2017. szeptember 6. | GyereknevelésÖltöztetés | olvasók: 46

Amikor kilóg a gyerek dereka

— Gyere ide, hadd tűrjem be a derekad!
(Ezt ti is így mondjátok?!)
— Ne, anyaa, nem akarom!
— Értem, de ez így nem jó, mert kilóg… — megindultam felé, miközben elmondtam, hogy miért fontos, hogy ne lógjon ki a dereka, persze velem szinkronban ő is megindult, csak ellenkező irányba.

Csak nem fogom itt kergetni?!

ÚTELÁGAZÁS: Melyiken induljon el a szülő?

<— fejembe száll a felháborodás, hogy már megint ezt kell magyaráznom (vagyis kezdődik a szezonja, hello ősz!) , és mivel nem jön oda, ezért megpróbálom elkapni, nem sikerül elsőre, ami ‘tökciki’, elvégre itt kergetem a gyerekem, ami már egóba vág, mire elkapom, megráncigálom…. stb stb és még azt is hiszem, hogy ez jogos volt, bár árulkodó, hogy mennyire rossz kedvünk lett az egésztől…

—> vagy nem tesztelem a türelmem és lobbanékony természetem, megtorpanok, mire ő is, és megfordítom a helyzetet:- Egyedül tűröd be vagy segítsek?
— Nem kell segíts!
— Be tudod tűrni egyedül?
— Be, de most nem akarom! – ez nem jött be…
— Na jó, figyelj csak! Ha el tudsz kapni, akkor segítek betűrni!!!

Nyilván nekilódult, hogy elkapjon. Nyilván el is kapott. Nyilván egy pillanat alatt betűrtem a pólóját. Nyilván csak a kommunikáción múlott. Nyilván bevált, mert a játékos énjét szólítottam meg. Nyilván sokkal jobban éreztem magam utána. Nyilván ez egyáltalán nem garancia arra, hogy legközelebb is jó irányba mozdulok, de nyilván eggyel nagyobb már az esély rá, mert én is még tanulom, hogy:

Jobb magam után csalni, mint utána loholni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.