2016. február 28. | AnyaságPárkapcsolat | olvasók: 737

8 év után

— Ami szép lehet, az legyen szép, nem? — és mosolyogva megrántotta a vállát.

Lehajoltam a lábosért az alsó fiókhoz, kivettem a hűtő oldalából a tejet. Ah, mindig elfelejtem kitörölni azt a fakkot! — amiben kicsit kifolyt a lekvár. Levettem a polcról a zabpelyhet és vízért nyúltam. Ami szép lehet, legyen szép… pörgettem magamban a mondatot, miközben a rutin mozdulatokkal kezeim között készült a reggeli.

Én gyors tempójú, praktikus gondolkodású, kissé felületes voltam. Ő megfontolt, férfiasan ráérős, precíz. Aztán az egó-harcaink megedzettek. Összekovácsolódtunk az olaszos szenvedélyben, amit a ránk zúduló szülőség szilárdított meg. Ccchhh és felszállt a gőzfelhő! — közben elkészült a kávé is…

Szóval megvívtuk már a magunk csatáit ahhoz, hogy ma reggel komolyan gondolkodóba essek a kicsi fiúnak készített üvegek láttán. Elsőre felderültem, hogy milyen jól mutatnak így, meg de jók a színek! A csapon lógó előkékkel a periférián jólesett a szememnek, fogékony vagyok a szívmelengetőre. Aztán a gondoskodása gyengített el, a törődés, ahogy ezek itt állnak sorban.

 Majd magamban konstatáltam, hogy az apáknak csak pontos, konkrét feladat kell és azt megcsinálják, ennyi a titok. Nem azt kell rájuk bízni, hogy öltöztesd fel a gyereket, mert az egy sor további kérdést vet fel, és végül úgyis mi csinálnánk meg, hanem a kezébe adni, hogy add rá ezt meg ezt, meg hogy itt ez a két könyv, légyszi keressétek meg minden oldalon a kismackót, amíg lezuhanyzom! Vagy hogy forralj vizet a babának, és tedd palackokba. Nem azért, mert az apák debilek — félreértés ne essék—, hanem mert más az észjárásuk, mint a miénk, meg valami régi berögződéstől fogva hajlamosak (vagyunk mi is!) azt hinni, hogy ők kevésbé kompetensek a kisbabájuk körüli teendőkben, mint az anyák, pedig ez tévedés. Ezt a tévedést felismerni és átbeszélni, rávezetéssel, türelemmel felülírni minőségi változást hoz a mindennapokban — és beleszórtam egy csipet vaníliás cukrot a tejbegrízünkbe…

Utána magamon gondolkodtam. Egy pillanatra bepróbálkozott a régi veszekedések groteszk törpéje a halványuló kisebbségi komplexusomat ingerelve valami olyasmivel, hogy “persze, mert ő mindent olyan tökéletesen csinál! nem tökmindegy, hogy állnak az üvegek, így is – úgy is kihűl az a víz!” — de sikerült nem elcsábulnom ennek az olcsó érzésnek. Inkább arra jutottam, hogy milyen igaza van! Én biztos nem raktam volna így sorba és akkor valami egészen más gondolatsorral indult volna a napom, kár lett volna érte! Ahogy ez bevillant, máris az elfogadás pillekönnyű érzése öntött el jutalmul, meg egy homlokcsók onnan föntről a szeretet miatt és egy hűtőszekrényre illő gondolat, ahogy vittem be hozzájuk a reggelit:

Luxus azt hinni, hogy 6 év 8 év után már a másik semmi újat nem nyújthat, akkor kezdd el újra felfedezni benne azt, amit szeretni tudnál magadban…!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.