2017. július 31. | AnyaságAnyalét | olvasók: 16

Ébredés

Imádok reggel elsőként kelni. Magamtól, pont abban a pillanatban, amikor a tudatom kipattan, hogy “Kössz, jól vagyok! Felkelhetünk.” Szeretem a szabálytalan dolgokat: elindítani a mosást reggelt, elpakolni az esti maradékokat, tornát immitálni a padlón heverve… A családomra gondolok és akiket szeretek, velük beszélgetek – magamban. Puhán lépek, teszek-veszek, gondoskom, szeretek, hallgatok, szeretnek, felelős vagyok, képes vagyok, kisimulok, egyedül vagyok. A határaimat fölrajzolom újra minden reggel, mert estére elmossa a nappali lárma, élmények, benyomások és tapasztalatok tolongása. Pedig nem fér mind belém, különben kipukkadok! Kialszom magamból, ami nem kell és újraformálom a rendszert: kész vagyok. Jöhet az a kócos, egy szál pólóban kóválygós kis alak, gyere felém, elkaplak! Jó a reggel!

Hozzászólások:

hozzászólás