Olyankor szoktam odanyújtani egy fél almát, hogy rágcsálja el, és befekszem mellé a másik felével. Bár a fogorvosunk biztos nem repesne, de én nyugodtan alszom, hogy a gyümölcssav letisztítótta legalább a lepedéket…

 

Aztán 2, 5 éves kora felé stratégiát váltottam több ponton is, mert kezdtem azt érezni, hogy már elégszer ismételgettem a miérteket, elégszer vezettem az együttműködés felé, hogy tudja, mikor, merre induljon. Most már ő következik, hogy önálló lépéseket tegyen. Ha nem hagyja nekem, akkor mossa meg ő magának. Amikor elsőre nem ment, megkérdeztem, hogy tudja-e, miért tartom fontosnak, hogy megmossa? És mindig elmondta, hogy azért, hogy ne legyen sárga és ne lyukadjon ki. “Szuper, látom érted, hogy miért kérlellek, akkor én most kimegyek és szólj, ha megmostad, légyszíves! Én is a sajátomat tudom a legjobban megmosni!” Letettem a fürdőben a poharat és a fogkefét. Mire arra jártam a konyha felé menet, ő már a WC-n ülve lógatta a lábait és babrált a fogkeféjével, aztán megmosta a fogait, mert ez megint csak a bizalomról szólt és az önállóságról, amit kért, így megérett arra is, hogy elvárjam tőle…

1 hozzászólás ehhez: “Fogmosás, a kötelező jó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.