2016. január 20. | Sorozatokbeszoktatás | olvasók: 440

8. Visszatérés

Csak semmi dráma! — javasolta mosolyogva a bölcsis pszichológus. Azzal megint csak túl nagy feneket kerítünk annak, hogy mi bizony most külön töltöttünk egy kis időt.

Rendben. Megálltam még a kapu előtt, hogy rendbe szedjem az érzéseimet, mielőtt becsöngettem. Kávé nálam, mazsola a táskámban, nem ujjongok, irtó büszke vagyok, na, hadd lássam már az én kicsikémet!

Nem fogadott ujjongással ő sem. De ez jó jel, tudtam meg később. Csak felderült az arcra, amikor meglátott, és méregetni kezdte a kávét a kezemben.
— Az mi?
— A kávé, amiért mentem — elmosolyodott. Láttam, ahogy ezzel ér körbe a kis történetünk. Ígértem neki valamit, elmondtam mi hogyan lesz és pont úgy lett. Odaadtam neki a mazsolát is, amit hoztam, de előtte még leguggoltam hozzá, hogy a szemébe nézve mondjam neki, meglehetősen vicces hangsúllyal — ahogy aztán minden egyes alkalommal! —, hogy „látod, vissssszajöttttteeeem!” Azt akartam, hogy ez a momentum jól bevésődjön neki.

Két hétre rá, az asztalnál ülve játszott, én épp terítettem. Láttam, hogy az ujjacskáit gyűrögeti, akkortájt tanulgattuk a mondókát, hogy Ez elment vadászni, ez meglőtte… stb. Egyszer csak azt hallom:

Ez Jonatán, ez Esma, ez Nazle, ez Ela baba, ez meg itt a nagyujjam, elment kávézni, de majd vissssszajön!”

Épp annyira fontos üzenete van annak, ahogy elhozzuk a bölcsiből, mint annak, ahogy odavisszük. Ha reggelente kiül az arcunkra a lelkiismeretfurdalás, miközben arról beszélünk, hogy milyen jó lesz ott neki, és délután megsajnálva öleljük magunkhoz, hogy végre velünk van — nem fog működni. De sajnos az érzéseinket nehéz megregulázni. Adjunk magunknak pár percet reggelente és mielőtt érte megyünk, hogy megtaláljuk a pozitívumait annak, hogy őt odavisszük. És ne neki bizonygassuk, hanem magunkban tudatosítsuk, mert csak ez tud segítségünkre lenni, hogy őt is a helyzet jó oldala felé fordítsuk — a másik fele így is, úgy is a mi dolgunk… 

A másik szokás, amit kialakítottam — üdvrivalgás helyett —, hogy hazafelé menet megállunk két házzal arrébb, amikor már csak mi vagyunk ketten, hogy megbeszéljük, ki mit csinált. Sokáig ez meglehetősen egyoldalúan zajlott, ő nem mondott kb. semmit. Egyszer aztán továbbmentem, és ő szólt rám, hogy álljunk meg, mert itt beszélgetünk!

Ez is egy jól kiszámítható lépés lett az ő kis életében, ahogy reggelente a nap előrevetítése címszavakban, meg ahogy mondom, hogy visssszajöttem, és a többi apró, ám lényeges momentumra fűztük föl ezt a történetet, amiben ő a bölcsis nagyfiú, én pedig egy boldog nagyujj…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.