2017. május 6. | AnyaságBoldogság | olvasók: 1219

Boldogtalan Anyák Napja

Különös játéka az életnek, hogy Anyák Napja előtt egy nappal azt kiáltom magamban, hogy utoljára akkor voltam igazán boldog, amikor még nem volt gyerekem! — hívjuk anyamazónak.

Gondolhatjátok, micsoda súlya van egy ilyen mondatnak. Kimondatlanul is. Épp ezért írok róla, amikor már csak 1 nap és nagycsokros kisgyerekek és meghatódott anyukák árasztják el az internetet. Valószínűleg én is egy leszek közülük. De most ne erről, ne a szépről, a semmihez se foghatóról, hanem a másik kimondhatatlanról, ami szintén része az egésznek.

Arról, hogy 4 és fél éve azért kűzdök, azon ügyeskedem, mint egy kötéltáncos, máskor meg life-coach, élharcos, hurrá-optimista ember, hogy BOLDOGNAK ÉREZZEM MAGAM A HELYEMEN! Az adott lehetőségeimhez mérten, ami lehet, hogy sokkal szűkösebb, mint másnak vagy éppen sokkal tágabb. Hogy NE MÁS nyomorával csitítsam el a számat, mert nekem legalább megadatott…, nekem legalább van kivel…, nekem legalább van hova… Mindig, mindig azt nézve, ami van, a nincs helyett. Hát nem ez egy boldog ember hozzállása az élethez? — ne válaszolj, most kérlek ne, mert menten megnémulok tőle, vagy csak elviszi a gondolataimat a tied, és ez most fontos. Hát így éreztem magam akkor

Álltam a konyhapult felett, és próbáltam visszaemlékezni arra, hogy milyen volt régen. Az új időszámítás előtt. Én. A férjem. Az életünk. A hétvégénk. Egy napunk. Eddig mindig sokkal üresebbnek éreztem, szinte csontváznak, amit csupa olyan dolog töltött ki, mi hasztalan. De azért sose blamáltam le utólag azt az időszakot, se magamat, se mást,  hiszen előzmény nélkül nincs utózmány! Sokan mondják azt, hogy “áh, nem tud semmit még, akinek nincsen gyereke!” — ők mondják rendszerint azt a második után, hogy nem tud semmit az, akinek nincsen két gyereke. Meg három.

De tudjátok mit? Nekem inkább az a bajom, hogy nem tudom már azt, amit azelőtt tudtam, mielőtt még nem volt gyerekem…

És egy huszárvágással le is zárnám ezt a bejegyzést itt, előttetek, ne haragudjatok érte! Inkább folytasd magadban, ha érezted már valaha úgy magadban mélyen, hogy akkor voltál utoljára igazán boldog, mikor még nem volt gyereked. Mert valószínűleg ez nem igaz, valószínűleg ez nem is így igaz, csak jelenleg rossz a setup — szoktam mondani magamnak. Valamiből túl sok, valamiből túl kevés. Mert kit érdekel az igazság, amit jelen esetben is csak egy pillanat legitimál, mert aztán halványodni kezd…? Csak a nyoma marad ott, hogy emlékeztessen arra, amit még akkor tudtál, mielőtt…

Emlékezzünk rá, lányok! Boldog Anyák Napját! – holnapra. 😉

 

 

Hozzászólások:

hozzászólás