2015. augusztus 11. | AnyaságAnyalét | olvasók: 110

A barátságról

Hónapok óta foglalkoztat a barátság kérdése gondolatban, de sosem úgy került a klaviatúrára, ahogy éreztem. Aztán más anyukák csalódottsággal megpecsételt barátnőzései mellé saját tapasztalat is társult, ez volt az utolsó puzzle darab…

Elvárások. Mindig azok nehezítik az életet: ki mit vár el a másiktól? Én mit várok el magamtól?

Egy anyától kár elvárni, hogy ugyanolyan legyen, mint előtte, ahogy a barátnőtől, hogy olyan lelkesen hallgassa a babás sztorikat, mint anno a pasis kalandjainkat — órákon át. 

Mert van úgy, hogy kicsit elcsúszik egymás mellett két barát élete, más prioritások vezetnek, eltérő témák köré rendeződnek a gondolatok, a napok ritmusa is mást diktál. Érdemes volna ezt “csakazértis” összehozni? Nem hiszem.

Ha nem bírjuk áthidalni a megváltozott életformából (is) adódó távolságot, kár volna a régi barátságokat feszengő mosollyal, leplezett érdektelenséggel higítani. Miért ne lehetne inkább egy időre elengedni…?

Kismamaként jöttem rá, hogy a kapcsolataimban is elkerülhetetlen a változás. Aztán anyaként, hogy van, aki a mostani életemmel együtt a jövőjébe helyez, mert a jelen karriertől, buliktól hangos, ezért nem keres. De van, akivel töretlen, meg lesz, aki lassan érkezik mellém…

És hogy az anyaság életre hív új barátságokat, akár teljesen különböző nők között is. Mintha egy új világba csöppentünk volna! Ugyanazok a problémák, dilemmák, örömök és a közös nyelv elsöpri a vélt távolságot, előítéletet. Az anyukákkal folytatott beszélgetések körénk szőnek egy biztonsági hálót azzal a tudattal, hogy nem vagyunk egyedül. Szeretjük az apukákat és vannak segítőkész nagymamák, barátnők is, de jó tudni egymásról, egymástól…

Már nem gondolom, hogy a barátság egy mindig intenzív kapcsolat. Inkább hiszek abban, hogy a baráti kapcsolataink hol meglazulnak, hol szorosabbra fonódnak, de mindig a megfelelő embert tudjuk magunk mellett. Nekem ezt jelenti a barátság szabadsága. Nem az önzést a sértettség mögött, hogy miért nem keres? Mert nem a “minden áron jóban lenni” a lényeges, hanem az összhang a másikkal, amikor tényleg oda tudunk figyelni egymásra, egy hullámhosszon rezgünk és ez mindkettőnket feltölt.

Csak egy elvárás jogos, az is saját magunk felé, hogy ami igazán számít, azért tegyünk is, azt ne halogassuk! Ne legyintsünk, hogy majd holnap felkeresem, majd holnap válaszolok, ne higgyük el, hogy nincs rá időnk, akár babával vagyunk, akár a munkában, mert megvezetnek a mindennapok, amikor a sürgős dolgok elfedhetik a lényegest…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.