2018. augusztus 1. | AnyaságAnyalét | olvasók: 325

A szoptatásról, ahogy nekünk bevált

Már a kisfiam születése előtt elkaptam pár epizódot a nővérem anyaságából, ezért nem ért váratlanul, hogy a szoptatás eleinte fájdalommal járhat. Arról azonban lemaradtam, hogy a kitapintható tejmirigy nem jelent egyből mellgyulladást, csak nagymennyiségű hozamot, hogy a fejés lesz az új hobbim, és arról is, hogy a szoptatás egy olyan a téma, amitől az édesanyák ölre mennek…

Három éves koráig szoptattam a kisfiam. Sok küzdelmem volt mögötte. Azért, hogy egyáltalán sikerüljön. Azért, hogy folytatni tudjuk a műtétem után¹, és hogy békésen hagyjuk abba.  Szándékosan nem emeltem ki ezt a témát korábban sosem, mert láttam, hogy ami az egyikünknek sikerélmény, az a másiknak kudarc lehet – utóbbi pedig nehezebb teher, mint az előbbit elhallgatni.

 

Most is csak arról írok, ami nekünk bevált.

Kezdem azzal, hogy bevált, hogy volt előttem pozitív példa a családban, így meg sem fordult a fejemben, hogy nekem esetleg nem fog menni. Nem éreztem nyomasztónak a felelősséget, hogy „rajtam múlik a kicsi táplálása, élete!” – ahogy mástól megtudtam, hogy ezzel a félelemmel érkezett a helyzetbe. Bevált, hogy a csecsemős nővérek nem riogattak azzal, hogy „anyuka, nincs elég teje, adjunk egy kis tápszert, úgy sír ez a kisbaba!”. Még akkor sem, amikor az első pár csepp kolosztrum után szinte 24 órán át nem jött semmi. Kértem neki egy kis vizet. Ezek az észlelt vagy tudatalatt munkáló félelmek, és a támogató vagy elbizonytalanító közeg – apukát, nagymamákat beleértve – óhatatlanul szabotálhatják egy anya minden igyekezetét.

  • Bevált a szilikon mellbimbóvédő, amikor egyszer csak „eltűnt” az igazi. Gond nélkül elhagytuk ezt a segédeszközt 3 hónapos korában, rácáfolva az ellenjavallatra, miszerint „ha egyszer hozzászokik, akkor anélkül már nem fog menni”. Enélkül bele sem tudunk volna kezdeni. Megérte volna?
  • Bevált az L-alakú szoptatós párna, amikor a mellem mérete és íve nem tette lehetővé, hogy a tökéletes „prospektus pózban” szoptassam a kisfiam. „Úgy kell a mellre helyezni a csecsemőt, hogy szoptatás közben egymás szemébe nézhessenek.”– olvastam, de nem tudtuk kivitelezni.
  • Bevált a WC-pumpára hasonlító mellszívó harang, amikor szanaszét spricceltem, és ezért nem tudtam a kicsi szájába adni a mellem.
  • Bevált a gépi mellszívó, amikor három hónapom volt közel 100 kis zacskónyi tejet elraktározni.

És bevált anyukám megnyugtató jelenléte az első héten, amikor csak szitkozódni volt kedvem egy-egy szoptatás után, annyira fájt mindenem! Elegem van, én ezt nem csinálom tovább! Nem érdekel, akkor feladom! – pöröltem vele, ő meg türelmesen hallgatott. Ennél jobban nem is támogathatott volna.

Bevált, hogy az ötödik hét után tudatosan nyújtani kezdtük az időt két szoptatás között. A hajnali ébredést követő duplázást leszámítva, pár hét alatt stabilan beállt négyóránkénti szopizásra, a szoptatás időtartamát is beleszámítva. A doktornőnk javaslatára ezzel próbáltuk megelőzni, enyhíteni a kicsifiú hasfájását. Valamicskét segített, de a legnagyobb jelentőségét mégis abban látom, hogy az így kialakult rendszernek köszönhetően tudtuk hosszan fenntartani ezt a csodás folyamatot kettőnk között. Egyik feltétele a kiegyensúlyozott kereslet-kínálat fenntartása volt, amit nálam a korai, rendszeres gépi fejés alapozott meg – öröm az ürömben. A másik a lelki oldala, hogy meddig viseljük szívesen ezt a szolgálatot? Éreztem, hogy nekem nem való, hogy majd a nagyobbacska gyerekem „önkiszolgálja magát”. De arról csak később bizonyosodtam meg, hogy ez nem prüdériából fakadt, hanem abból, hogy az ilyen fokú kiszolgáltatottság már nem komfortos. Sokszor azoknak az anyáknak sem, akiknél ez így alakult. Többen mondták, hogy aztán már úgy érezték, hogy nem tudnak ezen változtatni. Inkább kivárják a végét…!

 

Változik a csecsemőgondozás.

A legnagyobb problémát abban látom, ha belefáradva az információdömpingbe, felhagyunk a tájékozódással, és gondolkodás nélkül az idősebb generációra hagyatkozunk minden téren. Főleg, ha erős nyomást érzünk felőlük. Holott sokat változtak azóta a csecsemőgondozási irányelvek, az ajánlott gyermeknevelési módszerek – a hozzátáplálásról nem is beszélve! Persze a kezdeti bizonytalanságban jó belesimulni a biztos háttérbe, ha van. Nagyon fontos szerepet tölthet be akkor a család, a nagyszülővé váló szülők, a nagynénik. De az érzelmi biztonságon túltekintve egyszerűen nem lehet eltekinteni a körülményektől, a kortól, amiben ők neveltek minket, ahogyan őket nevelték a nagyszüleink – háborúban, szocializmusban.

Vida Ági, babapszichológus írja, hogy „régen sem azért adtak a kéthónapos gyereknek higított tehéntejet, mert az volt a jó, hanem mert nem volt más, anyatej és tápszer híján”. Viszont ha női ágon ez a tapasztalat öröklődik tovább, és hogy „Attól nem lesz semmi baja a babának!”, az nem róható fel az újdonsült nagymamának, de nekünk igen, mert nem éltünk a lehetőséggel, hogy tájékozódjunk.

„Persze, most ezt mondják, aztán holnap meg azt! Régen se lett bajuk tőle…”

Hányszor hallani, hogy erre hivatkoznak! Tényleg nem lett bajuk tőle? Vagy csak nem derült ki az összefüggés? És vajon JÓT tett-e nekik? – ilyenkor ez a három kérdés villan fel bennem. Tény, hogy a tudomány nem stagnál. Szerencsére van egy olyan jellemzője, hogy a folytonos kutatási eredmények viszik előre a mélyebb megismerés útján…

 

Javasolhatok valamit?

Ha már kismamaként érzed magadon a bizonytalanságot, olvass utána! Sajnos lutri, hogy a csecsemőosztályokon dolgozók mennyire haladtak a korral. Segítőkészek lesznek-e, amiről időnként hallani, vagy leragadtak 20 évvel korábbi direktíváknál, és cukros vizet, tápszert adnak ideje korán.

  • Neked tudnod kell, hogy az újszülött gyomra cseresznyemag nagyságú, mert akkor megnyugszol, hogy tényleg csak annak a pár csepp előtejnek van benne hely, ami olyan jelentéktelennek tűnik, mégis „az első védőoltásnak” is nevezik.
  • Tudnod kell, hogy az igazi tej majd csak a 3-4. nap fog megérkezni, mert akkor nem fogsz kétségbeesni, hogy nincs még mérhető mennyiség.
  • Tudnod kell, hogy ez direkt így van kitalálva, mert akkor türelmesen tudsz gyakorolni a csecsemőddel az első napokban, és nem pánikolsz be, ha esetleg nem megy elsőre, sem tizedjére. Van időtök!
  • Ha az ajkaihoz érinted a melled, akkor nyitja ki automatikusan a szájacskáját. Ha a szájpadlása felé irányítod a mellbimbód, akkor tud reflexből rácuppanni.
  • Minél többet van a melleden, annál jobban serkenti a tejelválasztást.
  • A tested és a babád teste olyan bámulatos összeköttetésben áll még most is, hogyha ő szopizni kezd, akkor annak hatására elkezd összehúzódni a méhed, és ez bizony fáj. Gondold úgy, hogy ezzel jelzi a babád, hogy a tested ott lent már elvégezte a feladatát, visszazárulhat…
  • Tudnod kell, hogy kérhetsz segítséget, hogy bele fogtok jönni, csak össze kell szokni. Életében először szopizik igaziból és te életedben először szoptatsz, ösztönök ide vagy oda.

És tudnod kell, hogyha valamiért úgy alakul, hogy nem szoptatod a babádat, vagy nem addig, amíg jónak tartanád, attól még kötődni fogtok egymáshoz – biztonságosan. A kötődő nevelésnek nem kritériuma a szoptatás, csupán eszköze, ha úgy tetszik, mert a kapcsolatot köztetek a gondoskodásod táplálja, ahogy jelen vagy minden pillanatában, magadhoz emeled, egymásba szagoltok és a tested melegében táplálod.

 

¹ Előjegyzett laporoszkópiás műtétem volt három hónappal a szülést követően.

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.