2014. március 24. | GyereknevelésHiszti? | olvasók: 138

A 15 hónapos akarata

Kicsi fiú nem tetszésének szívszaggató hangot adott, és elpróbálta azt a jellegzetes, anya karjából hanyatt vágom magam mozdulatot. Picit megijedtem (“jajj ne, nálunk is kezdődik…?!!”), aztán az ölembe vettem és elmondtam neki, hogy megértem a haragját, egyszerűen csak fogtam és levettem az ablak elől, de még hűvös volt a levegő… — meg őszintén, már nem akartam ott ácsorogni vele.

Akarat az akarattal szemben, és amelyik nem teljesül, ott egyből hiányérzet lép fel, ami ellen meg zsigerből tenni kell, ahogy a gátló körülmény (akár anya) ellen is, mert a jól érezni magamat a legfőbb motiváció.  Ugye milyen egészségesen működnek még a gyerekek….? Csak egy kis kitérő…

Felnőttként hányszor ragadunk bele számunkra egyértelműen nem jó helyzetekbe, kérdés nélkül fejet hajtunk, alárendeljük a saját akaratunkat, nem kűzdünk érte, elfogadjuk a kevésbé jót is, mert — azt hisszük — nem tudunk szembe menni vele? Emögött meglapulhat az érzés, mit gyerekkorunk óta húzunk: hogyha ellenszegülünk, akkor rosszak leszünk, nem fognak szeretni minket. Hát inkább látszólag belesimulunk, mert jó gyerekek vagyunk… Tényleg ez volna az alkalmazkodás?

Nem akarom, hogy “jó gyerek” legyen. Nem akarom arra szoktatni, hogy a felnőtt akarata érvényesül mindenek felett. Szeretném megtalálni az egyensúlyt kettőnk között, hogy mikor vannak azok a helyzetek, amiben megkérdőjelezhetetlenül — de nem magyarázat nélkül —, azt kell csinálnia, amit én mondok. Óhatatlanul meg fogja tanulni, hogy nem mindegy úgy van, ahogy ő akarja és hogy emiatt olyat érez, amit eddig nem: mérges lesz.

Szilvi barátnőm mesélt a tapasztalatairól, hogy ilyenkor segíteni kell a kicsiknek feldolgozni ezt az érzést. Elmondani, hogy mit miért érez, mert képzeljük csak el, milyen rémisztő lehet hirtelen ekkora érzelmeket átélni egy ilyen csöpp kis léleknek! Ha megvonnánk a figyelmünket tőle vagy rámordulnánk mérgesen, hogy ezt már pedig nem lehet, akkor csak tetéznénk az érzések tombolását benne és gátolnánk az indulatai levezetésében. Hát ha még következetesek is lennénk ebben, akkor biztos, hogy “jó gyereket” nevelnénk — de kiegyensúlyozott felnőtt is válna majd belőle?

Anyukám hívta fel a figyelmemet arra, hogy mielőtt lekapom az ablakból, vagy fölveszem a földről, figyelmeztessem, mert így is ellenérzést válthat ki belőle, hogy megszakad, amivel foglalkozott, hát még ha hirtelen éri. És a gyerekkora egyre inkább arról (is) fog szólni, hogy felette dől el, mit, mikor és meddig csinál.

Valószínűleg már most erre kell szoktatnom magam, mert az odafigyelés alapozza meg a szeretetteljes kommunikációt. Nem hiszem, hogy ma reggel kevésbé lett volna mérges, ha előre jelzem neki, hogy abbahagyjuk a kukucskálást, de azt igen, hogy idővel megérti, hogy működik ez, és ettől majd csökken benne a feszültség — amitől megvédeni nem tudom, mert ez is az élet része, de talán felkészíthetem rá…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.