2016. január 21. | Sorozatokbeszoktatás | olvasók: 530

9. Az indulás

Azt hiszem, az lehet a leggyengébb láncszem, hogy ne rohanva indítsuk a reggelt. Ha kell, keljünk előbb, amíg be nem áll a rutin, mert fontos, hogy ne töltsük meg a reggelt egy adag feszültséggel már otthon, mert aztán egész nap cipelhetjük a súlyát…

Emlékszem, amikor hosszú idő után először állítottam be az ébresztőmet. Addig ugye nem volt olyan szerencsém, hogy ne a kicsifiú keltsen. Most már kevesebb idő is elég, mert lassanként elmaradt az itthoni reggeli, ahogy egyre többet „mert” enni a bölcsiben, és jelentősen javult az öltözés szintideje is. Ma pl. csak 20 percünk volt elkészülni, úgyhogy előadtam neki, hogy ez most nem lesz semmi! Villááámöltözés!— Anya, az mi? — nézett fel rám a bilin ülve, amiről nem igazán volt kedve leszállni. Az az, amikor anya még ültében elkezdi öltöztetni a gyereket, akinek hirtelen eszébe jut az “Anya, van egy ötletem!” – ő bizony pizsiben megy bölcsibe. Ám legyen! Legalább nem kell a harisnyával vesződnöm. Nadrág térdig fent van, apa adja a cipőt, én a pulcsit, popó törlés, sál, kabát és kész.

A beszoktatás időszakában azt kellene elérni, hogy a gyerek AKARJON bölcsibe menni. Ennek érdekében az első látogatásokkor arra kértek, hogy akkor induljunk majd el, amikor a legjobban játszik a gyerek, hogy visszavágyjon. Amikor már ráunt és mehetnéke van, akkor elszalasztottuk ezt a lehetőséget, amire mint egy alapra, szépen el lehet kezdeni felépíteni a bölcsis életet.

Tehát nem az volt a cél, hogy már első alkalommal órákat ellegyen nélkülem, mert abból könnyen „visszaeshet”, hanem hogy kapjon egy kis ízelítőt abból, hogy ott milyen jó! Sőt, javasolták, hogy másnap ne is hozzam, ülepedjen le az élmény, és ha szeretne jönni, akkor mondjam neki, hogy holnap szívesen elhozom.

Ebből kiindulva reggelente pár házzal korábban álltam meg. Megvártam, amíg befejezi azt a kis pogácsát, almát, megitattam és néztük kicsit a szomszédos autómosót. Aztán kivártam, hogy ő kérje, menjünk tovább a bölcsihez. Nem kellett sokat várnom. Ha mégis eltelt volna már 2-3 perc, akkor meg direkt szóbahoztam, pl.  mivel is játszottál tegnap? Ja, azzal a nagy pakorlóházzal, ami otthon nincs? — mindig bejött. Megszerettem az új reggeleinket! Jólesett az a 30 perc dombon föl, dombon le, mikor még egészen más arcát mutatja az ébredező metropolisz is, mint pár órával később, a déli napsütésben…

Aztán később úgy időzítettem, hogy addigra érjünk oda, mikor a bölcsibusz a kispajtásokkal. Így velük együtt sétált be, én nem is mentem már vele. Ez volt a következő szint. Innen csak egy lépés volt már, hogy egyik reggel feltegyem neki a kérdés: van-e kedved busszal menni a többiekkel? – Volt.

Nem mondom, hogy már sosem kihívás ez az egész reggeli hercehurca, mert ugye a „villámöltözést” se lehet mindig bevetni, különben hamar hatástalanítva lenne. De megérte odafigyelni az elején, hogy ne csak sodródjunk az árral, hanem a körülményeinkhez képest, a számunkra legkényelmesebb mederben alakuljon ki a reggeli rutin. Mégis csak arról van szó, hogy hogyan indítjuk útjára a kisembert, nem igaz? Lehet, hogy ma éppen bugyi nélkül a pizsi alatt, de legalább türelmetlenkedés, győzködés, rohanás és mérgeskedés nélkül — szeretetben, vidáman.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.