2016. január 23. | GyereknevelésBüntetés nélkül | olvasók: 126

A kétségekről

Jól csináljuk, amikor döntési lehetőséget kínálunk neki egy sima felöltözésnél is? Tényleg bent kell maradnunk vele, amíg nem alszik el, ha kérlel? Vajon jól csináljuk ezt az egészet? Akkor mégis miért nem bírja egyszerűen azt csinálni, amire kérem?!

Az van, hogy amikor kicsit leeresztünk vagy túl sok minden gyűrűzik be, visszatérően megkörnyékez a kétség, belerondítva az addig szépen építgetettmiliőnkbe. És elkezdek kételkedni magunkban. Abban, hogy jól csináljuk-e?

És visszaavászkodnak azok a gondolatok, hangok a vállam mögül, amik olyan viselkedésmintákat élesztenek újra bennem, amiknek már nem akarok teret adni a mi kis családunkban. Mert megtaláltuk a saját megoldásainkat.

De jönnek! És pozitív motiválás helyett fenyegetőzni kezdek, kivezetés helyett sarokba szorítom, egyszerűen látni akarom, hogy úgy van, ahogy én mondom. Szinte már nem is az érdekel, amire kértem, hanem csak a tény, hogy szótfogad-e a gyerekem vagy sem. Ugrok, amint nem, és jogot formálok arra, hogy rákiabáljak, mert elhiszem, hogy nincs más eszköz már a kezemben! Elsírja magát, de tovább igazolom magam, mert én is sírtam, amikor kicsi voltam, naésaztán?! — legitimálom a sérelmem. És olyan érzéseket (lemondást, stresszt) vetítek ki az előttem mozgó kis alakra, amitől már nem is látom tisztán az ő jóságát. A félsz munkál bennem, gúnyol, hogy még egy gyerekkel sem boldogulok! Hogy ettől én még kisebb vagyok, erőtlenebb és felfedik az alkalmatlanságom — mindez már rég megkérdőjelezte az anyaságom —, így gubbaszt bennem ez a csökött kis érzés, mindenek alatt, a lefolyó végén. És még csak észre sem veszem…

Ha elnehezülnek a mindennapok, egyáltalán nem találom azokat a megoldásokat, amik máskor olyan könnyedén jönnek. Mert magamat blokkolom azzal, hogy nem a jóságára alapozok, a rosszaság hangsúlyozása helyett. Hosszútávú építkezés során könnyebb elbizonytalanodni, mint az azonnali hatásúnak tetsző büntetgetés alkalmazásakor. Mert a büntetés olyan, mint a konfekció, a békés megoldás pedig egyedi és kilóg a sorból…

 

Hozzászólások:

hozzászólás