2014. július 16. | Sorozatokvárandósság | olvasók: 116

Magzati kommunikáció

Korábbi ismereteim alapján tudtam, hogy a magzat képes kommunikálni a külvilággal és nem egy lezárt káposztás hordóban érlelődik 9 hónapon át (még ha a mama annak is érzi magát néha…), de a megtapasztalás mindent felülmúlt!

Például nem csak az én hangomra, hanem már az apukája hangjára is reagál. Kint, bent nyugodtan pihenünk, mire Apa elkezd beszélni, és a baba kitörő örömmel fogadja, a szó szoros értelmében: hirtelen különböző formájú búbocskák jelennek meg itt-ott a has felszínén, amiket ha megsimogatunk, gyorsan helyetváltoztatnak és máshol türemkednek ki — anya tűr. Vagy jön Apa keze a pocakra rá, amitől egyszeriben leáll a verkli és szépen elnyugszik a kisfiú – anya hálás. Vagy éppen ellenkezője, mert Apa puszil, meg közelről dumál neki, mire ő áthúzódik arra az oldalra, és a pocak is odadomborodik – anya meghatódik.

A 16-18. hétre fejlődnek ki az ízlelőbimbói. Mivel a magzatvízből rendszerint kortyol is, így már most érzékeli a főztünk aromáját. Ha az anya több édességet evett, akkor a baba többet kortyol, ha a keserű vagy savanyú ételek domináltak, akkor kevesebbet. Azt mondják, hogy ezzel a tevékenységével van összefüggésben a rendszeres csuklása is. Ezt kis pattogások formájában lehet érzékelni: pukk-pukk-pukk…és még mindig csak pukk-pukk-pukk…pukk.

A 24. héttől kezdve az akkor még fél gumimaci nagyságú kis fülkagylóival a külső zajokat is hallja. Bár ezt megelőzően sem volt silence disco: szívverés, ütőerek lüktetése, gyomor- és bélmozgások, légzés stb. És ehhez jön hozzá a rádió, a villamos, a szomszéd, a turmixgép, a Dolby vagy éppen az epillátor, amivel egyik reggel biztosan megijesztettem Jonatánt, amikor véletlenül a köldököm magasságban kapcsoltam be, mert jól visszarúgott – megérdemeltem. Azt viszont nem értem, hogy sokan miért hallgatóznak a pocakomnál? Hacsak nem az “üzemhangjaimra” kíváncsiak, akkor felesleges, mert bentről kifelé nem jön ki hang, max meglepődik, ha arcon rúgják (volt már rá példa).

Olyan szépen ki van ez találva! 9 hónap, mikor minden hétnek megvan a maga “eseménye”, hogy éppen melyik parányi szerv kezd fejlődésbe, vagy melyik éri el a születésig végleges állapotát, és ezzel párhuzamosan szökken szárba a szülői lét is…

Kezdetben csak én örömködtem az apró rezzenéseken, ő csak lopva odasandított, vagy egy pillanatra rátette a kezét ,és rendszerint nem az volt az a pillanat, amikor érezhetett is volna valamit. Aztán a pocak méretével arányosan nőtt a kíváncsiság, és eljutottunk a “szia! itt apuci!” jó pár hétig tartó időszakába. Próbáltam buzdítani, hogy kicsit bővebben is beszélhet hozzá, de nem erőltettem, mert annak ellenére, hogy én több irányból is kaptam az érzést a létezésről, az elején nekem is sokszor erőtetettnek tűnt, hogy hangosan beszéljek hozzá.

Pedig ő már jelen van: érez, ízlel, hall. Az anyai méh remélhetőleg egy optimálisan stimuláló környezet a számára. Nem a születéssel kezdődik az élet, az biztos. De érdekes, hogy egy pocak láttán mégse jut eszébe senkinek se suttogni…

2012. december 2., 9 hónapos kismamaként

Friss megjegyzés: Pont tegnap azon nevettünk a barátnőmmel, hogy még annyira eleven bennünk a várandósság érzése, hogy bármilyen mocorgásra odabent az villan be egyből, hogy “csak nem…?!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.