
Vígjátékba illő jelent volt, ahogy hazabumliztunk vele. A metrón mosolyogva lavírozott az emberek feje között, akik jókedvre derülve pöcköltek rajta egyet, a kicsi fiú meg a babakocsiban nem győzte kapkodni a fejét a felette úszó kék valamit figyelve.
Hát még amikor a nappaliban lebegett! Kicsit félt tőle, de annál nagyobb volt a kíváncsisága, úgyhogy a zsinórja végébe kapaszkodva elkezdte lehúzogatni a földre, aztán tátott szájjal figyelte, ahogy újra felemelkedik. Nem olyan könnyű ám lehúzni, egy pillanat alatt fölszökik megint a plafon felé, úgyhogy legalább egy tejeskávényi időbe telt neki, amíg megszelidítette…
Reggelente megsimogatják, aztán apa nyakában ülve mehet a visongás, kicsit püffölik. De jó dolog csak úgy matatni alatta, hát még megosztani vele az ebédet! Esténként meg szépen elköszönünk tőle és nézzük, ahogy elalszik úszva a levegőben…
Ennyi idős volt ekkor Jonatán: 14 hónapos