2015. szeptember 30. | AnyaságPárkapcsolat | olvasók: 77

Mindenki másképp csinálja

Ha anya késve indul a gyerekért akkor…

Végigloholja az utat, miközben csak az jár a fejében, hogy szegény gyerek, remélem nem egyedül vár rám! A permetező esőtől összeugrik a haja, mert a kapucnit sehogy se tudja a fején tartani a menetszélben, de ez most nem számít. Amúgy a háta meg csurom víz a pulcsi alatt. Az emelkedőn fölfelé még eszébe jut a feneke — legalább sportolok! — teszi helyre a kínt. És szintidő alatt érkezik meg. “Megcsináltam, nem semmi anya vagyok!” — kapaszkodik az érzésbe, míg kifújja magát és csinál egy szelfit a pocsolyával, csak mert örül.

Ha apa késve indul…

Tempósan halad az úton, felbont egy Coke Zero-t, fülében szól a zene, az épületeket pásztázza a szeme. Időnként megvillan anya aggodalmaskodó arca. Biztosra veszi, hogy most azon izgul, hogy ő odaér-e időben. Kezdi dühíteni ez az idő, ha leveszi a kabátot fázik, ha rajtva van, bemelegszik. Ezért is utál sietni, eleget siettetik a munkában! “Persze, lökjél fel!” — rivall a mellette tolakodó autóra. Tíz perc késéssel érkezik, elvégre ennyin nem múlhat semmi!

A fenti sorokat író anya és annak férje között parázs vita alakul ki a felvetett gondolat kapcsán. Apa azzal érvvel, hogy ő mindig pontos, előre kalkulál az idejével. Anya értetlenkedik, hogy ez most nem is erről szólt! Apa továbbra sincs elragadtatva, hogy olyan képet fest róla, mintha nem érdekelné, hogy időben érjen oda, de szerinte akkor sem múlhat semmi tíz percen! Anya felpaprikázódik, mert ő eredetileg igen mókásnak vélte ezt az összehasonlítást, aminek igenis van alapja, de most elvette a kedvét Apa. Bosszantja, hogy nem ért vele egyet, de úgy dönt, jusztis, hogy ez is csak azt bizonyítja, amit szeretett volna pár mondat erejéig lejegyezni, mert bájosnak tartotta.

Sokszor az adott helyzet igazolja csak vissza, hogy melyikünknek volt “igaza”. Ezért nincs abszolút helyes hozzáállás. Hanem különbözőség van, saját utak. Csinálja mindenki úgy, ahogy neki jólesik, hogy aztán ne okoljon senkit utólag. Ha másképp alakul valami, mint ahogy az a legoptimálisabb lett volna, attól még útközben érhet pozitív felismerés, elvégre az aktuális rossz nem zárja ki a pillanatnyi jót. Olyan jó volna mindig nyitott szívvel figyelni egymást, és ellesni a másiktól mindazt, amit szeretni tudnánk önmagunkban is…!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.